163419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy antibiotikum előállítására

9 163419 10 A Streptomyces ramocissimus CBS 190.69, tulajdonságait és jellemzőit Összehasonlítva a rokon Streptomyces törzsek, vagyis a Streptomyces tendae CBS 432.59., a Streptomyces tendae CBS 565.68. és a Streptomyces collinus I. 301. (ETH 24.318.) tulajdonságaival az ISP által ajánlott táptalajokon 30 °C-on és 37 °C-on tenyésztve nyilvánvalóvá válik, hogy a Streptomyces ramocissimus minden más eddig ismert Streptomyces törzstől különbözik. A Streptomyces collinus légmicéliuma megfelelő körülmények között jelentékeny hosszúságú, többékevésbé vízszintesen a kolóniák fölött fekvő, kissé elágazott hifákká nőhet, ezek között rövid, általában hurok alakú spóraláncok helyezkednek el. Ez a Streptomyces ramocissimus légmicéliumától nagyon különbözik, mert ez kifejezetten rövid és nagyon szabálytalanul elágazott. A két micélium színe is egészen más. A Streptomyces ramocissimus légmicéliuma szürke-sötétszürke színű, míg a Streptomyces collinus-é általában fehér, világossárga vagy krémszínű vagy legfeljebb világosszürke, és az alapmicélium a Streptomyces ramocissimus esetében, különösen amikor ásványisó alapú agar táptalajon tenyésztjük, és ehhez a táptalajhoz különböző szénvegyületeket adunk, főleg szürkés, míg Streptomyces collinus esetében világosbarna, barnásvörös, sőt tojássárga színű. A fiziológiás tulajdonságokban, nevezetesen a nitrátredukálás, zselatinfolyósítás, keményítőhidrolizálás és kalciumoxalát- és oxálsavbontás mértékében is különbségek mutatkoznak. Ezek a különbségek azt mutatják, hogy a találmány szerinti mikroorganizmust nem lehet a Streptomyces collinus-hoz besorolni. A Streptomyces ramocissimus és a fent említett két Streptomyces tendae törzs közötti különbségek kisebbek, mint a Streptomyces ramocissimus és a Streptomyces collinus közöttiek. A Streptomyces ramocissimus légmicéliumának színe például a Streptomyces tendaeétől csak kevéssé tér el, míg a spóraláncok gyakran hurkokká vagy horgokká görbültek. A vizsgált Streptomyces tendae spóraláncai azonban általában hosszabbak, mint a Streptomyces ramocissimus-éi. A Streptomyces tendae spóraláncai általában közvetlenül az agárról emelkednek ki, és bár ez néha a Streptomyces ramocissimus-nál is megfigyelhető, ennek a törzsnek a spóraláncai általában monopodiális oldalágakként, rövid léghifák mentén helyezkednek el. Ennél fontosabb rendszertani különbség a melanoid pigment keletkezése az ISP 6 és 7 táptalajon (a Shinobu szerinti melamin táptalajon, illetőleg a pepton-élesztőkivonat agáron). A vizsgált Streptomyces tendae törzsek ezeken a táptalajokon nem termelnek barna pigmentet, viszont a Streptomyces ramocissimus kifejezetten melamin-pozitív. A fiziológiai tulajdonságokban a következő egyéb különbségeket figyeltük meg: Streptomyces Streptomyces ramocissimus tendae Nitrátredukálás pozitív negatív Zselatinfolyósítás pozitív negatív Keményítő nagy gyengén hidrolizálás mértékben mértéke pozitív negatív kalciumoxalát- és oxálsavbontás negatív pozitív A fent említett különbségek alapján nyilvánvaló, hogy a Streptomyces ramocissimus nem tartozhat a Streptmyces tendae fajhoz. Az új antibiotikumot a találmány szerinti eljárással 5 állítjuk elő; ez a Streptomyces ramocissimus (CBS 190.69.) vagy antibiotikumot termelő mutánsa asszimilálható szén-, nitrogén- és szervetlen vegyület-forrást tartalmazó vizes táptalajon történő aerob tenyésztéséből és a tenyésztés folyamán keletkezett antibiotikum el-10 választásából áll. A mikroorganizmus a szokásos szén, nitrogén, foszfor, kalcium, vas, kén, magnézium, kálium, vitamin és nyomelem forrásokat tartalmazó folyékony táptalajban, például cukorrépamelaszt, malátapépet, földimogyorólisztet, laktózt, burgonyakeményí-15 tőt, kukoricalekvárt vagy élesztőkivonatot tartalmazó táptalajokban fermentálhatok. Az antibiotikum a tenyésztő közegtől többféleképpen választható el. Az antibiotikum kinyerésére a tenyészet szüredékét például egy szerves oldószerrel, mint amilyen 20 a butanol, a kloroform vagy előnyösen a metilizobutilketon, extrahálhatjuk. Ezáltal az antibiotikum a szerves fázisban gyűlik össze, és koncentrálással vagy az antibiotikumot nem oldó oldószerrel, például petroléterrel kicsapható. Az extrahálásra legkedvezőbb az 5 és 8 25 közötti pH érték. Az antibiotikum alumíniumoxid oszlopon történő kromatografálással, megosztásos kromatografálással és/vagy ellenáramú megosztással, mozgó fázisként metilizobutilketont, etilacetátot vagy 1: 1 arányú etilacetát-dietiléter elegyet, álló fázisként hidro-30 génkarbonát-, foszfát- vagy borátpuffert használva tisztíthatók. Gyakorlati célokra, például az állatállomány takarmányadalékaként, a táptalajból extrahálással és kicsapással elkülönített terméket további tisztítás nélkül 35 lehet felhasználni. 1950 óta számos antibiotikumról, például penicillinekről, tetraciklinekről és sztreptomicinről megállapították, hogy elősegítik baromfiak, sertés és szarvasmarhák növekedését és javítják a takarmányhasznosításukat, ha 40 mg/kg testsúly nagyságrendben hozzáadják az antibiotikumot az állatok takarmányához [lásd T. D. Lucky cikkét H. S. Goldberg: „Antibiotics, their Chemistry and Non-medical Uses" (Van Nostrand, Princeton 1959) című művének 174. oldalán]. 45 Kémiailag a találmány szerint előállítható MYC 8003 antibiotikum nem hasonló egyik növekedést serkentő hatású ismert más antibiotikumhoz sem. A következő két példa szemlélteti a találmány szerinti eljárást a MYC 8003 antibiotikum és sói előállítására. 1. példa 100 ml malátakivonatból, 10 g peptonból, 5 g nátrium» 55 kloridból és desztillált vízből készült 500 ml táptalajt autoklávban 120 °C-on 20 percig sterilizálunk. A táptalaj pH-ja 7,4. Öt 300 ml-es Erlenmeyer-lombikba betoltunk 100— 100 ml-t a sterilizált táptalajból, és azt aszeptikus körül-60 menyek között beoltjuk mintegy 0,5 ml ferde agaros vagy annak megfelelő mennyiségű liofolizált Streptomyces ramocissimus CBS 190—69 kultúrával, majd 30 °C-on 3—4 napig inkubáljuk. Az így készült oltóanyag továbbszaporítására literen-65 ként 20 g malátapasztát, 10 g élesztőkivonatot, 5 g •5