163491. lajstromszámú szabadalom • Indikátorpapírok és eljárás azok előállítására

3 163491 4 nek és így egyértelmű színleolvasást nem tesznek lehetővé. Ennél kisebb átmérőjű lyukakkal, finoman perforált fóliák - a műanyag hidegfolyása következtében -a lyukak újra összezáródására hajlamosak. Fenti hátrányokon túlmenően a perforálás a fó- 5 lia egyenetlenségéhez és felületének zavaró fényszórásához vezet. Egy, a fennálló problémák megoldását célzó további kísérlet abban állt, hogy a papír és a mű- 10 anyagfólia között nagyobb rést hagytak (lásd az 1 940 964 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi iratot). Ez főként hosszabb idejű bemerítés vagy áramló folyadékok - különösen vizelet - vizsgálata esetén a kimosóhatás erősödéséhez vezetett. 15 Ezeknek az indikátorpapíroknak az előállítása ezenkívül aránylag bonyolult és költséges is. Meglepő módon a technika állásához képest jelentős haladást képviselő olyan indikátorpapírokat si- 20 került előállítanunk, amelyek az említett hátrányokat kiküszöbölik s emellett egy sor további előnynyel rendelkeznek. Azt találtuk, hogy testnedvekben előforduló vegyi 25 anyagok kimutatására alkalmas, késleltetés nélkül jelző, különösen tartós, ki nem ázó és érintésre nem érzékeny indikátorpapírokat kapunk, ha a kémlelő vegyszerek legalább egyikét tartalmazó, foglalatba rögzített indikátorréteget egy nagy csomószámú szi- 30 taszövettel fedjük le. A találmány tárgya indikátorpapírcsík folyadékokban jelenlevő vegyi anyagok kimutatására, mely egy foglalatból és egy a kémlelő vegyszerek leg- 35 alább egyikét tartalmazó olyan indikátorpapír-rétegből áll, melynek a foglalattal nem érintkező felülete fedőréteggel van ellátva - mimellett az indikátorréteg keskeny oldalfelületei fedetlenek lehetnek - és amelyre jellemző, hogy nevezett fedőréteg egy nagy 40 csomószámú szitaszövet. A nagy csomószámú szitaszövet az alatta levő indikátorréteget a kézi érintés és a külső behatások ellen védi, annak ellenére, hogy a lyukfelület - vagy- 45 is a lánc- és vetülékfonalak által nem takart felület -a háló összf el ületének 50, vagy annál nagyobb százaléka is lehet. Mivel a vizsgálandó oldat nemcsak az indikátorréteg oldalfelületén keresztül hatol be, hanem főként a háló résein, ezért kromatográfiás 50 zavaró hatások nem léphetnek fel. Lehetséges és előnyös ezért a szitaszövetet szorosan az indikátorrétegre fektetni. Az lett volna várható, hogy az indikátorréteg szi- 55 taszövettel történő lefedése a tökéletlen fedés miatt - főként vizelet-sugár vizsgálatánál - a kimosóhatás meg nem engedhető mértékű növekedéséhez vezet. Meglepő módon azt tapasztaltunk, hogy a hatás ezzel éppen ellentétes és a szitaszövet ezt a kimosó- 60 hatást oly mértékben hátráltatja, hogy az indikátorcsík erős nedvesítés - például hosszú idejű vizeletbe mártás vagy vizelet-sugárban történő nedvesítés -esetén sem mosódik ki. Úgyszintén meglepő, hogy a szitaszövet az észlelést még igen gyenge színváltozás 65 esetén sem befolyásolja; ellenkezőleg, a szitaszövet - szerkezetétől függetlenül - a képződött színárnyalatok jól kiértékelhető és a szem számára kellemes kiegyenlítődését okozza. A találmány szerinti indikátorcsíkok ily módon először nyújtanak módot arra, hogy reprodukálható és a bemerítési időtől független vizsgálati eredményekhez jussunk. Ez az indikátorpapírok használati biztonságát nagymértékben növeli. A találmány különböző kiviteli példáit a rajzok segítségével a leírás következő részében világítjuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti indikátorcsík alsó részének nagyított, oldalnézeti, keresztmetszeti képe, a 2. ábra a találmány szerinti indikátorcsík alsó részének nagyított, felülnézeti képe, a 3. és 5. ábrák egy-egy indikátorréteget tartalmazó indikátorcsíkokat, a 4. és 6. ábrák két-két indikátorréteget tartalmazó indikátorcsíkokat ábrázolnak. Az 1-6. ábrák olyan indikátorcsíkokat szemléltetnek, melyeknél a 2 - előnyösen valamely merev műanyagfóliából álló - foglalatra a foglalat felületét részben vagy teljesen takaró tapadóréteget vittünk fel. A 4 indikátorréteg a 2 foglalat alsó részén van elhelyezve oly módon, hogy egyik oldala a foglalathoz vagy a 3 tapadóréteghez van rögzítve. Az 1 szitaszövet méretei nagyobbak mint a 4 indikátorrétegé, és a szitaszövet a 4 indikátorrétegnek a foglalat felé esővel ellentétes felületét befedi. Az 1 szitaszövetnek a 4 indikátorrétegen túlnyomuló felülete a 3 tapadóréteg segítségével a 2 foglalathoz van rögzítve. Az 1 szitaszövetnek úgy kell a 4 indikátorrétegre közvetlenül felfeküdnie, hogy a közöttük levő távolság minimális legyen. Foglalatként vagy másnéven hordozóanyagként előnyösen műanyagok, például polisztirol, polivinilklorid, poliészter vagy poliamid használhatók. Alkalmazhatók azonban hidrofób anyagokkal, így szilikonokkal vagy kemény zsírokkal impregnált vagy vízálló anyagok, így nitrocellulóz vagy cellulózacetát filmjével bevont nedvszívó anyagok, például fa, papír, kartonpapír is. Használhatók hordozóanyagként továbbá fémfóliák és üveg is. A hordozóanyag lehet színtelen, átlátszó, de előnyösen nem átlátszó anyagokat használunk, amelyeket a színkontraszt növelése céljából megfelelő módon színezhetünk. A 3 tapadóréteg hegesztett műanyag (polietilén), olvasztott-, vagy hidegen keményedő ragasztószer lehet. Tapadórétegként minden olyan anyag alkalmas, mely az 1 szitaszövetet az indikátorcsíkok előállítása során szilárdan köti a hordozóanyaghoz és az előállítás után termikus, vegyi vagy szárítási kezeléssel kielégítő sebességgel teljesen kikeményíthető. A 3 tapadóréteg kikemériyítésére azért van szükség, mert az 1 szitaszövet a 8 felületen sok esetben 2