163426. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés számítógépek központi egységét vezérlő impulzusok előállítására

3 163426 4 venciáját úgy kell meghatározni, hogy az időbeni működés szempontjából kritikus - leglassúbb és leg­távolibb - periféria is befejezze a vezérlőcsatorna aktiválásával indított műveletét a következő óraim­pulzus érkezéséig. Belátható, hogy az óragenerátor frekvenciájának a fentieknek megfelelő megválasztása veszteséget je­lent a számítógép sebességében. A veszteség mértéke attól függ, hogy a számítógép működése során mi­lyen gyakorisággal fordul elő a periódus-időt meg­szabó - legidőigényesebb - művelet. A működési időben előálló veszteség csökkentésé­nek egy - óragenerátoros vezérlés esetén - lehetsé­ges módját a 2. ábra mutatja. Az O óragenerátor o óraimpulzusai egy F frek­venciaosztó bemenetére jutnak, melynek osztásará­nyát a K központi egység fi, f2, . . . fj feltételadó ki­menetei határozzák meg. Az F frekvenciaosztó kime­netén megjelenő i vezérlőimpulzusok szinkronizál­ják a továbbiakban a K központi egység valameny­nyi műveletét, beleértve az sl, s2, ... sn vezérlőcsa­tornák aktiválását is. Mivel a K központi egység az éppen aktivált ve­zérlőcsatornák sebességviszonyainak megfelelően az fi, f2, ..., fj feltételadó kimenetein vezérelni tudja az F frekvenciaosztó osztási arányát, belátható, hogy az óragenerátor vezérlésből származó időveszteség bizonyos határok között csökkenthető. A határokat megszabja, hogy az F frekvenciaosztó osztásarányai ésszerűen csak diszkrét értékekkel változtathatók, másrészt az osztásarányok számának növelése ugrás­szerűen bonyolítja az F frekvenciaosztó felépítését. A probléma megoldását az jelenti, hogy a számító­gép működését szinkronizáló vezérlőimpulzusok elő­állítása a mindenkori műveletvégzés tényleges idő­igényének megfelelően történik. Ennek érdekében érzékelni kell az adott ütemben megindított művele­tek végét, s a következő vezérlőimpulzust mindig az adott esetben legidőigényesebb művelet befejezése­kor kell létrehozni. Ennek megvalósítására reális le­hetőséget ad, ha a minden ütemben megindított ope­ratív memória, valamint az esetenként megindított időigényesebb perifériák visszajelzik az elindított művelet befejezését; ugyanis a visszajelzések kombi­nációja minden ütemben meghatározza a tényleges időszükségletet. Mindezek alapján a találmány szerinti elrendezés a vezérlőimpulzusok előállítására nem - még ha oszthatóan is - konstans frekvenciájú óragenerátort, hanem a művelet során aktivált perifériális csatornák visszajelzéseit használja fel. A visszajelzések felhasz­nálása erre a célra azáltal válik lehetővé, hogy a lo­gikai VAGY-kapcsolattal összegezett visszajelzések egy, a központi egység által vezérelt digitális szűrő bemenetére kerülnek, melynek kimenetén jelennek meg a vezérlőimpulzusok. A találmány szerinti elrendezést a 3. ábra mutatja. A K központi egység a digitális D szűrő kimeneté­ről érkező i vezérlőimpulzusokkal szinkronizálva végzi minden műveletét, így az sl, s2, . . ., sn vezér­lőcsatornák aktiválását is. Az egyes csatornákhoz kapcsolódó Pl, P2, . . ., Pn perifériális egységek jl, j2, . . ., jn visszajelzései a V logikai VAGY-kapcsola­tot megvalósító áramkör bemeneteire jutnak, mely­nek v kimenete a digitális D szűrő jel bemenetére csatlakozik. A K központi egység - az utasítás dekó­der és az állapotjelző elemek által meghatározott -pl, p2, ..., pk feltételadó kimenetein az éppen akti­vált vezérlőcsatornák számára jellemző kódot kiadva vezérli a digitális D szűrőt. Ennek hatására a digitá­lis D szűrő kiválasztja az éppen aktivált perifériális csatornák utolsó visszajelzését, s csak ennek beérke­zésekor jelenik meg kimenetén egy, a K központi egységet működtető i vezérlőimpulzus. A találmány szerinti elrendezés lényegét - a pe­rifériális csatornákról érkező visszajelzéseket össze­gyűjtő logikai VAGY-kapcsolatot megvalósító áram­kör, a hozzá csatlakozó vezérelt digitális szűrővel -szemléltetendő, a 4. ábra egy konkrét megvalósítást mutat. A V logikai VAGY-kapcsolatot megvalósító áram­kör négy különböző, esetenként párhuzamosan akti­vált perifériális csatornákról érkező visszajelzést fo­gad. Ezek közül jl az operatív memória, j2 a lassú (ún. programozott)-, a j3 a gyors (autonóm)- adatát­viteli csatornára kapcsolt periféria, j4 pedig a kiegé­szítő aritmetikai egység műveletének végét jelző im­pulzust hordozza. A K központi egység p2, p3, p4 feltételadó kime­netei közül logikai „1" állapotot reprezentáló jelszint jelenik meg azokon, melyek hivatkozási jelben azo­nos számot tartalmaznak a következő ütemben akti­válandó perifériális csatornával. Mivel a hivatkozási jelben l-es számot tartalmazó operatív memória in­dítása minden ütemben megtörténik, ennek jelzésére nincs szükség. A bistabil Bl, B2 multivibrátorok kezdeti értéké­nek beállítása ezek S beíró-bemeneteire kapcsolódó El, E2 logikai ÉS-kapcsolatot megvalósító áramkörö­kön keresztül történik, a p2, p3, p4 feltételadó kime­neteken megjelenő szintek kombinációjának megfe­lelően, a kijelölt perifériális csatornákat aktiváló i vezérlőimpulzus hatására. A VI logikai VAGY-kap­csolatot megvalósító áramkör azt a tényt veszi figye­lembe, hogy az adott esetben a lassú adatátviteli csa­torna és a kiegészítő aritmetikai egység sohasem ak­tíválható egyszerre, ezért elegendő a p2 és p4 felté­teladó kimeneteken megjelenő szintek logikai VAGY-kapcsolatát érzékelni. Így, ha a K központi egység a következő ütemben két perifériális csator­nát aktivál, akkor logikai l-es állapotba kerül az egyik bistabil multivibrator (a Pl és P3 perifériális egység aktiválása esetén a B2, a Pl és P2 vagy a P4 perifériális egységek aktiválása esetén pedig a bista­bil Bl multivibrator); a maximális három perifériális csatorna aktiválása esetén pedig mindkét bistabil multivibrator logikai l-es állapotba kerül. Az akti­vált perifériális csatornáktól egymás után érkező visszajelző impulzusok a V logikai VAGY-kapcsola­tot megvalósító áramkör kimenetéről először a bista­bíl Bl multivibrator R törlőbemenetére, ha ez logikai O állapotban van, akkor az E3 logikai ÉS-kapcsola­tot megvalósító áramkörön keresztül a bistabil B2 multivibrator R törlőbemenetére kerülnek. Az adott esetben utoljára érkező visszajelzés logikai O álla­potban találja mind a Bl, mind a B2 bistabil multi­vibrátorokat, így átjut az E4 logikai ÉS-kapcsolatot megvalósító áramkörön és elindítja az impulzusfor­málást megvalósító monostabil M multivibrátort. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55; 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents