163205. lajstromszámú szabadalom • Búvárszivattyú csatlakozás

163205 hátránya, hogy nagy mélységben nem használható, mert a több száz méter magas folyadékoszlop nyomása megnyitná a zárófelületet és a folyadék elfolyna, vagy legalábbis erős lengéseket okozna, ami nagyon lerontaná a szállítás hatásfokát. Az ilyen aknaszivattyúkat kis emelőmagasságra, főként szenny vízkiemelésnél használják. Célul tűzték ki olyan szerkezet létrehozását, mely lehetővé tenné, hogy az ismert módon, de akár több száz méter mély aknába leeresztett búvárszivattyú azon felül, hogy önsúlyánál fogva tömíti a nyomócsonk és a nyomóvezeték közötti kapcsolást, automatikusan rögzíti azt a leérkezés pillanatában és oldja felhúzáskor. A megoldást egy olyan, a továbbiakban körömnek nevezett megfogó szerkezetben találtuk meg, amelyet a szivattyút leeresztő és felhúzó kötél közvetve úgy működtet, hogy amikor a szivatytyú leeresztéskor munkahelyén elhelyezkedett, a kötél lazulása folytán működésbe jön a köröm, és szilárd kapcsolatot hoz létre a szivattyú nyomócsonkja és a nyomócső alsó pereme, illetve az ezek közé beépített kiegészítő csonkok peremei között. Találmányunk tehát szerkezet, vezetősín mentén kötéllel aknáiba leengedett búvárszivattyúnak és nyomócsőnek automatikus csatlakoztatására, a csatlakozás rögzítésére és oldására, melynél a nyomócső alsó végén elhelyezett úgynevezett állórészbe épített ferde peremben végződő csőtoldat ferde pereme és a szivattyú nyomócsonkjára kötött, úgynevezett fejrészbe épített, ugyancsak ferde peremben végződő csőtoldat ferde pereme, munkaihelyzetben egymásra illeszkedik, továbbá melynél az állórész oldallemezein két horony, a fejrészen ezekbe csatlakozó csap van, a fejrész két oldallemezén egyegy hosszúkás furat, azokon átmenő, közepén a kötéllel megfogott függesztőcsap, a függesztőcsap két végén, az oldallemezeken kívül, egyegy, a függesztőcsappal fel-le mozgatható függőleges vonórúd, azokon egy-egy emelőbütyök van, ugyancsak az oldallemezeiken kívül egy csap körül elfordulni képes, egyik karján az állórész ferde peremébe kapaszkodni tudó körömmel ellátott, másik karjával az emelőbütyökre támaszkodó, ellensúlyként kiképzett kétkarú emelő van. A találmányunk szerinti szerkezet előnyei a következők: A búvárszivattyú be- és kiépítésekor, tetszőleges nagy mélységnél, anélkül, hogy szerelési munkára szükség lenne, csak a szivattyúval egybeépített fejrészt kell az állandó jelleggel a fejrészhez erősített kötéllel leengedni vagy kiemelni, a gyakorlatilag tökéletes vízzáró csatlakozás, illetve annak bontása automatikusan jön létre. Nincsen tehát szükség mély akna esetében sem szivattyúcserénél a nyomócső kiemelésére, ennek következtében nincsen szükség az akna felett nagy teherbírású és nagy szerkezeti magasságú toronyszerkezetre. A szir vattyú futómacskával, csörlővel, autódaruval 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 könnyen kiemelhető vagy leereszthető. Mivel a csöveket nem kell kiemelni, korlátlanul növelni lehet a nyomócsőátmérőt, így jobb szivattyúzási hatásfokot lehet elérni. Egy nyomócsőre, megfelelően kiképzett állórésszel, több szivatytyú is ráköthető és azok egyidejűleg üzemeltethetők. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra az akna metszetét ábrázolja, itt a szerkezet oldalnézetben látható, a búvárszivatytyú lesüllyesztett és felhúzott állapotában. A 2. ábra az 1. ábra szivattyú feletti metszete. Az 1 nyomócsővezeték hagyományos módon építhető be az aknába, a 2 állványcsőre ültetve. Az 1 nyomócsővezeték lehet karimás vagy hegesztett vezeték.. A kapcsolat az 1 nyomócsővezeték és a 3 búvárszivattyú között két részből áll. Az akna falára szerelt, rögzített acélszerkezetből, amelyet együttesen 4 állórésznek nevezünk és az ebhez illeszkedő, ugyancsak hegesztett kivitelű ellendarabból, amelyet egészében 5 fejrésznek nevezünk, és amelyre a 6 karimával a 3 búvárszivattyú van felcsavarozva. A 4 állórész ferde felületű 7 karimában végződik, és ezt a karimát az 1 nyomócsővezetékkel egy 9 vezetékdarab köti össze, amely vagy a 4 állórészbe hegesztett csőkönyökből, vagy pedig amennyiben az állórész öntött darab, annak belsejében kialakított osőkönyökből áll. Az 5 fejrészen a 7 ferde felületű karima 8 ellenkarimája van kialakítva. A 7 karima ferde felülete és a 8 ellenkarima ferde felülete 23 illeszkedő felületet határoz meg. A 8 ellenkarimát a 3 búvárszivattyú 6 karimájával az 5 fejrészben kialakított 22 kiömlőcsonk köti össze. Az 5 fejrészhez azonkívül 10 csap csatlakozik, amely a 4 állórész oldallemezein kialakított két 11 fészekbe ül bele. Ennél a 10 csapnál fogva az 5 fejrész és ezzel együtt a 3 búvárszivattyú az 1 nyomócsővezetékre van kapcsolva. Az 5 fejrész 26 oldallemezeinek 12 furatán megy át a 14 függesztőcsap, melyhez kívül kétoldalt egy-egy 15 vonórúd, belül pedig a 13 sodronykötél csatlakozik. A 13 sodronykötélhez van kapcsolva a IS kengyelek segítségével a 17 erőátviteli kábel. A 15 vonórudakat két-két 21 fül vezeti függőleges irányban. A 12 furat hosszúkás, abban a 14 függesztőcsap le és fel mozoghat. A két 15 vonórúdon van egy-egy 19 emelőbütyök. Az 5 fejrészen van még a 24 csap körül elforduló 27 kétkarú emelő, melynek egyik karja a 20 körömben végződik, másik 25 karja pedig a 19 emelőbütyökre támaszkodik és ellensúlyként működik. A 4 állórészben levő 7 ferde karima alsó része úgy van kiképezve, hogy amikor a 10 csap benn ül a 11 fészekben és a 15 vonórúd alsó végállásban van, a 20 köröm megfogja a 7 ferde karima peremének alsó részét, miáltal az 5 fejrész nem foroghat el a 10 csap körül, és a 23 illeszkedő felület zárása a 10 csap körüli lengések ellen biztosítva van.