163205. lajstromszámú szabadalom • Búvárszivattyú csatlakozás

163205 hátránya, hogy nagy mélységben nem használ­ható, mert a több száz méter magas folyadék­oszlop nyomása megnyitná a zárófelületet és a folyadék elfolyna, vagy legalábbis erős lengése­ket okozna, ami nagyon lerontaná a szállítás ha­tásfokát. Az ilyen aknaszivattyúkat kis emelő­magasságra, főként szenny vízkiemelésnél hasz­nálják. Célul tűzték ki olyan szerkezet létrehozását, mely lehetővé tenné, hogy az ismert módon, de akár több száz méter mély aknába leeresztett búvárszivattyú azon felül, hogy önsúlyánál fog­va tömíti a nyomócsonk és a nyomóvezeték kö­zötti kapcsolást, automatikusan rögzíti azt a le­érkezés pillanatában és oldja felhúzáskor. A megoldást egy olyan, a továbbiakban körömnek nevezett megfogó szerkezetben találtuk meg, amelyet a szivattyút leeresztő és felhúzó kötél közvetve úgy működtet, hogy amikor a szivaty­tyú leeresztéskor munkahelyén elhelyezkedett, a kötél lazulása folytán működésbe jön a kö­röm, és szilárd kapcsolatot hoz létre a szivattyú nyomócsonkja és a nyomócső alsó pereme, il­letve az ezek közé beépített kiegészítő csonkok peremei között. Találmányunk tehát szerkezet, vezetősín men­tén kötéllel aknáiba leengedett búvárszivattyú­nak és nyomócsőnek automatikus csatlakoztatá­sára, a csatlakozás rögzítésére és oldására, mely­nél a nyomócső alsó végén elhelyezett úgyne­vezett állórészbe épített ferde peremben vég­ződő csőtoldat ferde pereme és a szivattyú nyo­mócsonkjára kötött, úgynevezett fejrészbe épí­tett, ugyancsak ferde peremben végződő csőtol­dat ferde pereme, munkaihelyzetben egymásra illeszkedik, továbbá melynél az állórész oldal­lemezein két horony, a fejrészen ezekbe csatla­kozó csap van, a fejrész két oldallemezén egy­egy hosszúkás furat, azokon átmenő, közepén a kötéllel megfogott függesztőcsap, a függesztő­csap két végén, az oldallemezeken kívül, egy­egy, a függesztőcsappal fel-le mozgatható függő­leges vonórúd, azokon egy-egy emelőbütyök van, ugyancsak az oldallemezeiken kívül egy csap körül elfordulni képes, egyik karján az állórész ferde peremébe kapaszkodni tudó kö­römmel ellátott, másik karjával az emelőbü­työkre támaszkodó, ellensúlyként kiképzett két­karú emelő van. A találmányunk szerinti szerkezet előnyei a következők: A búvárszivattyú be- és kiépítése­kor, tetszőleges nagy mélységnél, anélkül, hogy szerelési munkára szükség lenne, csak a szi­vattyúval egybeépített fejrészt kell az állandó jelleggel a fejrészhez erősített kötéllel leengedni vagy kiemelni, a gyakorlatilag tökéletes vízzáró csatlakozás, illetve annak bontása automatiku­san jön létre. Nincsen tehát szükség mély akna esetében sem szivattyúcserénél a nyomócső ki­emelésére, ennek következtében nincsen szük­ség az akna felett nagy teherbírású és nagy szerkezeti magasságú toronyszerkezetre. A szir vattyú futómacskával, csörlővel, autódaruval 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 könnyen kiemelhető vagy leereszthető. Mivel a csöveket nem kell kiemelni, korlátlanul növelni lehet a nyomócsőátmérőt, így jobb szivattyú­zási hatásfokot lehet elérni. Egy nyomócsőre, megfelelően kiképzett állórésszel, több szivaty­tyú is ráköthető és azok egyidejűleg üzemeltet­hetők. A találmányt részletesebben a rajz alapján is­mertetjük, amely a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra az akna metszetét ábrázolja, itt a szerkezet oldalnézetben látható, a búvárszivaty­tyú lesüllyesztett és felhúzott állapotában. A 2. ábra az 1. ábra szivattyú feletti metszete. Az 1 nyomócsővezeték hagyományos módon építhető be az aknába, a 2 állványcsőre ül­tetve. Az 1 nyomócsővezeték lehet karimás vagy hegesztett vezeték.. A kapcsolat az 1 nyomócső­vezeték és a 3 búvárszivattyú között két rész­ből áll. Az akna falára szerelt, rögzített acél­szerkezetből, amelyet együttesen 4 állórésznek nevezünk és az ebhez illeszkedő, ugyancsak he­gesztett kivitelű ellendarabból, amelyet egészé­ben 5 fejrésznek nevezünk, és amelyre a 6 ka­rimával a 3 búvárszivattyú van felcsavarozva. A 4 állórész ferde felületű 7 karimában végző­dik, és ezt a karimát az 1 nyomócsővezetékkel egy 9 vezetékdarab köti össze, amely vagy a 4 állórészbe hegesztett csőkönyökből, vagy pedig amennyiben az állórész öntött darab, annak bel­sejében kialakított osőkönyökből áll. Az 5 fej­részen a 7 ferde felületű karima 8 ellenkari­mája van kialakítva. A 7 karima ferde felü­lete és a 8 ellenkarima ferde felülete 23 illesz­kedő felületet határoz meg. A 8 ellenkarimát a 3 búvárszivattyú 6 karimájával az 5 fejrészben kialakított 22 kiömlőcsonk köti össze. Az 5 fej­részhez azonkívül 10 csap csatlakozik, amely a 4 állórész oldallemezein kialakított két 11 fé­szekbe ül bele. Ennél a 10 csapnál fogva az 5 fejrész és ezzel együtt a 3 búvárszivattyú az 1 nyomócsővezetékre van kapcsolva. Az 5 fejrész 26 oldallemezeinek 12 furatán megy át a 14 füg­gesztőcsap, melyhez kívül kétoldalt egy-egy 15 vonórúd, belül pedig a 13 sodronykötél csatla­kozik. A 13 sodronykötélhez van kapcsolva a IS kengyelek segítségével a 17 erőátviteli kábel. A 15 vonórudakat két-két 21 fül vezeti függőleges irányban. A 12 furat hosszúkás, abban a 14 füg­gesztőcsap le és fel mozoghat. A két 15 vonó­rúdon van egy-egy 19 emelőbütyök. Az 5 fejré­szen van még a 24 csap körül elforduló 27 két­karú emelő, melynek egyik karja a 20 köröm­ben végződik, másik 25 karja pedig a 19 emelő­bütyökre támaszkodik és ellensúlyként műkö­dik. A 4 állórészben levő 7 ferde karima alsó része úgy van kiképezve, hogy amikor a 10 csap benn ül a 11 fészekben és a 15 vonórúd alsó végállásban van, a 20 köröm megfogja a 7 fer­de karima peremének alsó részét, miáltal az 5 fejrész nem foroghat el a 10 csap körül, és a 23 illeszkedő felület zárása a 10 csap körüli len­gések ellen biztosítva van.

Next

/
Thumbnails
Contents