163572. lajstromszámú szabadalom • Mágnesesen vezérelt, hermatikusan lezárt érintkező

15 163572 16 jávai kapcsolatban igen szigorú követelményeket támasztanak, a fő- és záróérintkezők kioldásának sorrendjét illetőleg. A kontaktor elhasználódásával az érintkezők beszabályozása elállítódik és a kapcsolás üzemképtelenné válik. Ezen okból kifolyólag az ilyen fajta berendezéseket a gyakorlatban nem alkalmazzák. Az említett hátrányokon kívül az olyan villamos ívtől mentes kommutálású kapcsolásoknál, amelyeknél a főérintkezőket tirisztorok (vagy más egyenirányítók) hidalják át, további lényeges hátrány, hogy az áramköröknek galvanikus csatolásmentesítése a kontaktor lekapcsolt állapotában megszűnik (az egyenirányítókon keresztül folynak átvezetési áramok). Ez szükségessé teszi, hogy a főérintkezőkkel sorosan leválasztó kapcsolókat vagy más hasonló készülékeket kössenek be. A villamos áramköröknek galvanikus csatolásmentesítését olyan kapcsolásoknál, amelyeknél a főérintkezők antiparallel kapcsolású egyenirányítókkal vannak áthidalva, azáltal lehet elérni, hogy az egyenirányítókat a kontaktor segédérintkezőivel kapcsoljuk sorba. Ebben az esetben villamos áramkörnek villamos ívtől mentes lekapcsolásánál diódák segítségével szintén szükséges, hogy meghatározott sorrendben történjék az adott pólusnál a főérintkező és a segédérintkezők bontása. Minthogy az ismert kontaktor konstrukcióknál, amelyeknél diódákat alkalmaznak villamos ívtől mentes lekapcsolás érdekében, közös elektromágneses működtetés van, amely mind a főérintkezők, mind pedig a segédérintkezők bekapcsolását biztosítja az adott pólusnál, itt az érintkezők bontásánál szükséges sorrendet mechanikus eszközökkel biztosítják, ezt oly módon végzik, hogy megfelelően beszabályozzák az érintkezőrugó löketét, különböző kilincseket vezetnek be, speciális elektromágneses zárakat alkalmaznak stb. Azáltal, hogy mechanikus (kopásnak kitett és beszabályozást igénylő) mechanikus csatolóelemeket használnak az érintkezők között, a közös működtetés mellett ugrásszerűen csökken a mechanikus kopásállóság és a konstrukció megbízhatósága, éppen ezért az ilyen fajta konstrukciókat a gyakorlatban nem alkalmazták. Az ismert, villamos ívtől mentes kommutálású kontaktor konstrukciók, függetlenül a pólusszámtól, egy működtető mágnessel rendelkeznek, amely a tengelyre vagy a kereszttartóra hat, amely a főérintkezők mozgó részeivel van csatolva. Ez azt eredményezi, hogy a kontaktor minden kiviteli áakja -aszerint, hogy hány pólusa van (1-5) - különleges kialakítású tengelyeket, kereszttartókat és más konstrukciós alkatrészeket igényel. Ezen túlmenően az a körülmény, hogy közös működtető elektromágnes van, amely rendszerint a maximális pólusszámra van kialakítva, azzal a következménnyel jár, hogy az egy- vagy kétpólusú kontaktor kivitelnél fölöslegesen anyagfelhasználást és felvételi teljesítményt okoz. A kontaktor ismert konstrukcióinál a villamos ívtől mentes kommutálást az ismertetett eljárások segítségével, speciális járulékos készülékeknek alkalmazásával lehet a hagyományos kontaktorok számára biztosítani. Ezekben az esetekben a hagyományos kontaktor érintkező-berendezése túlságosan bonyolulttá válik. A mágnesesen vezérelt, hermetikusan lezárt nagy-" teljesítményű érintkezők alkalmazása lehetővé teszi olyan kontaktor kialakítását, amelynél a villamos ívtől mentes lekapcsolás úgy valósítható meg, hogy nincs mechanikus összeköttetés a különböző pólusok érintkezői között és az adott pólushoz tartozó érintkezők között — minthogy mindegyik pólusérintkezőnek (mind a fő-, mind a segédérintkezőknek) saját működtető elektromágnesük van - az érintkezők munkájának sorrendjét nem mechanikus, hanem villamos összeköttetéssel biztosítjuk. A 15. ábra nagyobb áramok számára alkalmas, nagyteljesítményű kontaktor egy pólusának villamos kapcsolását mutatja. A kontaktor mindegyik pólusa konstrukciós szempontokból önálló szerkezeti csoportot képez és mágnesesen vezérelt, hermetikusan lezárt, a főáramkor névleges áramára kialakított tartós áramot bíró, nagyteljesítményű fő 47 érintkezőt (13. ábra) és két mágnesesen vezérelt segéd 48 és 49 érintkezőt tartalmaz, amely utóbbiaknak sokkal nagyobb áramköri ellenállásuk van, ezzel szemben viszont valamivel nagyobb az önidejük, mint a nagyteljesítményű 47 főérintkezőnek és ennek megfelelően kisebb méreteik vannak és akkora névleges áramra vannak méretezve, amely a főáramkör névleges áramának 10-20%-át teszi ki. Mindegyik segéd 48 és 49 érintkezővel sorba kapcsolt, egymással ellentétes értelemmel bekötött 50 és 51 diódák és 52 és 53 tartóáramtekercsek vannak iktatva. A segédérintkezők áramkörei a fő 47 érintkező söntkörében feküsznek. Az 54 és 55 mágneses vezetőkre tekercselt 52 és 53 tartóáramtekercsek tekercselési értelmét úgy választjuk meg, hogy a fő 47 érintkező bontásának pillanatában (amikor a 48, illetve 49 érintkező a főáramkör váltakozó áramának megfelelő félhullámát kezdi átereszteni) az 52, ill. 53 tartótekercsek által előállított mágneses fluxus az 54, illetve 55 mágneses vezetők köré tekercséit megfelelő egyenáramú 56 vagy 57 húzótekercsben kialakult mágneses fluxus irányával egybeesik. A legcélszerűbb, ha a mágnesesen vezéréit, hermetikusan lezárt nagyteljesítményű 47 főérintkezőnek az 58 mágneses vezetőre tekercselt 59 húzótekercse sorosan van kapcsolva a 48 és 49 érintkezők húzótekercseivel, mert ebben az esetben árammegszakításnál a tekercsek egyikében az aszinkron lekapcsolás ki van zárva. A többpólusos kontaktor valamennyi pólusának hasonló a felépítése. A berendezés működése a következő: Ha a vezérlő áramkört egyenáramú áramforrásra csatlakoztatjuk, mindhárom 58, 54 és 55 mágneses vezetőhöz tartozó horgonyok meghúznak és a 47,48 és 49 érintkezők érintkezőlapjai zárnak, aminek következtében a terhelés rákapcsolása megtörténik. A terhelő áram lényegileg a mágnesesen vezérelt 47 érintkezőn át folyik, amelynek lényegesen nagyobb az érintkezőnyomása és csekélyebb az átmeneti ellenállása, mint a 48 és 49 érintkező érintkezőlapjainak. A vezérlő áramkör lekapcsolásánál az 59, 56 és 57 tekercsekben az áram megszűnik. Ekkor a fő 47 érintkező érintkezőlapjait tartó 58 elektromágnes és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8