163710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített tetrahidro-karbazol- és ciklopenta [b] indol származékok előállítására

163710 11 p-bróm-fenil-hidrazinból 6-bróm-l ,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 229—230 C° (etilacetát); 3,4-diklór-fenil-hidrazinból 6,7-diklór-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 309—310 C° (metanol); 3,4-diklór-fenil-hidrazinból 5,6-diklór-l ,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 229—230 C° (benzol); A két utóbbi vegyületet a reakciónál képződő elegy etanolos oldatából frakcionált kristályosítással választjuk szét. p-trifluormetil-fenil-hidrazinból 6-trifluormetil-1,2,-3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 233—234 C° (bomlás) etilacetát; 4-klór-3-metil-fenil-hidrazinból 6-klór-7-metil-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 268—270 C° (metanol); 4-klór-3-metil-fenil-hidrazinból 6-klór-5-metil-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 236—238 G° (benzol). Az utóbbi két vegyületet a reakció során kapott elegy metanolos oldatából frakcionált kristályosítással választjuk szét. 1-metil-1-fenil-hidrazinból 9-metil-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 228—229 C° (benzol); 2,3-diklór-fenil-hikrazinból 7,8-diklór-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 217—218C°(acetonitril); p-szulfamido-fenil-hidrazinból 1,2,3,4-tetrahidro-6--szulfamoil-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 293—294 C° (víz); p-(difluormetilszulfonil)-fenil-hidrazinból 6-difluormetilszulfonil-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2--karbonsavat állítunk elő; op.: 235—236 C° (etilacetát); p-karbetoxi-fenil-hidrazinból 6-karbetoxi-1,2,3,4--tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 222—223 C° (etilacetát); 4-aminoszulfonil-3-klór-fenil-hidrazinból 5-klór-l,2,3,4-tetrahidro-6-szulfamil-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 296—298 C° (etanol); p-(dimetilszulfamoil)-fenil-hidrazinból 6-dimetilszulfamoil-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő; op.: 242—243 C° (etanol); p-metiltio-fenil-hidrazinból 6-metiltio-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 212—213 C° (etilacetát); p-benziloxi-fenil-hidrazinból 6-benziloxi-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 225—227 C° (etilacetát); p-cián-fenil-hidrazinból 6-cián-l ,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő; op.: 302—305 C° (izopropanol); p-karboxi-fenil-hidrazinból 6-karboxi-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 327—329 C° (etanol); p-etil-fenil-hidrazinból 6-etil-1,2,3,4-tetrahidro-karb azol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 231—232 C° (etilacetát); 3,4-metiléndioxi-fenil-hidrazinból 6,7-metiléndioxi-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 265—267 C° (etilacetát); p-acetil-fenil-hidrazinból 6-acetil-1,2,3,4-tetrahidro-12 -karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 295—297 C° (etanol); p-jód-fenil-hidrazinból 6-jód-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 178—179 5 C° (vizes etanol); 3. példa Az 1. példában ismertetett reakció-körülmények mellett az eljárást azzal a változtatással végezzük 10 el, hogy a ciklohexanon-származék helyett a megfelelő ciklopentanon-származékot alkalmazzuk. A felhasznált kiindulási anyagokat és a kapott végtermékeket — azok azonosítására alkalmas fizikai állandóival együtt — az alábbiakban ismertetjük: 15 ciklopentanon-3-ecetsavból 7-klór-ciklopenta[b]indol-2-ecetsavat állítunk elő, op.: 163—164 C° (etilacetát) ; ciklopentanon-3-karbonsavból7-klór-ciklopenta[b]-indol-2-karbonsavat állítunk elő, op.: 197—199 C° 20 (etilacetát); ciklopentanon-3-karbonsavetilészterből 7-klór-ciklopenta[b]indol-2-karbonsavetilésztert állítunk elő; ciklohexanon-3-ecetsavból 6-klór-1,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-ecetsavat állítunk elő, op.: 184—186 C° 25 (benzol); 3-ciklohexanon-a-metil-ecetsavból 6-klór-a-metil-l --2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-ecetsavat (cisz-transz izomerek) állítunk elő. Op.: 215—216 C° (etilacetát). 30 4. példa Ciklopentanon-3-karbonsavból és p-metil-fenil-hidrazinból az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon 7-metil-ciklopenta[b]indol-2-karbonsavat állítunk elő. Op.: 250 C° (bomlás). 5. példa A (±)-6-klór-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsav előállítása. 100 mg 9-benzoil-6-klór-l,2,3,4-tetrahidro-karb-40 azol-2-karbonsav és 5 ml 3 n nátriumhidroxid-oldat elegyét keverés közben 5 percen át gőzfürdőn melegítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd jégfürdőn tovább hűtjük, szűrjük és a szűrő-45 lepényt 10 csepp hideg vízzel mossuk. A szűrőlepényt 20 ml meleg vízben oldjuk és a kapott meleg oldatot 1 n sósavval erősen megsavanyítjuk. A kiváló anyagot szűrjük, meleg vízzel mossuk és szárítjuk. A kapott termék az 56 mg súlyú (±)-6-klór-50 -l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-karbonsav. Op.: 247—249 C°. 6. példa A (±)-6-klór-l,2,3,4-tetrahidro-karbazol-2-55 -karbonsav előállítása. 8,8 g l-a-(l-naftil)-etil-aminnak 50 ml acetonnal képezett oldatát óvatosan 12,7 g (±)-6-klór-1,2,3,4--tetrahidro-karbazol-2-karbonsav meleg oldatához adjuk. A reakcióelegyet 48 órán át szobahőmérsék-60 léten állni hagyjuk, majd szűrjük és a szűrőlepényt hideg acetonnal mossuk. 11,7 g színtelen sót kapunk, mely 188—191 C°-on olvad; (a)|f= +2,4°. Acetonos átkristályosítás után 4,8 g sót kapunk, op.: 192— 193 C°, («)!?= +15,5°. 65 Két újabb acetonos átkristályosítás után 1,20 g 6