163660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-(N-alkoxi-benzimidoil)- (tiono) -foszfor-(foszfon) - savészterek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticidek és akaricidek

163660 3 ve N-alkoxi-benzhidroxámsav-származékok példái­ként megnevezzük az alábbiakat: 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, 0,0-dipropil-, 0,0-diizopro­pil-, O-metil-0-etil-, 0-metil-O-izopropil-, O-etil-0-izo­propil-, 0,0-dibutil-, O-terc.-butil-0-metil-, 0-butil-0--etil-, O-butil-0-izopropil-, 0,0-di-terc-butil-foszfor­savészterklorid, illetve a megfelelő' tionoanalógok, továbbá az 0-metil-metán-, 0-etil-propán-, 0-izopro­pil-etán-, 0-butil-metán-, O-metil-izopropán-, 0--metil-etán-, 0-etil-etán-, 0-propil-metán-, 0-butil­-etán-, O-terc.-butil-metán-, 0-etil-bután-, 0-izopro­pil-bután-, 0-butil-bután-, O-etil-metán-foszforsav­észterklorid és a megfelelő tiono-vegyületek, továb­bá az N-metoxi-3,5-dinitro-, N-etoxi-3,5-dinitro-, N-izopropoxi-3,5-dinitro-, N-metoxi-3,5-diklór-, N­-etoxi-3,5-diklór-, N-propoxi-3,5-diklór-, N-metoxi­-2-klór-, N-metoxi-3-klór-, N-metoxi-5-klór-, N­-izopropoxi-2-klór-, N-izopropoxi-4-klór-, N-izo­propoxi-2-bróm-, N-metoxi-4-bróm-, N-metoxi-3--bróm-, N-metoxi-4-nitro-, N-propoxi-4-nitro-, N­-izopropoxi-4-nitro-, N-metoxi-4-metil-, N-metoxi­-4-etil-, N-metoxi-4-izopropil-, N-propoxi-4-metil-, N-izopropoxi-4-etil- és N-izopropoxi-4-propil-benz­hidroxámsav. A kiindulási anyagként alkalmazott (tiono)-fosz­for(foszfon)-savészterhalogenidek az irodalomból ismertek és ugyanúgy, mint az N-alkoxi-benzhidro­xámsav-származékokat, a szokásos eljárásokkal állíthatjuk elő, az utóbbiakat például a megfelelő benzhidroxámsavakból alkoholos káliumhidroxid­dal és alkiljodiddal (Waldstein: Ann. 181, 385) vagy benzoilkloridokból és alkoxilaminból (Gierke, Ann. 205, 278). A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószerek alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó-, illetve hígítószerként gyakorlati­lag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak mindenek előtt az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, szén­tetraklorid, klórbenzol, éterek, így például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, például ace­ton, metiletil-, metilizobutil- és metilizopropilketon, ezen kívül a nitrilek, így az acetonitril és propio­nitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötő­szert alkalmazhatjuk. Különösen beváltak az alkáli­karbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káli­umkarbonát, -metilát, illetve -etilát, továbbá az ali­fás, aromás vagy heterociklusos aminők, például a trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilben­zilamin és piridin. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk, általában 0C° és 120 C° közötti, előnyösen 40 C° és 70 C° közötti hőmérsékleten és általában normál nyomáson valósítjuk meg a reak­ciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a kiindulási anyagokat általában ekvimoláris arányok­ban adagoljuk. Egyik vagy másik reagens feleslege nem jelent lényeges előnyöket. A reakciót előnyösen a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének jelenlétében, valamint valamely savakceptor jelen-4 létében végezzük, a megadott hőmérsékleten és a reakcióelegyet több órán át tartó, adott esetben me­legítés közben végzett keverés után a szokásos mó­don feldolgozzuk. 5 A találmány szerinti hatóanyagok általában szín­telen vagy gyengén sárgára színezett viszkózus, víz­ben oldhatalan olajszerű anyagok alakjában kelet­keznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, azonban az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal tisz-10 títhatók, azaz hosszabb időn át melegítve csökken­tett nyomáson és megnövelt hőmérsékleten meg­szabadíthatok az illó alkotórészektől. Jellemzésükre mindenek előtt a törésmutató szolgál. Amint á fentiekben már többször említettük, az 15 új 0-(N-alkoxi-benzimidoil)-(tiono)foszfor(foszfon)­savészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatást mu­tatnak a növényeket és raktározott készleteket meg­támadó, valamint az egészségvédelemben jelentkező kártevőkkel szemben. Ezen kívül jó hatást mutatnak 20 szívó és rágó rovarokkal és atkákkal szemben is. Egyidejűleg fitotoxicitásuk nagyon csekély és rész­ben ektoparaziták pusztítására is használhatók. így a találmány szerinti hatóanyagok kártevőirtó-szer­ként a növényvédelemben és a raktározott készletek 25 védelmében, valamint az ember- és állatgyógyászat területén alkalmazhatók. Az utóbbi időben a parazita Diptera-lárvák sok területen rezisztenciát fejlesztettek ki az addig pro­filaktikumként alkalmazott, szerves foszfor-vegyü-30 leteket és karbamátokat tartalmazó szerekkel szem­ben, így kezelésük eredményessége nagymértékben kérdéses. Annak érdekében, hogy a fertőzött területeken a marhatartás gazdaságos legyen, nagy szükség van 35 olyan szerekre, amelyekkel a rezisztens dongó-lár vakkal, például Lucilia-lárvákkal okozott fertőzés biztonásgosan leküzdhető. Az eddig alkalmazott foszforsavészterekkel és karbamátokkal szemben nagy mértékben rezisztenssé vált például Ausztrá-40 liában a Lucilia cuprina Goondiwindi-törzse és Dél-Afrikában a Lucilia cuprina Alexandria-törzse. A találmány szerinti hatóanyagok éppen olyan ha­tásosnak bizonyultak a rezisztens dongólégy-tör­zsekkel szemben, mint a normál érzékenységű tör-45 zsek esetén, ugyanolyan hosszú profilaktikus védő­hatást mutatnak a normál érzékenységű, mint a rezisztens dongólégy-lárvák esetén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levél­tetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-levéltetű 50 (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsó­levéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonya-levél­tetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizli­levéltetű (Cryptomyzus korscehlti), almafa-levé-55 tetű (Sappaphis mali), szilvafa-levéltetű (Hyalopte­rus arundinis), és a fekete cseresznyefa-levéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), vala-60 mint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábuak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lec-65 turalius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a 2

Next

/
Thumbnails
Contents