163236. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-fenil- alfa-(2-pirrolidinil)-ecetsav-észterek előállítására

5 163236 6 A találmány kiterjed az eljárás mindazon kiviteli alakjaira is, amelyek szerint az eljárás valamely lépcső­jében közbeeső termékként kapható vegyületből indu­lunk ki és a még hiányzó eljárási lépéseket lefolytatjuk, vagy amelyeknél valamely kiinduló anyagot az adott reakciókörülmények között képezünk, vagy amelyeknél a kiinduló anyagot adott esetben egy tiszta racemát vagy optikai antipódok alakjában vagy só formájában alkal­mazzuk. így különösen az előzőekben leírt második eljárás­változatnál a (III) általános képletű szabad savakat tiszta racemátokként is felhasználhatjuk. A kapott végtermékeket az (I) általános képlet meg­határozásának keretein belül más végtermékekké átala­kíthatjuk, így például az R gyököket egymással kicse­rélhetjük, azaz valamely észtert egy másik észterré ala­kíthatunk. Az átészterezés szokásos módon, különösen az előzőekben leírtak szerint megy végbe. Továbbá az olyan (I) általános képletű vegyületekbe, amelyekben Rj hidrogénatomot jelent, valamely alkil­gyök vihető be. Ez szokásos módon, például alkilező­szerekkel, így a megfelelő alkoholok reakcióképes ész­tereivel, azaz erős szervetlen vagy szerves savakkal alko­tott észterekkel, pl. halogenidekkel, így kloridokkal vagy bromidokkal, vagy szulfonsavészterekkel, pl. alkán- vagy arilszulfonsavészterekkel, így metán-, benzol- vagy toluolszulfonsavészterekkel, vagy kénsav­észterekkel, célszerűen alkalmas, előnyösen bázisos kondenzálószerek, például káliumkarbonát vagy nátri­umbórhidrid jelenlétében történik. Az alkil-helyettesítők bevitele a nitrogénatomra reduk­tív úton, azaz megfelelő keto végy ülettel redukáló körül­mények között, például hangyasav vagy katalitikusan aktivált hidrogén jelenlétében is megtörténhet. így pél­dául az előzőekben felsorolt katalizátorok egyikét és ketovegyületként valamely rövidszénláncú alkanont vagy alkanált, különösen formaldehidet alkalmazunk. A kapott racemátok más racém alakká átalakíthatók, Az átalakítás azon alapszik, hogy az (I) és (III) általános képletű vegyületek a-szénatomján jelenlevő enolizálható hidrogénatom miatt a racemizálás ezen a szénatomon végrehajtható, azaz a két racém alak egyensúlyba hoz­ható. A racém alakok szétválasztása és a nem kívánt racemáttal való egyensúlybahozás többszöri megismét­lése útján gyakorlatilag a kívánt racém alakba történő teljes átalakulás érhető el. Az egyensúlybahozás elő­nyösen erős alkáliák, például alkálihidroxidok, mint nátrium- vagy káliumhidroxid, vagy erős szerves bázi­sok, így kvaterner ammóniumbázisok, például trimetil­ammóniumhidroxid hatására jön létre. Ezek között a körülmények között az (I) általános képletű vegyüle­teket a (III) általános képletű szabad savakká hidroli­záljuk, amelyeket azután, ahogy korábban megadtuk, ismét észterezni kell. A leírt eljárást különösen a fizioló­giailag hatásos treo-alak előállításához vagy feldúsítá­sához alkalmazzuk. A találmány szerinti reakciók kivitelezésére célszerűen olyan kiinduló anyagokat használunk, amelyek a beve­zetésben különösen kiemelt és elsősorban a különleges­nek nevezett vagy hasznos végtermékekhez vezetnek. A kiinduló anyagok ismertek, vagy amennyiben újak, ismert módszerek szerint előállíthatók. Az előnyös kiinduló anyagokként felhasznált (II) álta­lános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy vala­mely (IVa) általános képletű vegyületet valamely (IVb) általános képletű vegyülettel kondenzálunk, mely kép­letekben Rj, R2 és R 3 jelentése a fenti. Ennél a reakció­nál először valamely megfelelő tiolaktiméter képződik, amely foszfor(III)-vegyületekkel, például trietilfoszfittal 5 vagy trifenilfoszfinnal, kéntelenítve, (II) általános kép­letű kiinduló anyaggá alakítható. Az új vegyületek például gyógyszerészeti készítmé­nyek alakjában használhatók fel. Ezek a készítmények a találmány szerinti vegyületeket szabad formában vagy 10 adott esetben sóik alakjában, valamely például enterális vagy parenterális beadásra alkalmas gyógyszerészeti szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony vivő­anyagokkal keverve tartalmazzák. Ilyen vivőanyagok­ként olyan anyagok jönnek számításba, amelyek az új 15 vegyületekkel nem lépnek reakcióba, mint például víz, zselatin, tejcukor, keményítő, sztearilalkohol, magné­ziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumi, propilénglikolok, vazelinok vagy más ismert gyógyszerhordozók. A gyógyszerészeti készítmények 20 például mint tabletták, drazsék, kapszulák, kúpok vagy folyékony alakban mint oldatok (pl. elixír vagy szirup), szuszpenziók vagy emulziók fordulhatnak elő. Adott esetben ezek sterilizálva vannak és/vagy segédanyagokat, így konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgáló-25 szereket, oldásközvetítőket vagy az ozmózisnyomás megváltoztatásához szükséges sókat vagy puffer-anya­gokat tartalmaznak. Ezek a készítmények egyéb gyó­gyászatilag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. A gyógyszerészeti készítmények szokásos módszerek 30 szerint állíthatók elő. Az új vegyületek az állatgyógyászatban, például az előbb megadott formák egyikében vagy takarmányként vagy takarmányadalékok alakjában is alkalmazhatók. Emellett például a szokásos töltő- és hígítóanyagokat, 35 illetve takarmányanyagokat is használhatjuk. A találmányt a következő példákban szemléletesen is bemutatjuk. A hőmérséklet-értékeket Celsius-fokok­ban adjuk meg. 40 1- példa 48,7 g (0,224 mól) 2-[a-karbometoxi-benzilidén]­-pirrolidint feloldunk 2 liter metanolban és 50 ml 6 n metanolos sósav (0,3 mól) hozzáadása mellett 4 g pla-45 tinaoxid felett normál nyomáson és szobahőmérsékleten addig hidráljuk, míg a számított mennyiségű hidrogént fel nem veszi. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk és a maradékot metanol-etilacetát-éter elegy­ből kikristályosítjuk. Az (Ic) képletű a-fenil-cc-(2-pirro-50 lidinil)-ecetsav-metilészter hidrokloridja színtelen por­ként kristályosodik ki; kitermelés: 51,8 g, 90,5%. O.p.: 126—128 °C. A vékonyréteg-kromatogram szerint a ter­mék két diasztereomerből áll. A szabad bázis előállításához a hidrokloridot vízben 55 oldjuk, az oldatot telített nátriumkarbonát-oldattal meglúgosítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist leválasztjuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A kiinduló anyagként felhasznált 2-[a-karbometoxi-60 benzilidén]-pirrolidint a következőképpen állíthatjuk elő: 76,4 g (0,755 mól) 2-tiopirrolidont és 173 g (0,755 mól) a-bróm-fenilecetsav-metilésztert 600 ml metilénklorid­ban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten 4 órá 65 hosszat keverjük. Ezután 600 ml étert adunk a reakció-3

Next

/
Thumbnails
Contents