163201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-(izotiocianofenil)-tiazolok előállítására
163201 11 12 10 20 A következő példák a találmány szerinti eljárás bemutatására szolgálnak. A hőmérsékletértékeket Celsius-fokokban adjuk meg. 1. példa a) 48,8 g 4-nitro-fenacilbromidot 240 ml etanolban szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz 15 g tioacetamidot adunk. A kásaszerű szuszpenziót 15 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük, utána 5 °-ra hűtjük és leszívatjuk. A nyersterméket hideg etanollal mossuk és 320 ml etanolból átkristályosítjuk. Ily módon 40 g (91%) 2-metil-4-(4'-mtro-fenil)-tiazolt kapunk, amely 143—143,5°-on olvad. b) 36 g 2-metil-4-(4'-ndtro-fenil)-tiazolt 400 ml dioxánban oldunk, az oldathoz 7 g Raneynikkelt adunk és 25c -on légköri nyomáson hidrogénezünk. Amint a számított mennyiségű hidrogénfelvétel megtörténik, a Raney-nikkelt leszűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó nyersterméket további tisztítás nélkül a következő reakcióhoz felhasználjuk. c) 31 g 2-metil-4-(4'-amino-fenil)-tiazolt feloldunk 330 ml metilénkloridban és az oldatot 200 ml vízzel felülrétegezzük. Jéggel való hűtés és keverés közben 22 g tiofoszgént adunk az elegyhez. Ezt követően Vz °ra hosszat keverjük az elegyet, majd semlegesítjük telített vizes káliumkarbonát-oidattal. A szerves fázist leválasztjuk, vízzel mossuk és magnéziumszulfát felett szárítjuk. Ezután az oldószert desztilládóval elkülönítjük, és a maradékot 175 g benzol/petroléter elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 27 g (az elméleti hozam 71%-a) 2-metil-4-(4'-izotioriano-fenil)-tiazolt kapunk, amely 114—115°-on olvad. 2. példa 20 g foszgén 100 ml száraz o-diklórbenzollal készített oldatát hűtés közben 0°-on hozzáadjuk 43 11 g 4-(3'-amino-fenil)-2-(n-propil)-tiaz:o]hoz. A fehér szuszpenziót először 12 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, ezt követően pedig 45 percen belül egyidejűleg foszgén bevezetése közben 90°-ra melegítjük, majd utána további főszgénadagolás nélkül 125—130°-on addig hevítjük, míg a gázfejlődés meg nem szűnik. Az elegyet ezután lassan szobahőmérsékletre hűtjük, és 3,75 g foszforpentaszulfidot adunk hozzá. Az elegyet ezután a visszafolyatás hőmérsékletén 14 óra hosszat forraljuk, majd leszűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot desztilláljuk. Ily módon 4-(3'-izotiociano-feni])-2-(n-propil)-tiazolt kapunk, amely 163— 60 165° (0,05 Torr) forrásponttal rendelkezik. 3. példa 15,9 g 4-(3'-amino-fenil)-2-(n-propil)-tiazo]hoz, 65 amelyet előzőleg 360 ml abszolút dietiléíerben oldunk, —10 és —5° közötti hőmérsékleten 31 ml trietilamint és ezt követően 4,3 ml széndiszulfidot csepegtetünk. Az átlátszó oldatot az-5 után szobahőmérsékleten keverjük, majd 0°-on 30 perc leforgása alatt 6,7 ml 80 ml dietiléter'ben oldott foszforoxikloridot adunk hozzá, és 10 óra hosszat szobahőmérsékleten tovább keverjük. A keletkező csapadékot elkülönítjük, a szűrletet csökkentett nyomáson betöményítjük, és a maradékot kloroformban oldjuk. A kloroformos kivonatot nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és vízzel semlegesre mossuk, és szárítás után az oldószertől megszabadítjuk. A maradékot, amely olajszerű anyag, desztilláljuk, és így a 2. példa szerinti vegyületet kapjuk. 40 55 4. példa 10,9 g 4-(3'-amino-fenil)-2-(n-propil)-tiazol és 15,4 g bisz-(N,N-dietil-tiokarbamoil)-diszu]fid 250 ml abszolút klórbenzollal készített szuszpenziójába 0—5°-os hőmérsékleten 90 percen 25 keresztül sósavgázt vezetünk be. Az elegyet azután 4,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A kivált csapadékot elkülönítjük, 10%-os vizes nátriumhidroxid-oldatban felvesszük, és klórbenzollal extraháljuk. A 30 szűrletet ugyancsak 10%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal mossuk, a klórbenzolos fázist elválasztjuk, és a klórbenzolos kivonattal egyesítjük. A klórbenzolos oldatokat szárítjuk és betöményítjük. A visszamaradó olajból hűlésnél kép-35 ződő csapadékot elválasztjuk, és az olajat csökkentett nyomáson desztilláljuk. A kapott vegyület a 2. példa szerint előállított vegyülettel azonos. 5. példa 12,2 g ammóniumizotiocianát 75 ml száraz acetonnal készített oldatához óvatosan hozzáadunk 21,2 g benzoilkloridot. A reakció lezajlása után, amely hőtermeléssel járó folyamat, az elegyet a visszafolyatás hőmérsékletén tartjuk, 32,7 g 4-(4'-amino-feml)-2-(n-propil)-tiazoI 40 ml száraz acetonnal készített forró oldatát adjuk hozzá, és még néhány percig a visszafolyatás hőmérsékletén forraljuk. Kihűlés után a világossárga szuszpenziót 1100 ml jeges vízbe öntjük, a kivált csapadékot elkülönítjük és forró, 10%-os nátriumhidroxid-oldathoz adjuk. Az oldatot néhány percig a forrás hőmérsékletén melegítjük, utána jeges fürdőben lehűtjük és tömény sósavval semlegesítjük. A fehér szuszpenzió pH-ját vizes ammóniumhidroxid-oldattal 8-as értékre állítjuk. A szilárd anyagot elkülönítjük és vízzel semlegesre mossuk. Szárítás és metanolból való átkristályosítás után az anyagot 55 ml klórbenzolban 14 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Az átlátszó oldatot azután csökkentett nyomáson betöményítjük és a maradékot 159° (0,04 Torr) hőmérsékleten.
