163491. lajstromszámú szabadalom • Indikátorpapírok és eljárás azok előállítására

3 163491 4 nek és így egyértelmű színleolvasást nem tesznek le­hetővé. Ennél kisebb átmérőjű lyukakkal, finoman perforált fóliák - a műanyag hidegfolyása követ­keztében -a lyukak újra összezáródására hajlamo­sak. Fenti hátrányokon túlmenően a perforálás a fó- 5 lia egyenetlenségéhez és felületének zavaró fényszó­rásához vezet. Egy, a fennálló problémák megoldását célzó to­vábbi kísérlet abban állt, hogy a papír és a mű- 10 anyagfólia között nagyobb rést hagytak (lásd az 1 940 964 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli köz­zétételi iratot). Ez főként hosszabb idejű bemerítés vagy áramló folyadékok - különösen vizelet - vizs­gálata esetén a kimosóhatás erősödéséhez vezetett. 15 Ezeknek az indikátorpapíroknak az előállítása ezen­kívül aránylag bonyolult és költséges is. Meglepő módon a technika állásához képest jelen­tős haladást képviselő olyan indikátorpapírokat si- 20 került előállítanunk, amelyek az említett hátrányo­kat kiküszöbölik s emellett egy sor további előny­nyel rendelkeznek. Azt találtuk, hogy testnedvekben előforduló vegyi 25 anyagok kimutatására alkalmas, késleltetés nélkül jelző, különösen tartós, ki nem ázó és érintésre nem érzékeny indikátorpapírokat kapunk, ha a kémlelő vegyszerek legalább egyikét tartalmazó, foglalatba rögzített indikátorréteget egy nagy csomószámú szi- 30 taszövettel fedjük le. A találmány tárgya indikátorpapírcsík folyadé­kokban jelenlevő vegyi anyagok kimutatására, mely egy foglalatból és egy a kémlelő vegyszerek leg- 35 alább egyikét tartalmazó olyan indikátorpapír-réteg­ből áll, melynek a foglalattal nem érintkező felülete fedőréteggel van ellátva - mimellett az indikátorré­teg keskeny oldalfelületei fedetlenek lehetnek - és amelyre jellemző, hogy nevezett fedőréteg egy nagy 40 csomószámú szitaszövet. A nagy csomószámú szitaszövet az alatta levő in­dikátorréteget a kézi érintés és a külső behatások el­len védi, annak ellenére, hogy a lyukfelület - vagy- 45 is a lánc- és vetülékfonalak által nem takart felület -a háló összf el ületének 50, vagy annál nagyobb szá­zaléka is lehet. Mivel a vizsgálandó oldat nemcsak az indikátorréteg oldalfelületén keresztül hatol be, hanem főként a háló résein, ezért kromatográfiás 50 zavaró hatások nem léphetnek fel. Lehetséges és elő­nyös ezért a szitaszövetet szorosan az indikátorré­tegre fektetni. Az lett volna várható, hogy az indikátorréteg szi- 55 taszövettel történő lefedése a tökéletlen fedés miatt - főként vizelet-sugár vizsgálatánál - a kimosóha­tás meg nem engedhető mértékű növekedéséhez ve­zet. Meglepő módon azt tapasztaltunk, hogy a hatás ezzel éppen ellentétes és a szitaszövet ezt a kimosó- 60 hatást oly mértékben hátráltatja, hogy az indikátor­csík erős nedvesítés - például hosszú idejű vizelet­be mártás vagy vizelet-sugárban történő nedvesítés -esetén sem mosódik ki. Úgyszintén meglepő, hogy a szitaszövet az észlelést még igen gyenge színváltozás 65 esetén sem befolyásolja; ellenkezőleg, a szitaszövet - szerkezetétől függetlenül - a képződött színár­nyalatok jól kiértékelhető és a szem számára kelle­mes kiegyenlítődését okozza. A találmány szerinti indikátorcsíkok ily módon először nyújtanak módot arra, hogy reprodukálható és a bemerítési időtől füg­getlen vizsgálati eredményekhez jussunk. Ez az in­dikátorpapírok használati biztonságát nagymérték­ben növeli. A találmány különböző kiviteli példáit a rajzok segítségével a leírás következő részében világítjuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti indikátorcsík alsó részének nagyított, oldalnézeti, keresztmetszeti képe, a 2. ábra a találmány szerinti indikátorcsík alsó részének nagyított, felülnézeti képe, a 3. és 5. ábrák egy-egy indikátorréteget tartal­mazó indikátorcsíkokat, a 4. és 6. ábrák két-két indikátorréteget tartalmazó indikátorcsíkokat ábrázolnak. Az 1-6. ábrák olyan indikátorcsíkokat szemléltet­nek, melyeknél a 2 - előnyösen valamely merev műanyagfóliából álló - foglalatra a foglalat felületét részben vagy teljesen takaró tapadóréteget vittünk fel. A 4 indikátorréteg a 2 foglalat alsó részén van elhelyezve oly módon, hogy egyik oldala a foglalat­hoz vagy a 3 tapadóréteghez van rögzítve. Az 1 szitaszövet méretei nagyobbak mint a 4 in­dikátorrétegé, és a szitaszövet a 4 indikátorrétegnek a foglalat felé esővel ellentétes felületét befedi. Az 1 szitaszövetnek a 4 indikátorrétegen túlnyomuló fe­lülete a 3 tapadóréteg segítségével a 2 foglalathoz van rögzítve. Az 1 szitaszövetnek úgy kell a 4 indi­kátorrétegre közvetlenül felfeküdnie, hogy a közöt­tük levő távolság minimális legyen. Foglalatként vagy másnéven hordozóanyagként előnyösen műanyagok, például polisztirol, polivinil­klorid, poliészter vagy poliamid használhatók. Al­kalmazhatók azonban hidrofób anyagokkal, így szi­likonokkal vagy kemény zsírokkal impregnált vagy vízálló anyagok, így nitrocellulóz vagy cellulózacetát filmjével bevont nedvszívó anyagok, például fa, pa­pír, kartonpapír is. Használhatók hordozóanyagként továbbá fémfóliák és üveg is. A hordozóanyag le­het színtelen, átlátszó, de előnyösen nem átlátszó anyagokat használunk, amelyeket a színkontraszt növelése céljából megfelelő módon színezhetünk. A 3 tapadóréteg hegesztett műanyag (polietilén), olvasztott-, vagy hidegen keményedő ragasztószer lehet. Tapadórétegként minden olyan anyag alkal­mas, mely az 1 szitaszövetet az indikátorcsíkok elő­állítása során szilárdan köti a hordozóanyaghoz és az előállítás után termikus, vegyi vagy szárítási ke­zeléssel kielégítő sebességgel teljesen kikeményíthe­tő. A 3 tapadóréteg kikemériyítésére azért van szük­ség, mert az 1 szitaszövet a 8 felületen sok esetben 2

Next

/
Thumbnails
Contents