163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására
163207 27 28 portok semlegesítéséhez szükséges mennyiségű bázist vagy savat tartalmazza. Ez az első vízmennyiség a poliuretánmassza súlyának kb. -- — 1 része. A hőmérséklet előnyösen 50—100 °C között van. Ezt követően, ugyanebben a hőmérséklet-tartományban vizes formaldehidoldatot és végül vizet adagolunk, mikor is a vízadagolásnál a hőmérséklet 150 °C lehet. Szükség esetén nyomás alatt is dolgozhatunk. A szükséges mennyiségű formaldehidet a diszpergáláshoz szükséges teljes vízmennyiségben is feloldhatjuk, és ezt az erősen hígított formaldehidoldatot fokozatosan bekeverjük. Az is lehetséges, hogy a poliuretánolvadékhoz először tömény formaldehidet tartalmazó oldatot vagy szuszpenziót adagolunk (pl. paraformaldehid kevés vízben készített szuszpenzíóját), és az előállított poliuretánmasszát ezt követően viz hozzákeverésével diszpergáljuk. Paraformaldehidet, ill. formaldehidet leadó vegyületeket és vizet egymás után is hozzákeverhetünk a reakcióelegyhez, mikor is a formaldehidet tartalmazó vizes oldat in situ képződik. Az is lehetséges azonban, hogy a láncvégi reakcióképes acilezett aminocsoportokat tartalmazó poliuretán elektrolitokat először vízzel elődiszpergáljuk, és a formaldehidet szabad vagy oldott, vagy vegyileg kötött formában csak a reakció utolsó lépésében adagoljuk. Ez a munkamódszer különösen akkor előnyös, ha a diszpergálás közben 4 alatti vagy 9 feletti pH-értékeknél kell dolgoznunk és a diszpergálás közbeni korai polikondenzálás veszélye fennáll. A találmány e foganatosítási módja szempontjából lényeges csak az, hogy az adagolt víz legalább egy része formaldehidet tartalmaz. Szabad formaldehid helyett formaldehidet leadó anyagok, különösen páraformaldehid, trioxán, metilál, hexametiléntetramin. oligo-metilolvegyületek, pl. di- és oligometilolkarbamidok, -hexahidropirimidonok, -uronok, -melaminok és más triazinszármazékok vizes oldatait alkalmazhatjuk. Metiloléterek is számításba jöhetnek, amennyiben savas katalizátorokkal együtt kerülnek felhasználásra, és ezzel részben szabad metilolvegyületek, ill. szabad formaldehid jelenléte biztosítva van. Pl. a következő metilolvegyületek jönnek számításba: dimetilolkarbamid. hexametilolmelamin. hexametilolmelaminmetiléter, tetrametilolaceton, hexametilolaceton, a karbamid metilolvegyületei és metiloléterek etilénkarbamid metiléndikarbamid, biuret, karbonildikarbamid, hexametiJéndikarbamid, acetiléndikarbamid. hidrazodikarbonamid, tetrahidropirimidinon. tetrahidro-l,3,5-oxdiazinon-(4), diciandiamid, akrilamid- és metakrilamid-polimerek, formoguanamin, acetoguanamin, benzoguanamin. Formaldehid mellett nagyobb szénatomszáraú aldehidek, mint acetaldebid, klorál, krotonaldehid, akrolein, furfurol, glioxál, glutársavdialdehid, ketonok pl. aceton, metiletilketon, cikloh'exanon, valamint azok kondenzátumai aminoplasztokat képző vegyületekkel, ill. kondenzátumai formaldehiddel és aminoplasztokat képző vegyületekkel alkalmazhatók. 5 Az ilyen formaldehidszármazékok vizes oldataiban minden esetben a reakció körülményei között egyensúlyban szabad formaldehid legyen jelen, hogy a reakció a —X—NHR képletű reakciós csoportokkal létrejöhessen. Nem szüksé-10 ges azonban, hogy ebben a reakcióban kizárólag metilolcsoportokat hordozó -X -N< CH,OH iU —X—N <' . CH-jOH CH,OH 15 csoportok keletkezzenek. Sőt a találmány célkitűzésének nagyon megfelel az, hogy az —X— —NHR általános képletű reaktív csoportok és a HO—CH2—Z—(CH 2 —OH) n általános képletű, ahol Z pl. formaldehiddel szemben 2—6 funk-20 ciós gyököt és n 1—5 közötti egész számot jelent, oligometilolvegyület reakciójával új -X -N;C CH 2 -Z-(CH 2 -OH) n általán ° S képk -25 tű új metilolvegyületek képződnek. A további kondenzációt, amelynél a metilolcsoportok messzemenően reagálnak, azonban a diszperzió képzése előtt feltétlenül el kell kerülni. Ezt oly módon érjük el, hogy a poliureíán-30 massza és a formaldehidet tartalmazó vizes oldatok összekeverését előnyösen 9—4,1 közötti, különösen előnyösen 7,5—5,5 közötti pH-értékeknél hajtjuk végre. Ezen túlmenőleg a keverési folyamat a diszperzió kialakulásáig általában kb. 35 2 óránál hosszabb időt ne vegyen igénybe. A szükséges formaldehid mennyisége szabad vagy kötött formában a jelenlevő —X—NHR reaktí / csoportok mennyiségétől függ. Ebből a szempontból a láncon belüli —X—NHR reaktív 40 csoportokat, pl. ha tercier nitrogént klóracetamiddal kvaternerizáltunk, is figyelembe kell venni. Az —X—NHR és a formaldehid mólaránya (szabad formaldehidre számolva) 1 : 0,3 és 1 : 4 között különösen előnyösen 1:2 és 1 : 0.6 45 között van. Kisebb mennyiségű formaldehid az abban az esetben nem kielégítő mértékben bekövetkező lánchosszabbodás miatt kedvezőtlen még akkor is, ha a díszpergálhatóság megfelelő. Nagyobb mennyiségben formaldehid általában 50 haszontalan, azonban a diszperziónak erős szagot kölcsönöz, és nagy formaldehidleadást okoz a szárításnál. Nagyobb formaldehidkoncentráció alkalmazásának akkor van értelme, ha az előállítási eljá-55 rás során vagy a felhasználás előtt a diszperzió tulajdonságainak módosítása céljából a diszperzióhoz formaldehiddel reagálni képes hozzátéteket, pl. karbamidot, metilén-bisz-karbamidot, polikarbamidot, melamint, guanamint, karbamid-60 -melamin- vagy fenolgyantákat adagolunk. Az acilezett aminovégcsoportok és az oldott formaldehid közötti reakció gyorsítása céljából katalizátorokat, mint nátriumkarbonátot, káliumkarbonátot, ammóniát vagy urotropint ada-65 golhatunk. Ezek mennyiségét azonban különö-
