163792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(rövidszénláncú)- alkilszulfonil- (vagy- szulfonil)-(rövidszénláncú)- alkil-5-fenil- 1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on-származékok előállítására
163792 9 10 szert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradék állás közben kristályosodik. Etilacetátos átkristályosítás után 166—167 C°-on olvadó l-(ß-metilszulfinil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l_,4-benzodiazepin-2-ont kapunk. Hozam: 92%. 2. példa 1,7 g l-(/?-metiltiltio-etil)-5-fenil-7-klór-l,3--dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on és 5 ml ecetsav elegyéhez keverés közben 15 ml 30%-os vizes hidrogénperoxid-oldatot adunk. A kapott elegyet 3 órán át 35 — 40 C°-on tartjuk, majd lehűtjük és éjszakán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet jegesvízbe öntjük, vizes ammóniaoldattal meglúgosítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos oldatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot izopropanolból kristályosítjuk ós acetonból átkristályosítjuk. 160-161 C°-on olvadó l-^-metilszulfonil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont kapunk. Hozam: 83%. 3. példa A 2. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy l-(/3-metiltio-etil)-5-fenil-7--klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on helyett l-(ß-metiltio-etil)-5-(o-fluor-fenil)-7-klor-l,3--dihidro-2H- l,4-benzodiazepin-2-onból indulunk ki. 155—156 C°-on olvadó l-^-metil-szulfonil-etil)-5-(o- luor-fenil)-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4--benzodiazepin-2-ont kapunk. Hozam 79%. 4. példa A 2. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy l-(/5-metiltio-etil)-5-fenil-7--klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on helyett l-(/3-metilszulfinil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3--dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-onból indulunk ki. 160- 161 C°-on olvadó l-^-metilszulfonil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont kapunk. Hozam: 85%. Hasonlóan állítjuk elő a megfelelő szulfinilvegyületből az l-(/?-metilszulfonil-etil)-5-(o-fluor-fenil)-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2--ont, o. p. : 155-156 C°. Hozam: 80%. 5. példa 1 g 2-[N 1-(ß-metilszulfonil-etil)-N 1 -(N 2 -karbobenzoxiglicil-amido)]-5-klór-benzofenon és 20 ml 30%-os ecetsavas brómhidrogénsav-oldat elegyét szobahőmérsékleten keverjük, majd a reakcióelegyet vízbe öntjük, vizes ammóniaoldattal meglúgosítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos oldatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert lepároljuk. A maradékot izopropanolból kristályosítjuk és acetonból átkristályosítjuk. l-(/3-metilszulfonil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont kapunk, op.: 160—161 C°. Hozam: 77%. A fenti eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy 2-[N1 -(jS-metilszulfonil-etil)-N 1 -(N 2 -karbobenzoxiglicil-amido)]-5-klór-benzofenon helyett 2-[Nx -(/3-metilszulfonil-etilÍ-N 1 -(N x -karbobenzoxiglicil-amido)]-5-klór-2'-fluor-benzofenonból indulunk ki. 155— 156 C°-on olvadó l-(/?-metilszulfonil-etil)-5-(o-fluor-fenil)-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont kapunk, hozam: 80%Hasonlóan állítjuk elő a megfelelő karbobenzoxiglicil-amido-vegyülétből az l-(/?-metilszulfinil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont, op.: 166-167 C° hozam: 76%. Ugyancsak a fenti példában leírttal egyező módon állítjuk elő 1 g 2-[N1 -(/?-metilszulfinil-etil)-N 1 -(N2 -karbobenzoxiglicil)-amido]-5-nitro-benzofenon-felhasználásával az l-(/?-metilszulfinil etil)-5--fenil-7-nitro-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont, amely 170—172 °C-on olvad; hozam: 75%. 6. példa 1 g 2-[N-ftálimidoacetil-N-(/S-metilszulfoniloxi-etil) amino]-5-klór-2'-fluor-benzofenon, 15 ml metilénklorid és 15 ml etanol elegyéhez 2 g hidrazinhidrát 2 ml vízzel készített oldatát adjuk, és az elegyet szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük, a maradékot vízzel hígítjuk, vizes ammóniaoldattal meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk és az oldószert lepároljuk. A maradékot kismennyiségű izopropiléterből át kristályosítjuk. l-(/?-metilszulfonil-etil)-5-(o-fluor-fenil)-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzo-diazepin-2-ont kapunk. A termék izopropiléter— metilénkloridos átkristályosítás után 155 —156 C°-on olvadó, színtelen prizmás kristályokat képez. Hozam: 83%. Ugyanilyen' módon állítjuk elő a megfelelő N-ftálimidoacetil-vegyületekből, a védőcsoport hidrazinhidráttel történő lehasítása útján, a következő vegyületeket: l-(/3-metilszulfonil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on, o.p.: 160-161 C°, hozam: 86%. l-(/S-metilszulfinil-etil)-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on, o.p.: 166-167 C°, hozam: 82%. Ugyancsak a leírt módon állítjuk elő 1 g 2-(N-ftálimidoacetil-N-/?-metilszulfinil-etil)-amino-5--nitro-benzofenonból kiindulva az l-(j5-metilszulfinil-etil)-5-fenil-7-nitro-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont, amely 170—172 °C-on olvad, hozam: 84%. 7. példa Az 1. példában leírt módon dolgozunk, de azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként l-(/?-metiltioetil)-5-fenil-7-nitro-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-ont alkalmazunk 1,5 g mennyiségben, ily módon l-(j 8-metilszulfinil-etil)-5-fenü-7-nitro-l,3--dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-ont kapunk, amely 170—172 c C-on olvad; hozam: 95%. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
