163647. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vízzel hígítható vizes poliuretán diszperzíók és eljárás azok előállítására

163647 5 nonametilén)-glikol, poli-(oxidekametilén)-glikol, poli-(oxdodekametilén)-glikol, vagy ezek keverékei, a fenti célokra azonban alkalmazhatnak olyan poliétereket is, amelyeket 2—12 szénatomos monomer oxidok és diolok keverékéből állítottunk elő, továbbá aldehidekből és diolokból készített poliacetálokat. A poliéter-glikolok aromás vagy aliciklusos csoportokat tartalmazhatnak. A poliéter-glikolok például alkilén-oxidok és polihidroxi-benzolok, így rezorcin, pirogallol, stb. reakciójával állíthatók elő. A poliuretánok előállítására nitrogén hidakat tartalmazó poli-(oxialkilén)-poliolokat is alkalmazhatunk, így alkilénoxidok és ammónia, vagy alifás, aromás vagy aliciklusos poliaminok reakciójával előállított poli-(oxi-alkilén)-poliolokat. A poli-(oxialkilén)-poliolok — például a tioglikolokból előállított termékek — adott esetben kénhidakat is tartalmazhatnak. A poliéter-glikolok molekulasúlyú 300—10 000 között, előnyösen 600—4000 között lehet. A fenti poliéterekkel együtt vagy azok helyett poliuretánok előállítására alkalmazott poliészter-glikolokat úgy készíthetjük, hogy alifás, aliciklusos vagy aromás di- vagy polikarbonsavakat — vagy ezek származékait, így anhidridjeit, kloridjait, észtereit — poliolokkal reagáltatjuk. Di- és polikarbonsavakra az alábbi példákat említjük meg: maleinsav, azelainsav, itakonsav, citrakonsav, borostyánkősav, adipinsav, szuberonsav, szebacinsav, o-ftálsav, izoftálsav, tereftálsav, hexahidro-tereftálsav, továbbá e savak anhidridjei, észterei, halogénezett és alkilezett származékai stb. A fenti célokra alkalmazhatunk továbbá hidroxi-savakat, dimer savakat és laktonokat, például hidroxi-sztearinsavat, ricinoleinsavat vagy oktadekadiénsavat, kaprolaktont stb. A szóban forgó poliészterek előállítására poliolként például a fent ismertetett poliolokat és a poli-(oxialkilén)-glikolok gyártására alkalmazott poliolokat használhatjuk. A felhasznált poliészter-glikolok molekulasúlya 300—10 000 között, előnyösen 600—4000 között lehet. A találmány szerinti eljárásban poliolefin-glikolként olyan lineráris polimereket alkalmazunk, amelyek láncvégi hidroxil-csoporttal rendelkeznek, így az olefinekből, például butadiénből előállított polibutadién-diolt. A poliolefin-glikolok molakulasúlya 300—10 000 között, előnyösen 600—4000 között lehet. Lánchosszabbító szerként díolokat, például butándiolt, hexándiolt, pentándiolt, etilénglikolt stb. alkalmazhatunk, például etiléndiamint, propiléndiamint, butiléndiamint, pentiléndiamint, hexiléndiamint, naftiléndiamint, izoforéndiamint, benzidine toluidint vagy 4,4'-metilén-dianilint. A poliuretánok előállítására például az alábbi diizocianátokat alkalmazhatjuk: tolilén-diizocianát, 1 hexametilén-diizocianát, tetrametilén -diizocianát, dekametilén-diizocianát, naftalin-diizocianát, difenilmetán-diizocianát, izoforon-diizocianát stb. továbbá e vegyületek alkil- és halogénszubsztituált származékait. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott felületaktív szerek anionos, nemionos, kationos vagy 6 amfotér tulajdonságúak lehetnek. Adott esetben két vagy több olyan különböző osztályba tartozó felületaktív szer keverékét is alkalmazhatjuk, amelyek egymással összeférhetőek, így például használhatjuk 5 valamely anionos felületaktív szer és nemionos felületaktív szer keverékét. Felületaktív szerekre példaként az alábbiakat említjük meg: 10 — anionos felületaktív szerek, így például a nátrium-alkilarilszulfonátok, trietilanolamin-dialkilszulfoszukcinátok, nátrium-alkilpoliglikoléter-szulfátok stb. — neminonos felületaktív szerek, így például eti-15 lén- vagy propilénoxid és zsírsavakkal vagy lineáris vagy elágazó alifás, aromás, aliciklusos vagy alifás-aromás hidroxi-származékokkal, így alkil-poliglikol-éterekkel, alkil-fenil-poliglikol-éterekkel alkotott kondenzációs termékei. 20 — kationos származékok, így kvaterner ammónium-származékok, például alkil-trimetil-ammónium-kloridok, alkil-dimetil-benzil-ammóniumkloridok stb. — amfotér származékok, így betain-származékok, 25 példáu klkil-betainok, aminosav-sók, például nátrium-N-(kókusz-alkiI)-/?-amino-propionát, dinátrium-N-(faggyúalkil)-jS-imino-dipropionát, zsírsavamid-komplexek stb., A kókusz-alkil kifejezés a kókusz-zsíralkoholok-30 ban előforduló alkilcsoportok keverékét jelenti, a faggyú-alkil kifejezés a faggyú-zsíralkoholokban előforduló alkilcsoportok keverékét jelenti. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott felületaktív szerek mennyisége a vizes poliuretán-disz-35 perzió összmennyiségére számolva 0,01—10 súly%, előnyösen 0,1—5 súly%. A találmány szerinti eljárásban védőkolloidként például kazeint, polivinil-alkoholt, polivinil-pirroli-40 dönt, karboxil-csoportokat tartalmazó vinil-származékokat, cellulóz-származékokat, például metilcellulózt vagy karboximetil-cellulózt, alginátokat, természetes gumiféleségeket stb. alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárásban a védőkolloidokat 45 a vizes poliuretán-diszperzió összmennyiségére számolva 0—10 súly%, előnyösen 0—5 súly% mennyiségben alkalmazzuk. A poliuretánokat oldó szerves közeg alatt olyan anyagokat értünk, amelyek a poliuretánokkal ho-50 mogén fázist alkotnak. A homogén fázis konzisztenciája szobahőmérsékleten a folyékony halmazállapottól a szilárd halmazállapotig terjedhet. A homogén fázisok például az alábbi típusúak lehetnek: a) A poliuretánokkal homogén fázist képező 55 anyag olyan poliuretán-oldószer, amely vízben 20 C°-on 25 súly%-nál, előnyösen 15 súly%-nál roszszabbul oldódik. b) A homogén fázist képző anyag adott esetben két vagy több a) pont szerinti poliuretán-oldószer 60 lehet. c) A homogén fázist képző anyag egy vagy több a) pont szerinti oldószer és az egész keverék súlyára vonatkoztatva maximum 50 súly%, előnyösen maximum 25 súly % egy vagy több olyan poliuretán-oldó-65 szer keveréke, amelynek oldhatósága vízben na-3