163476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antrakinon előállítására

3 163476 4 vagy propilcsoporttal szubsztituált megfelelő homoló­gok; 2-klór-, 2-metoxi-, 2-metoxietil-, 2-etil-l-oxo-3--fenilindán és előnyösen a nem szubsztituált l-oxo-3--fenilindán, 2-metil- vagy 2-bróm-l-oxo-3-fenilindán; 2-metil-, 3-metil-, 2-izopropil- és előnyösen l-metil-3--fenilindén; 2-etil-, 2,3-dietil-, 4-metil-, 4-propil-, 2,3-dimetil-, 2,4-dimetil-, 3-metil-4-etil-l-feniltetralin és előnyösen 1-fenil-tetralin; 1-fenilnaftalin, valamint ennek 2-klór-, 2,3-dimetil-, 4-etil-származékai; 1-fenilin­dén-(l) és ennek 3-metil- és 2-metilvegyületei. A II általános képletű kiindulási anyagok ismert mó­don állíthatók elő; a 2-benziltoluol például benzilklorid és toluol reakciójával [Ber. 6, 906 (1873)], az l-oxo-3--fenilindán transz-fahéj sav és benzol reakciójával [J. Am. Chem. Soc, 65, 59 (1943]1, az 1-feniltetralin sztirolból termikus dimerizálással [J. Am. Chem. Soc. 90, 1289 (1968)], a 2-metilbenzofenon benzol és o-toluilsavklorid reakciójával [Ber. 24, 2805 (1891)], az l-oxo-2-metil­-3-fenilindén 2-metil-3,3-difenilakrilsav átalakításával [J. Am. Chem. Soc. 67, 430 (1945)], az l-oxo-2-bróm­-3-fenilindán l-oxo-3-fenilindán brómozásával [Mo­natsh, 48, 342 (1927)], a 2-metil-1-fenilindén /S-metil-y­-fenilfahéjalkoholból [Ber. 55, 3414 (1922)]. Az említett kiindulási anyagok homológjai hasonló módon állít­hatók elő. Egyébként az eljárást a II általános képletű kiindulási anyagokkal vanádium(V)-vegyületek jelenlétében és az említett adalék vegyületek távollétében a 160.846 lajst­romszámú magyar szabadalom szerinti eljárás körül­ményei között hajtjuk végre, különösen a reakció ve­zetése, az oxidálás körülményei, a katalizátor előállí­tása és összetétele tekintetében. Katalizátorként vanádium(V)-vegyületek és járulé­kosan az említett vegyületek és az I vagy II általános képletű kiidulási anyagok alkalmazása esetében előnyö­sek a következő reakciókörülmények, l-metil-3-fenil­indán esetében az alkalmazott katalizátor (illetve hordo­zóra felvitt katalizátor) mennyisége 5—100 g, előnyösen 10—60 g, különösen 25—50 g lehet 1 Nm3 levegőre vonatkoztatva. Célszerűen 20—2000 g, előnyösen 40—500 g I vagy II általános képletű kiindulási anyagot használunk katalizátor (illetve hordozóra felvitt katali­zátor) literenkint és óránkint, amikor a katalizátor egy vagy több vanádium(V)-vegyületet és egy vagy több kálium-, bór-, .allium-, antimon- és/vagy céziumvegyüle­tet tartalmaz. Függetlenül a vegyület összetételétől és a megfelelő fém vegyértékétől a vegyületben, a katali­zátorban a vanadium atomaránya a kálium, bór, tallium és/vagy antimon adalékelemekhez célszerűen 1000—5 vanadium 1 adalékelemre. Előnyös atomarány a 800—3 különösen az 500—4 vanadium 1 antimonra; 500—10, különösen 200—15 vanadium 1 káliumra; 800-nál kevesebb, különösen 600—12, előnyösen 500—20 vanadium 1 talliumra és 100—1, különösen 20—5 vana­dium 1 borra. A vanadium atomaránya a céziumhoz célszerűen 2000—5 vanadium 1 céziumra, előnyösen 1000—12, különösen előnyösen 200—15 vanadium 1 céziumra. Ha céziumon kívül még antimont, káliumot, talliumot és/vagy bórt is felhasználunk katalizátor ada­lékként, akkor a céziumra említett atomarányon kívül előnyös atomarány a 800—3, különösen 500—4 vana­dium 1 antimonta; 500—10, különösen 200—15 vana­dium 1 káliumra; 800-nál kevesebb, különösen 600—12, előnyösen 500—20 vanadium 1 talliumra és 100—1, különösen előnyösen 20—5 vanadium 1 borra. A katalizátorok előnyösen hordozóanyagon kerülnek alkalmazásra, ilyenek például a habkő, a titándioxid, szteatit, szilíciumkarbid, vas-, szilícium-, alumínium­oxid, alumíniumszilikátok, mint a mullit. 5 Az adalékelemek vegyületei tetszés szerint választhat­tok, általában az oxidok, savak, bázisok, sók, például karbonátok, hidrogénkarbonátok, kloridok vagy nit­rátok és az adalékelemek olyaan vegyületei jönnek figyelembe, amelyek a katalizátor előállítása vagy a 10 reakció folyamán a megfelelő oxidokká alakulnak. Adalékanyagként alkalmas vegyületek például a kö­vetkezők: antimontriklorid, káliumkarbonát, bórtri­oxid, talliumnitrát, bórsav, káliumhidroxid, antimontri­oxid, antimontetroxid, antimonpentoxid, káliumnitrát, 15 káliumhidrogénkarbonát, káliumoxalát, káliummoxa­lát talinmaacetát, talliumkarbonát, ammóniumborát, céziumoxid, céziumhidroxid, céziumkarbonát, cézium­nitrát, céziumhidrogénkarbonát, céziumoxalát, cézium­formiát, céziumacetát, céziumhidrogéntartarát. 20 A katalitikusan hatékony alkotószerek valamely szo­kásos eljárással (lásd Houben-Weyl „Methoden der organischen Chemie" 4/2. kötet, 143—240. oldal) vihe­tők fel iners hordozóra, például itatással, porlasztással vagy kicsapással és az így előállított katalizátorhordozó 25 ezt követő kalcinálásával. Egyébként az eljárást a 160 846 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban már ismertetett körülmények között hajtjuk végre, különösen a reakció vezetése, a katalizátor előállítása és összetétele tekintetében. 30 Előnyösnek bizonyult vanádiumpentoxidot tartalmazó katalizátorok előállítása gömbszemcséjű hordozókon valamilyen lángszóró vagy plazmaszóró eljárással példá­ul a 2,025.430 számú NSZK közzétételi iratban leírt eljárás szerint. Az említett adalékvegyületeket mecha-35 nikusan lehet a lángszórással alkalmazandó vanádium­pentoxiddal vagy a hevítés hatására vanádiumpentoxid­dá alakuló vegyülettel, például vanádiumsavval elkeverni. Előnyös lehet azonban előbb az alkalmazandó elemek vegyületét tartalmazó homogén oldatot előállítani. 40 Ebből az oldatból az alkalmazandó vegyületek kinyer­hetők, például bepárlással (lásd az 1. példát). Adalék­ként célszerűen 1200 Cc -nál alacsonyabb olvadáspontú vegyületet választunk, hogy kielégítő tapadást lehessen elérni a hordozón. Az ilyen vegyületek különösen olyan 45 esetekben előnyösek, amikor az adalékelem nagyobb mennyiségben van jelen a katalizátorban. Adott esetben a magasabb hőmérsékleten olvadó vegyületeknél plazma­égő alkalmazandó. Ebben az esetben célszerűen elkerül­hető a vanádium(V)-részleges vagy teljes redukálódása 50 vanádium(IV)-gyé, hogy megakadályozható legyen a magasabb hőmérsékleten olvadó vanádium(IV)- kelet­kezése. Az oxidációt előnyösen 250 C° és 500 C" közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen 300 és 450 C° között hajtjuk végre. Ezt a hőmérsékletet rendszerint a hűtő-55 közeg, például salétromfürdő hőmérsékleteként mérjük (csőfalhőmérséklet). A reakcióból távozó gáz oxigénben szegény részárama a kiindulási anyagok gőzével telít­hető, hogy a reakciókeverékben be lehessen állítani az I általános képletű indán kívánt koncentrációját. 60 A találmány szerinti eljárásnak, akárcsak a 160.846 lajstromszámú szabadalom szerinti eljárásnak egyik előnyös foganatosítási módja abban áll, hogy a katali­zátort, illetőleg előnyösen a hordozóra tetszőleges 65 módon» előnyösen az említett lángszóró vagy plazma-2

Next

/
Thumbnails
Contents