163779. lajstromszámú szabadalom • Szélvédő járművekhez
163779 3 4 eredményeként — nagyobb a hajlítási ellenállás. A kitörési határ csökkentésére javasolt, ismert eljárás értelmében a keretben rögzített külső lemezek vagy a vastagságát választják kisebbre, vagy pedig a kerületi tartományban a hajlítási ellenállá- 5 sát csökkentik törési rovátkák, vagy gyengítési pontok létrehozása útján. A szélvédő kitörési határának változtatására javasolt megoldások közös vonása, hogy a kívánt eredményt minden esetben a külső szilikátüveg- 10 lemez mechanikai ellenállási tulajdonságainak megváltoztatása útján érik el. A szélvédők nagyüzemi gyártása során azonban, amikor a legkülönbözőbb típusú, és a kitörési határ szintjét illetőleg a legkülönbözőbb igényeket kielégítő szélvédőket 15 állítanak elő, az említett eljárás adott körülmé.nyek között nem-megfelelőnek bizonyulhat az iparban, mert megvalósításához vagy a külső üveglemez járulékos, darabonkénti kezelésére, vagy különböző mechanikai szilárdságú, egymástól 20 eltérő nyersanyagok feldolgozására lehet szükség. A találmány célja olyan megoldás kifejlesztése, amely ipari méretekben lehetővé teszi a kitörési határ szintjének változtatását a szilikátüvegből készült külső lemez mindig azonos alaptermék fel- 25 használásával történő gyártása mellett. A találmány értelmében a kitörési határ kívánt értékre történő beállítására szolgáló eljárás lényege, hogy a belső lemez méreteit változtatjuk. Amint az alábbiakban még részletesebben kifejt- 30 jük, anélkül, hogy a szilikátüvegből készült külső lemez mechanikai szilárdsági tulajdonságait megváltoztatnánk, széles határok között változtathatjuk a kitörési határ szintjét, ha kizárólag a belső lemez méreteit módosítjuk. A belső lemez mére- 35 teinek módosítása nem igényel semmiféle járulékos műveletet, mivel ezt a lemezt minden esetben ki kell vágni egy meghatározott formának megfelelően. Következésképpen elegendő, ha egyszerűen az említett lemez mértani alakját a kitörési határ- 40 ral kapcsolatos követelményeknek megfelelően alakítjuk ki. Amennyiben csökkenteni kívánjuk a kitörési határt, elegendő például a külső üveglemeznek a szélvédő karosszériában való megtartásához szűk- 45 séges kerületi tartománya és a közbenső műanyagréteg és a belső lemez kerülete között távközt hagyni, amely biztosítja, hogy a lökéshullámból származó hajlítóerőt egyedül a külső üveglemez viselje el. Erre a célra általában elegendő kb. 1 — 8 mm, 50 előnyösen 1 — 5 mm széles távközt hagyni. Ez a távköz előnyösen a szélvédő teljes kerülete mentén végighúzódik. Azonos eredményt érhetünk el, ha a távköz csak á közbenső műanyagréteg kerületén van előirá- 55 nyozva, viszont a belső lemez csak a szélvédő keretéig nyúlik és a külső üveglemezzel semmiféle kapcsolatban nincs; maga a belső lemez nincs rögzítve ebben a keretben. Ha viszont nehezebbé kívánjuk tenni az ilyen, 60 kerületén lépcsőzéssel kialakított szélvédő teljes kitörését, ez könnyen elérhető a találmány szerint oly módon, hogy a kisebb belső lemezt kerülete egyes részéin meghosszabbítjuk a külső üveglemez kerületéig, oly módon, hogy a belső lemez a teljes 65 felületén össze van kapcsolva a külső lemezzel, szóbanforgó meghosszabbításoknál is. Egy előnyös foganatosítási mód értelmében például a szélvédő vízszintes peremein lépcsőzetes szerkezetet alakítunk ki, amely benyúlik a keretbe, míg a függőleges peremek mentén, amelyek rövidebbek. a belső lemez egészen a külső üveglemez kerületéig nyúlik, azaz e peremek mentén a két lemez egymást fedi, és a belső lemez is rögzítve van a karosszériában. Egy másik; előnyös foganatosítási mód értelmében a szélvédőt a kerületén lépcsőzetes szerkezettel alakítjuk ki, azonban a lépcsőt meghatározott helyeken megszakítjuk a belső lemez kiugrásai révén, amelyek a külső lemez kerületéig nyúlnak. A találmányt az alábbiakban néhány kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzokon az 1. ábra biztonsági szélvédő ütés hatására bekövetkező deformációját vázlatosan tünteti fel; a 2. és 3. ábrák a találmány szerinti szélvédő két olyan kilviteli alakját mutatják metszetben, ahol a kitörési határt csökkentettük; a 4. ábra a 2. ábra szerinti szélvédőt elölnézetben mutatja; az 5. és 6. ábrák a találmány szerinti szélvédő olyan kiviteli alakjait mutatják, ahol a kitörési határt megnöveltük. A találmány szerint előállított szélvédő működési elvének szemléltetése érdekében az 1. ábrán vázlatosan bemutatjuk a kerülete mentén rögzített üveglapra ható ütközésből származó deformáció folyamatát. Az ábrán a lemez középső részén kifejtett ütés hatására bekövetkező deformációt három, egymást követő tp t 2 és t 3 időpillanatban tüntettük fel. A tx időpillanatban az ütést előidéző test P erővel ütközik az 1 lemeznek, amely teljes kerülete mentén a 2 keretben van rögzítve. Az ütközési pont körül a lemez behajlik az ütés irányában (D2 deformáció a t 2 időpillanatban). A D deformáció nagysága az idővel arányosan nő. Az ütközési pont körül a D deformációval egyidejűleg az ütközési pontból kiindulva körkörös hajlítási vagy B deformációs hullám ébred, amely a kerület felé haladva terjed. Ez a B hajlítási hullám alemeznek az ütés felőli oldalán a lemez kihajlását okozza. Ennek a hajlítási hullámnak az amplitúdója először olyan mértékben nő, ahogy a hullám távolodik az ütközési ponttól, ctZetZ cl B3 hajlítási hullám amplitúdója a t3 időpillanatban nagyobb, mint a B2 hajlítási hullám amplitúdója a ti időpillanatban. A görbületi sugár ennek a hajlítási hullámnak a csúcsán jelentősen kisebb, mint a görbületi sugár az ütközési pont körüli D deformáció tartományában. Következésképpen ez a hajlítási hullám erős hajlítási igénybevételt hoz létre, amely a szélvédőt a kerete mentén végig megrepeszti (kitörés). Annak érdekében, hogy a hajlítási hullám okozta igénybevétel a lemez kerületén fejtse kihatását, a több rétegből kialakítót\> szélvédőnél egyedül a külső 2
