163740. lajstromszámú szabadalom • Öntartó jelfogó
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. V. 17. (LE -654) Közzététel napja: 1973. V. 28. Megjelent:1975. II. 28. 163740 Nemzetközi osztályozás: H 01 h 51/24 LÉDERER Gábor okl.villamosmérnök Budapest Öntartó jelfogó A találmány tárgya öntartó jelfogó, főként kijelző berendezésekhez, amelynek horgonya elektromágneses tekercsen és állandómágnes sarui közti légrésen van átvezetve. Öntartást elektromágneses elven, remanencia •> felhasználásával, de leggyakrabban állandómágnes beépítésével valósítanak meg. Ismeretes olyan megoldás, ahol a horgony az állandómágnes két saruját köti össze, a horgony átbillentését pedig a horgonyt körülvevő elektromág- 10 neses tekercsbe vezetett villamos impulzus biztosítja. Az állandó mágneskör záródására az egyik ismert megoldásban a horgony ugy van megfogva, hogy lehetővé teszi a horgony két állandó mágneses póluspár közötti mozgását. A horgony a jelfogó 15 egyik állásában az egyik póluspár D saruját a másik póluspár É sarujával köti össze, a jelfogó másik állásában az egyik póluspár E saruját köti össze a másik póluspár D sarujával. A polarizált jelfogót gyakran kis horgonyutra állítják. Ez eset- 20 ben a horgony és az állandőmágnes között légrés marad, a jelfogó érzékenysége megnő. A megoldás hátránya, hogy -ha a jelfogót kis horgonyutra állítják, a határozatlan csapágyazás miatt az érintkezés pergése áll 25 elő, a jelfogó csak szűk gerjesztőáram-tartományban kapcsol pergésmentesen, a kapcsolt teljesítmény csak elenyészően kicsi lehet, - ha a horgony a mágneskört áthidalja, a horgony átblllentéséhez nagy teljesítmény szükséges, 30 - a szükséges nagy elektromágneses térerő felépülése sok időt igényel, emiatt a jelfogó működése lassú, a jelfogó miniatűr kivitelben nem valósitható meg. Ismeretes öntartó megoldás még a védőcsöves (reed) jelfogók ferromágneses álló érintkezői közé helyezett kerámiamágnes, vagy a mozgőérintkező kivezetésére húzott ferritgyürü. A reed jelfogók mozgóérintkezőjének megfogás jellegű csapágyazását annak tőben elvékonyított része képezi. A megoldás hátránya az, hogy az állóérintkezőnek mágnesezhető anyagból kell lennie, igy öntisztító és rugalmas érintkező nem valósitható meg a megoldással. A horgony csapágyazására számos további megoldás ismeretes, amelyek mindegyike mechanikus megoldás. Leggyakoribb a derékszögben meghajlított horgonyok ék élén történő megtámasztása, ahol a horgonyt rugó tartja az ék élén. Ismert a horgonynak rugalmas vagy hajlékony tag közbeiktatásával történő befogása is, gyakori a csap körül történő elfordulásos csapágyazás. Mindezek a csapágyazási módok több alkatrészt, illesztett vagy türésezett méretű alkatrészeket Igényelnek, a kopásból eredő kotyogásuk és a rugalmas alkatrészek rezgése a jelfogó érintkezőinek pergését idézi elő. Célunk a találmánnyal a fenti hátrányok kiküszöbölése, olyan öntartó jelfogó létrehozása, amely kis méretekkel előnyösen megvalósítható^ olcsón, 163740 1
