163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására
163207 23 Ezenkívül a már felsorolt formaldehiddel szemben reaktív végcsoportokat tartalmazó vegyületek is szóba jönnek. Ezenkívül számításba vehetők a metilolcsoportokat tartalmazó kondenzációs termékek karbamidból és formaldehidből, karbamidból-acetaldehidből és formaldehidből, karbamidból-furforolból és formaldehidből, karbamidból-krotonaldehidből és formaldehidből, melaminból és formaldehidből. Általában a legkülönbözőbb, metilolcsoportokat tartalmazó fenol-formaldehid, ill. amin-formaldehid kondenzációs termékek, amelyeket fenol- vagy amingyanták néven sokszor leírtak, és műszakilag előállítanak, alkalmazhatók. Metilolcsoportokat tartalmazó xiloi-formaldehid-gyanták szintén felhasználhatók. Nagyobb molekulasúlyú akrilamid, ill. metakrilamid és formaldehid alapon felépített kisebb molekulasúlyú polimerek és kopolimerek szintén felhasználást nyerhetnek. Di- és oligouretánok, amelyeket általában poliizocianátokból és alkoholokból, vagy poliizocianátokból és polialkoholokból, vagy monoizocianátokból és polialkoholokból állítanak elő, metilolvegyületei általában alkamazhatók. Pl. a következő vegyületek adduktjainak metilolvegyületei jöhetnek szóba: 1,6-hexándiizocianát és metanol, etanol, propanol, 2,4-toluiléndiizocianát és trimetilolpropán és metanol trifenilmetántriizocianát és metanol pentaeritrit és metilizocianát trimetilolpropán és metoximetilizocianát. A felhasználásra kerülő metilolcsoportokat tartalmazó anyag általában nemionos, elektroneutrális jellegű. Ezt aztán olyan NCO-előpolimerrel reagáltatjuk, amely maga (aktív) elektrolit jelleggel rendelkezik, pl. beépített kationos vagy anionos sócsoportokat vagy azok előformáit, mint bázikus aminocsoportokat, szulfidcsoportokat vagy karboxilcsoportokat tartalmaz. Olyan előpolimerből is kiindulhatunk azonban, amelyek ionos csoportokat, ül. azok előformáit nem tartalmazzák és ezeket az előpolimereket (aktív) ionos csoportokat tartalmazó metilolvegyületekkel reagáltatjuk; elsősorban olyan vegyületek jönnek számításba, amelyek bázikus amino-, kvaterner ammónium-, karboxil- vagy szulfonsavcsoportokat, ill. azok sóit tartalmazzák. Ilyen termékek pl. a következő anyagok metilolvegyületei: dioximaleinsavmonoamid, borkősavmonoureid, citromsavmono- és -diamid, citromsav-Hinono- és -diureid, borkősavamid, aszparagin, glutamin, ureidoborostyánkősav, borostyánkősavmonoureid, maleinamidsav, maleinursav, acetilkarbamid-C-szulfonsav, N-hidroxietilaszparagin, N-hidroxietilaszparaginsavureid, N-karbonamidometilglicin, nátriumszulfometildiciándiamid, valamint olyan aminoplaszt- és fenolplaszt-előkondenzátumok, amelyek (aktív) ionos komponensek felhasználása miatt elektrolit jellegűek. Ilyen ionos komponensek, amelyek általában a szokásos komponensekkel, pl. karbamiddal, melamin-24 nal, ciánamiddal, diciándiamiddal, fenollal, krezollal, aldehiddel, ketonnal, együtt kerülnek felhasználásra, pl. a következők: glicin, taurin. N,N-dimetiletiléndiamin, klóracetamid. 5 Az említett metilolvegyületeket a jelenlevő NCO-csoportokkal ekvivalens mennyiségben, azaz 1 mól metilolvegyületre 1 NCO-ekvivalenst alkalmazhatjuk. De alkalmazhatjuk ezeket feleslegben is. Előnyösen 1,0: —2,5, különösen elő-13 nyösen 1,0—1,5 közötti mólarányt alkalmazunk. Természetesen a metilolcsoportokat más módon is bevihetjük, pl. úgy, hogy láncvégi kettős kötéseket, epoxicsoportokat, karboxil- vagy anhidridcsoportokat tartalmazó poliuretánokat rea-15 gáltatunk a metilolvegyületekkel. Egy másik módszer abban áll, hogy reaktív halogénatomokat tartalmazó poliuretánokat amelyek kvaternerizálhatók, tercier aminocsoportokat tartalmazó metilolvegyületekkel reagál-20 tatunk. Fordítva, láncvégi tercier aminocsoportokat tartalmazó poliuretánokat, amelyeket pl. s 636 799 számú belga szabadalmi leírásban ismertetnek, reakcióképes halogénatomokat tartalmazó metilolvegyületekkel kvaternerizálás közber 25 reagáltatunk. Alkalmazhatók reakcióképes halogénatomokai tartalmazó vegyületek, pl. a korábban felsoroH halogénalkilsavamidok metilolvegyületei. Alkalmazhatók tercier aminocsoportokat tartalmazó 30 vegyületek, pl. a korábban felsorolt aminoamidok metilolvegyületei. Természetesen poliuretán elektrolitok a formaldehiddel szemben reakcióképes acilezet —X—NHR általános képletű aminocsoportol 35 mellett csak részben tartalmazhatnak metilolcsoportokat. Átlagosan kb. egy reakcióképes metilolcsoport molekulánként gyakran elegendő a későbbi lánchosszabbítás céljára. Ha a diszpergálást formaldehidadagolás közben akarjuk vég 40 rehajtani, akkor ez a metilolcsoport-tartalon még kisebb lehet. A kiindulási komponensek átalakítását az (aktív) poliuretán elektrolitokká, különösen ennél utolsó lépését (az NCO-előpolimer reakciója a: 45 Y—X—NH—R, ül. Y—R2— X—NHR általáno: képletű vegyületekkel, ill. azok metilolvegyüle teivel) kis mennyiségű oldószer, pl. dimetilformamid, dietilformamid, etilénglikol, dietilénglikol valamint ezek éterei és észterei adagolásával h 50 elősegíthetjük. Az ily módon bevitt oldósze: mennyisége azonban a teljes poliuretándiszper zió mennyiségének legfeljebb kb. 6%~a lehet. E: a mennyiség azonban előnyösen csupán 0,2—2°/ között van. Különösen előnyös a hídroxilcsoport 55 tartalmú oldószerek felhasználása, amelyek ké sőbb a hozzátett formaldehid hatására a poliure tanba beépülnek. Aktív poliuretán elektrolit, amely bázikus nit rogénatomokat tartalmaz, klóracetamiddal vég 60 zett kvaternerizálási reakciójában pl. 1—3% gü kolmonometiléteracetát adagolásával az amidnaJ a reakciós edény hideg részein történő szublimá lását megakadályozzuk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a találmán; 65 szerinti eljárást előnyösen szerves oldószerek tá
