163481. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott vasbeton csatornaakna gravitácíós csatornák pl. tokos csövekből összerakott szennyvízescsatornákhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. XI. 04. (BE—1016) Közzététel napja: 1973. IV. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163481 Nemzetközi osztályozás: E 03 f 3/02 E 03 f 3/04 Feltalálók: László Mózes oki. mérnök, 50% Balogh József oki. mérnök, 30% Tóth Gyula oki. mérnök, 20%, Budapest. Tulajdonos: Beton- és Vasbetonipari Művek, Budapest. Előregyártott vasbeton csatornaakna gravitációs csatornák, pl. tokos csövekből összerakott szennyvízcsatornákhoz í A találmány előregyártott vasbeton csatornaakna, gravitációs csatornák, például tokos csövekből összerakott szennyvízcsatornákhoz, amely aknának egymás fölé helyezett, gyűrűszerű előregyártott elemei és az előregyártott elemek közé helyezett vízzáró tö- 5 mítőelemei, önmagában ismert gördülő gumigyűrűi vannak, és az akna a talajfelszín közelében fedlappal van lezárva. A mélyépítési jellegű létesítmények építési idejét a múltban és ma is nagymértékben befolyásolja a 10 vízelvezetésre szolgáló létesítmények, elsősorban a csatornahálózat kialakításának lassúsága. Igaz ugyan, hogy a csatornák folyószelvényét alkotó csövek előregyártott volta és aránylag fejlett szerelési módszerei bizonyos mértékben javítottak a helyze- 15 ten, a nyomvonal mentén elengedhetetlenül szükséges közbenső műtárgyak, elsősorban az ún. csatornaaknák azonban mind ez ideig kivétel nélkül helyszíni betonból készülnek. Ez a körülmény azért hátrányos, mert az aránylag gyors csőfektetésből szár- 20 mázó előnyöket nem lehet kihasználni, és így végső fokon a teljes csatornarendszer építési ideje lényegesen nem rövidíthető meg. A fennálló nehézségeket fokozza, hogy az eddigi építéstechnológia szerint az aknát kívülről rá kellett 25 húzni a vele szomszédos utolsó csőtagra, ami azt jelenti, hogy a nagy "súlyú helyszínen készült szerkezetet a munkagödörben mozgatni kell. További hátrányt jelentett, hogy a csatornaakna és az utolsó csőtag között a vízzárás mindig bizonytalan volt. Ez 30 utóbbi hátrányon próbált segíteni az az Angliából származó módszer, amelynél a csatlakozási helyen műanyag dobozokat alkalmaztak, a csatlakozási pont környékét pedig kiinjektálták. Ez a megoldás amellett hogy költséges, a beton megkötése után többé nem bontható meg a szerkezet. Általában elmondható, hogy minden eddig ismert csatornaépítési eljárásnak közös hátránya a nehezen való megbonthatóság, illetve az a körülmény, hogy még a korszerű ún. gördülő gumigyűrű kapcsolati helyek alkalmazása esetén is a csövek egy részét a szétbontáskor tönkre kell tenni, másfelől hogy hibás cső vagy hibás csőcsatlakozás esetén a hibahely eltávolítása mindig nagy nehézséggel történhet csak amiatt, hogy az legalább egy akna megmozgatása nélkül nem oldható meg. Ugyancsak közös hibája valamennyi eddig ismert csatornaépítési módszernek, hogy nyomvonal alaprajzi töréspontjaiban, illetve lejtésváltozási helyem vagy bukóként kialakított lépcsőműtárgyainál az aknakialakítás csak igen bonyolult műszaki intézkedések segítségével volt megoldható, amellett pedig az egész építéstechnológiára rányomta bélyegét az a kÖKülmény, hogy a csatornarendszer teljes hosszában átlag 30 m-enként óhatatlanul szükséges volt helyszíni beton bedolgozása. Ez nem csak lassítja az építkezést, hanem számos, a helyszíni beton előállításával, szállításával és bedolgozásával járó problémát vet föl. 163481 1
