163211. lajstromszámú szabadalom • Benzizoxazolo(tiono)foszfor(foszfon)-savésztereket tartalmazó inszekticid és akaricid szerek és eljárás a hatóanyag előállítására
1632,11 4 -O-butil-, 0,0-dibutil-, O-szek.-butil-O-etil-, O-terc.-butil-Or-metil-foszforsavészterklorid, illetve a megfelelő tioanalógok, továbbá O-metil-metán-, O-etil-propán-, O-izopropil-etán-, O-butil-metán-, O-metil-izopropán-, O-metü-etán-, O-etil-etán-, O-propil-metán-, O-butil-etán-foszfonsavészterklorid és a megfelelő tiono-vegyületek, továbbá az 5-bróm-, 6-bróm-, 7-bróm-, 5,7-dibróm~3--hidroxibenzizoxazol. A kiindulási anyagként alkalmazott (tiono)f oszf or(f oszf on)-,savészterhalogenidek ismertek és ismert eljárással állíthatók elő, ugyanígy a brómmal szubsztituált hidroxibenzizoxazolok [Chem. Ber. 100, 954^-960. (1.967)]. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószer alkalmazásával valósítjuk meg. Erre a célra gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak mindenekelőtt az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, így például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezenkívül a nitrilek, így az acetonitril vagy propionitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötő szert alkalmazhatjuk. Különösen alkalmasnak bizonyultak az alkálikarbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, illetve -etilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például a trietüamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakció-hőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk, általában 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. Az eljárás megvalósításakor a kiindulási anyagokat általában ekvimoláris arányokban adagoljuk. Az egyik vagy másik reagenst feleslegben alkalmazva nem tapasztalunk jelentős előnyöket. A reakciót előnyösen a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének, valamint valamely savakceptornak a jelenlétében végezzük a megadott hőmérsékleten, a reakcióelegyet több órán keresztül, adott esetben melegítés közben keverjük, majd a szokásos módon feldolgozzuk. A heterociklusos komponenst alkáli-, alkáliföldfém-, illetve ammóniumsója alakjában is alkalmazhatjuk, amint ezt a fentiekben már kifejtettük. A találmány szerinti hatóanyagok általában színtelen vagy gyengén sárgára színezett viszkózus, vízben oldhatatlan olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, csak az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal, azaz csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten végzett hosszabb melegítéssel szabadíthatók meg az illó alkotórészektől, és ilyen módon tisztíthatók. Jellemzésükre mindenekelőtt a törésmutató szolgál. Ha kristályos alakban keletkeznek, az olvadásponttal jellemezzük őket. 10 15 39 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Amint a fentiekben már többször említettük az új, brómmal szubsztituált benzizoxazolo(tiono)foszfor(foszfon)-savészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak a növényekeh, egészségvédelemben és raktározott készleteken fellépő kártevőkkel szemben. Emellett jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarok és atkák esetében. Ezen túlmenően fitotoxicitásuk csekély és részben nematocid, parazitaölő és fungicid tulajdonságokat is mutatnak. A találmány szerinti hatóanyagok tehát jó eredménnyel alkalmazhatók kártevőirtó szerként a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az ember- és állatgyógyászat területén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevélte tű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleanderpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhidnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenekelőtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a hagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), babzsizsik (Bruchidius = Achantoscelides obtectus), szalonnabogár (Dermestes frischi), gabonaporva (Trogoderma granarium), vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zearnais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talaj-