163577. lajstromszámú szabadalom • Folyamatosan változó dioptriájú lencse
163577 9 10 meridiántól azonos távolságra levő két pontban (Vx = +22,5°, Vy = +9°) és (Vx = +22,5°, Vy = -12°) által definiálva, az oldalirányú nagyítások vízszintes komponense megegyezik, másképpen mondva ezen két pontban a felület normálisainak a fő köröspontvonal meridián síkjával bezárt szögei egyenlőek. Mivel ezen két másodlagos köröspontvonal olyan pontokban helyezkedik el, ahol a meridián sugara maximum vagy minimum, a pneumatikus hatás függőleges komponense ezen vonalak mentén konstans, ami automatikusan kielégíti az előírt feltételt. Számitógép segítségével kiszámítjuk tehát azokat az evolúciós kúpszeleteket, seregeket, amelyek az itt következő feltételeknek eleget tesznek, vagyis tartalmazzák a váz meghatározott elemeit, másrészről pedig a másodlagos köröspontvonalak két, a meridiántól azonos távolságra levő pontjára teljesítik azt a feltételt, hogy a normálisak a fő köröspont vonal meridián síkjával azonos szögeket zárnak be. A felületnek ezen számítása egy 2 bázis gömbre (18. ábra) való hivatkozással történik, melynek sugara ebben a példában 76,80 mm, mégpedig úgy, hogy egy táblázatot készítünk, mely a felületnek a gömbtől való e eltéréseit tartalmazza egy nagy sereg szabályosan elosztott Vx és V y gömbkoordinátáival jellemzett ponton keresztülhaladó sugár mentén. Minden görbesereghez, amely az előre beállított eredményt adja, a számítógép ugyanazon hivatkozási rendszerben megadja az aberrációk és torzítások eloszlását. Ezután megfelelően válogatva és interpolálva a még fennmaradt hibákat korrigáljuk, miáltal az evolúciós görbék megszűnnek egyszerű görbék, például kúpszeletek lenni. Függőleges eltérítés Látható, hogy ez a komponens gyakorlatilag konstans a két másodlagos köröspontvonal mentén, ami rögtön magyarázat arra is, hogy a vízszintes vonalak miért nem torzulnak el ezen köröspontvonalak szomszédságában. A következő táblázat a prizmatikus eltérítés' vízszintes komponensét mutatja az MM' meridián és a Vx = 22,° 5-nak megfelelő görbe mentén. Vízszintes eltérítés Vy meridián Vx = 22°5 +22° 5 0 0,0186 +18° 0 0,0193 +13°5 0 0,0198 +9° 0 0,0200 +4°5 0 0,0198 0 0 0,0193 -4°5 0 0,0186 -9° 0 0,0180 -13°5 0 0,0179 -18° 0 0,0184 -22°5 0 0,0191 A számítógép megadja milliméterben a felületnek a gömbtől való eltérését táblázatban és végül az összes szükséges interpolációt (19. ábra). Ezen táblázat alapján kiköszörülik a felületnek különleges acélból készült modelljét egy gyémánt köszörű segítségével, amelyik koptatásokkal megvalósítja a 19. ábra szerinti táblázat eltéréseit egy sereg pontban. Ezt a felületet egy fénytörő anyagból reprodukálják vagy olyan öntőforma készítéséhez használják fel, amellyel polimerizálható anyagból öntés útján lehet lencsét készíteni. Ezt a felületet később felcsiszolják, majd csiszolókoronggal felpolírozzák. Az Öven felületből adódó eredményeket a 20. és 21. ábrák mutatják. Mivel a felület az MM' meridiánra -nézve szimmetrikus, elegendő egyik fél-felület leírása. A 20. ábra az aberrációk térképét mutatja. Látható, hogy mind a távoli, mind a közéli látás számára nagy mező áll rendelkezésre, ha a távollátás zónája fölött és a közellátás zónája alatt levő aberrációkat elfogadjuk, amik nem zavaróak, mert a lencsének a keretbe történő behelyezése után nagy részben eltűnnek, ezzel szemben a vízszintes átmérő mentén vannak torzítások, amelyek az oldalirányú látás mezejét korlátozzák a közbenső látás zónájában. A 21. ábra azt mutatja, hogy a 12. ábra rácsa hogyan torzul el egy ilyen lencsén keresztül nézve. Látható, hogy gyakorlatilag nagyon kevéssé deformálódik. A következő táblázat a prizmatikus hatás függőleges komponensét mutatja radiónban, a két, Vy = +9° és Vy •= -12° által definiált másodlagos köröspontvonal mentén. Természetesen ez az eltérítés az MM' meridiánon nulla, mivel az a szimmetria síkban van, viszont a Vx = = 22°5-nek megfelelő görbe mentén érzékelhetően konstans és gyenge, ami érthetővé teszi, hogy a rács a 21. ábrán látható elhanyagolható módon eltorzul. Ha már most a 22. ábra táblázatát vesszük figyelembe, amely táblázat a 19. ábrán definiált pontokban egy ily módon definiált felület görbületi, sugarait adja (milliméterben), mindjárt látható, hogy a felület teljes mértékben kielégíti a találmány fentebb adott definícióját. Az érzékelhetően kör alakú metszek VY = -l°12'-ban helyezkedik el és sugara körülbelül 70,30 mm. E fölött az MM' meridián sugara nő és látható, hogy VY = +9°-nál a távollátási köröspontvonal sugara az MM' meridiántól eltávolodva csökken, míg az említett köralakú metszek alatt az MM' meridián sugara csökken és az tapasztalható, hogy a közeli látás körospontvonalának megfelelő Vy = —12°-nál a görbületi sugár az MM' meridiántól távolodva nő. Természetesen a választás azért erre a példára esett, mert egy, a találmány szerinti felületnek minden egyes jellegzetessége egyesítve megtalálható benne. Ez a példa korántsem korlátozó hatású, vagyis 10 15 20 25 30 35 4°5 0,0021 0,0177 45 50 55 60 65 dfco° VY = 9° 0,0021 VY =-12° 0,0177 4°5 0,0021 0,0177 0,0021 0,0177 13°5 0,0021 0,0177 18° 0,0021 0,0177 22 5 0,00 0,01 VY = 9° 0,0021 0,0021 0,0021 0,0021 0,0021 0,0021 VY =-12° 0,0177 0,0177 0,0177 0,0177 0,0177 0,0177 5
