163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1970. III. 24. (BA—2382) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. III. 27. (P 17 70 068.4) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. X. 31. 163207 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 22/04 feltaláló: METRICH DIETER, Leverkusen, kernet Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Bayer AG. Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás poliuretánok előállítására Vizes poliuretán diszperziókból poliuretánnűanyagok előállítására számos eljárás ismert. Pl. láncvégi reakcióképes izocianátcsoportokat artalmazó, úgynevezett előpolimereket, amelyecet aktív hidrogénatomokat tartalmazó vegyüetek stöchiometrikus feleslegben alkalmazott tiizocianátok reagáltatásával állítottak elő, szer'es oldószerekben oldanak fel, és emulgeátorok egítségével erős nyíróerők hatására vízben 'agy diaminok vizes oldataiban emulgeálnak DAS 1 097 678). Eközben először a reaktív elő)olimer emulzióját készítik el. Víznek, ill. dianinnak az emulziós cseppekbe történő bediffunlálásával és az izocianátcsoportokkal történő eagálásával láncnövekedést előidéző reakció jön étre, és így végül is polimer poliuretánkarbimidokból álló diszperziós részecskék képződiek. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a áncnövekedési reakciót csak rosszul lehet beolyásolni és irányítani, mivel az az emulziós seppekben megy végbe, és ismert módon a polizocianátok és víz, ill. diaminok közötti láncnö'ekdési reakció erős láncelágazás közben megy 'égbe. Mindenekelőtt azonban az előállított disz>erziók hosszabb időn át nem stabilisak. A hátrányok folyamatos előállításmóddal, ímelynél az előpolimer emulgeálását alacsolyabb hőmérsékleten hajtják végre, majd ezután idagolják a diamint, részben kiküszöbölhetők. 10 15 20 25 Ilyen eljárásmódosítás szerint is azonban viszonylag durva, ülepedésre, ill. koagulációra hajlamos diszperziókat kapnak, amelyekből szobahőmérsékleten előállított bevonatoknak, fóliáknak és impregnálásoknak nagyon rossz a vízállósága. éOO m,«-nál kisebb részecske nagyságú latexek előállítása, amelyek szobahőmérsékleten vagy legalább 80 °C alatti hőmérsékleten jó felhasználási tulajdonságú bevonatokká száradnak, eddig ennek az eljárásnak az alapján nem volt lehetséges. Ezzel az eljárással durva diszperzitású, ülepedett, de újból diszpergálható diszperziók előállítása sem volt lehetséges. Számos eljárás ismeretes továbbá emulgeátormentes poliuretándiszperziók előállítására oly módon, hogy a poliuretán-polimer láncokba kationos vagy anionos sócsoportokat építenek be, és ilyen poliuretánok szerves oldószerekben készített oldatait vízzel elkeverik. A szerves oldószer ledesztillálása után stabil, vizes poliuretándiszperziókat kapnak. Azt is javasolták, hogy ilyen ionos poliuretánokat oldószerek alkalmazása nélkül diszpergáljanak vízben. Ily módon pl. folyékony láncvégi izocianát módosítású ionos polipropilénglikol poliuretánt forrón vízbe lehet beleporlasztani, vagy nagy nyíróerejű kveerők segítségével vízben el lehet oszlatni. Az emulziós cseppecskék vízzel történő reakciója útján ezen a módon nagy molekulasúlyú poliuretándiszperziók állíthatók e\p. 63207