163279. lajstromszámú szabadalom • Fenil származékokat tartalmazó kártevőírtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 163279 4 o-[(3,7-dimetil-okta-2,6-dienü)-tio]­-benzoesavbenzilészter; o-[(3,7-dimetil-okta-2,6-dienil)-szulfinil]­-benzoesavbenzilészter; p-[(3,6,7-trimetil-okta-2,6-dienil)-tio]­-benzqesaymetilészter; p-[(3,6,7-trimetil-oJcta-2,6-dienil)-szulfinil]­-benzoesavmetílészter; A találmányunk szerinti eljárásnál kiindulási anyag­ként felhasznált (II) általános képletű halogenidek és (III) általános képletű vegyületek általában ismert anyagok. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reagál tatását önmagában ismert módon végezhetjük el. A (II) általános képletű halogenidet (előnyösen a kloridot vagy bromidot) célszerűen inert szerves oldó­szerben oldjuk és az oldatot a (III) általános képletű vegyület in statu nascendi képezett alkálifémsójával reagáltatjuk. Az alkálifémsót előnyösen a megfelelő tiofenolból alkálifémhidriddel, alkálifémalkoholáttal vagy alkálifémhidroxiddal képezhetjük; előnyösen nát­rium-vegyületeket alkalmazhatunk. A sóképzést és a is&náic a halogeniddel történő reagáltatását célszerűen inert szerves oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Oldószerként nátriumhidrid felhasználása esetén pl. dioxánt, tetrahidrofuránt, dimetilformamidot vagy metilétert; nátriummetilát esetében pl. metanolt és nátriumhidroxid felhasználása esetén pl. metanolt, eta­nolt vagy acetont alkalmazhatunk. A halogenid és tiofénol reakcióját karbonát jelenlétében is elvégezhet­jük. E célra különösen előnyösen alkalmazhatunk káli­umkarbonátot. A (II) és (III) általános képletű vegyü­let reakcióját célszerűen 0 °C és a reakcióelegy forrás­pontja közötti hőmérsékleten, előnyösen hexametil­foszforsavtriamid jelenlétében hajthatjuk végre. A reak­cióelegyet a szokásos módszerekkel dolgozhatjuk fel, pl. jégreöntés és éteres extrakció útján. Az éteres extraktot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó (X) általános képletű vegyületet adszorpció (pl. kovasav­gélen vagy alumíniumoxidon) útján tisztíthatjuk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciója­kor képződő aldehideket ismert módon a megfelelő savvá oxidálhatjuk. Az oxidációt előnyösen ezüstnitrát­ból és nátronlúgból vizes közegben képezett ezüst­oxiddal szobahőmérsékleten végezhetjük el. A vizes reakció-oldatot éterrel extraháljuk. Az extraktot elönt­jük. A vizes fázisban levő nátriumsót megsavanyítással szabad savvá alakítjuk, melyet pl. éterrel vagy metilén­kloriddal extrahálhatunk és az extraktból a szokásos módszerekkel izolálhatunk. A kapott savat pl. tionilkloriddal, előnyösen piridin jelenlétében savkloriddá alakíthatjuk, melyet alkanollal törtérrő.reagáltatással észterré alakíthatunk. ; A kapott telítetlen (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben ismert módon epoxidálhatjuk vagy episzulfidálhatjuk. A kapott tioétereket a megfelelő szulfmi}-, ill. szulfonil-vegyületekké oxidálhatjuk. Oxi­dálószerként előnyösen szerves persavakat (különösen m-klór-perbenzoesavat) alkalmazhatunk. Az oxidációt előnyösen inert szerves oldószerben (előnyösen metilén­kloridban) 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőfokon hajthatjuk végre. Amennyiben 1 mól tioéterre számítva 1 mól persayat alkalmazunk, a megfelelő szulfinil­vegyület képződik. Amennyiben az oxidációt 1 mól tioéterre számítva 2 mól persavval hajtjuk végre, a meg­felelő szulfonil-származékot kapjuk. A telítetlen (I) általános képletű vegyületek epoxidá­lását célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy a megfelelő (I) képletű vegyületet inert oldószerben, elő­nyösen halogénezett szénhidrogénekben (pl. metilén-5 kloridban vagy kloroformban) oldjuk és 0 C C és szoba­hőmérséklet közötti hőmérsékleten szerves persavval (pl. perbenzoesawal, m-klór-perbenzoesavval vagy perftálsawal) reagáltatjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy az (I) általános képletű vegyületet vízben szuszpen-10 dáljuk, homogén tömény oldat képződéséhez elegendő mennyiségű inert oldószert (pl. dioxánt, tetrahidrofuránt vagy 1,2-dimetoxietánt) adunk hozzá és az oldathoz 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőfokon részletekben N-brómszukcinimidet adunk. A képződő brómhidrint 15 bázissal történő kezeléssel (előnyösen nátriummetiláttal metanolban) könnyen a kívánt epoxiddá alakíthatjuk. Az (I) képletű vegyületekbe a kénhidat többfélekép­pen vihetjük be. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy tiokarbamidot az (I) képletű vegyület halogénhidrin-20 jével, előnyösen brómhidrinjével reagáltatunk, mikoris izotiuroniumsó képződik. Az izotiuroniumsót oly módon is előállíthatjuk, hogy az (I) képletű vegyület epoxidját enyhe körülmények között ásványi sav jelen­létében tiokarbamiddal reagáltatjuk. A kapott tiuroni-25 umsókat bázissal történő kezeléssel könnyen a kívánt (I) képletű epitio-vegyületekké alakíthatjuk. Az (I) képletű vegyületek cisz/transz izomer-keverékek alakjában keletkeznek. A keverékeket pl. az izomerekkel szemben szelektív aktivitást mutató anyagokon történő 30 adszorpció útján választhatjuk szét. Az izomer-keveré­ket pl. inert szerves oldószerben (pl. hexánban, éterben vagy etilacetátban) oldjuk és kovasavgélen adszorbeál­juk. A különböző zónákban megkötött izomereket a fentemlített oldószerekkel vagy oldószer-elegyekkel 35 eluálhatjuk és izolálhatjuk. Az izomer-keveréket bizo­nyos esetekben frakcionált desztillációval vagy frakcio­nált kristályosítással is szétválaszthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek kártevőirtószer­ként alkalmazhatók. A legtöbb ismert kártevőirtószer 40 az állatokat kontakt- és gyomorméregként pusztítja el, bénítja meg vagy űzi el; ezzel szemben az (I) képletű vegyületek az állati szervezet hormonrendszerére hat­nak. Az (I) képletű vegyületek pl. rovaroknál az imágóvá történő átalakulást, a fejlődőképes tojások lerakását és 45 a lerakott tojások fejlődését megzavarják. A generációs folyamat abbamarad és az állatok közvetett módon elpusztulnak. A vegyületek gerincesekkel szemben gyakorlatilag nem mérgezőek, toxicitásuk 1000 mg/kg testsúly feletti érték. Az (I) képletű vegyületek könnyen 50 lebomlanak és ezért a felhalmozódás veszélye kizártnak tekinthető. Az (I) képletű vegyületeket ezért állatok, növények és raktárak kártevőinek irtására biztonságo­san felhasználhatjuk. Az (I) képletű vegyületek különösen gerinctelen 55 állatok, előnyösen arthropódák és nematódák irtására alkalmasak. A kívánt hatás eléréséhez általában 10"3 —10-8 g/cm 2 hatóanyagkoncentráció elégséges. A ha­tóanyagot pl. emulziók, szuszpenziók, beporzással felhasználható készítmények, oldatok vagy aeroszolok 60 formájában készíthetjük ki. A megvédendő tárgyakat bizonyos esetekben (pl. élelmiszereket, vetőmagvakat, textiliákat) közvetlenül a hatóanyaggal, ill. oldatával impregnálhatjuk. A hatóanyagot továbbá olyan alakban is felhasználhatjuk, melyből csak külső behatásra szaba-65 dul fel. (pl. nedvesség hatására vagy az állati szervezet-2

Next

/
Thumbnails
Contents