163195. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tólmelegedés ellen védendő berendezések veszélyeztetett pontjainak csoportos felügyeletére
163195 5 kunder tekercs és a második 3 munikatekercscsel induktív csatolásban elrendezett második 13 szekunder tekercs 14, illetve 15 egyenirányító elemeken át két olyan hurkot alkotnak, mely hurkok közös ágában van elrendezve a 11 Zener-dióda. Ez a közös ág ugyanakkor közös ága két további áramköri huroknak is, melyek egyikében van az első 6 vezérlőtekercs, míg a másikban a második 7 vezérlőtekercs, A közös ág egyik végpontja közös pontja mind a 6 és 7 vezérlőtekercseknek, mind a 12 és 13 szekunder tekercseknek. A közös ág másik végpontja és a második 7 vezérlőtekercs közé változtatható 8 ellenállás van beiktatva, a másik végpont és az első 6 vezérlőtekercs közé van beiktatva az érzékelőket tartalmazó áramköri ág. Ábránkon az érzékelők eredő impedanciáját összevontan a változtatható 8 impedancia szimbolizálja, mert végeredményben tetszőleges kialakítás mellett a mágneses erősítő ezt az eredő impedanciát látja. Minthogy az érzékelők paraméterei egyezőek, ugyanakkor a kapcsolási elrendezés konkrét alkalmazása során különböző számú érzékelő alkalmazása szükséges — a figyelendő pontok számától függően —, célszerűen lehetőséget teremtünk arra, hogy az érzékelőket tartalmazó áramköri ág eredő impedanciáját beállíthassuk, azaz az áramköri ágba beiktathassunk olyan előtétellenállást, mely a ténylegesen alkalmazott érzékelők normális üzemi hőmérsékleten mérhető eredő ellenállása és a maximálisan alkalmazható érzékelők normális üzemi hőmérsékleten mérhető eredő ellenállása közötti különbség értékével egyező. Ezt úgy oldjuk meg, hogy fokozatkapcsolót alkalmazunk, melynek üzemi kapocspárja az első vezérlőtekercs áramköri hurkának az érzékelőket tartalmazó ágába van sorosan beiktatva, és melynek egyik fokozatában a kapcsoló rövidzárt képvisel, más fokozataiban pedig k;. Ru értékű ellenállást, ahol k; = 1, 2 ... n és R ü az egy érzékelő által normális üzemi hőmérsékleten képviselt ellenállás. A 10 ellenállás a fészül tségstabilizátor munkapontját állítja be, a 16 kondenzátor a 6 és 7 vezérlőtekercsek áramköri hurkainak táplálását biztosító szekunder tekercsek által szolgáltatott — kétutas egyenirányítás jellegének megfelelően lüktető — egyenfeszültséget simítja. A mágneses erősítők működésmódjának ismeretében az elrendezés működési mechanizmusa követhető. Az ábrán szaggatott vonallal bekeretezett áramköri elemek végeredményben előmágnesezett 1 fojtót alkotnak, mely a beavatkozó elem 19 gerjesztő tekercsével van sorba kötve. Előmágnesezett állapotban az 1 fojtó lényegesen kisebb impedanciát képvisel, mint a beavatkozó elem 19 gerjesztő tekercse, ezért a 17 és 18 sarkok közé kapcsolt feszültség a 19 gerjesztő tekercsre esik. Az 1 fojtó első 6 vezérlőtekercsével van sorba kötve, a hőmérséklettől függő 8 impedancia és e, hurok táplálását 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 a 12 és 13 szekunder tekercsekkel kialakított kétutas egyenirányító látja el, a feszültségszintet pedig a 11 Zener-dióda korlátozza. Ha már most az érzékelők — célszerűen PTC-ellenállások — eredő ellenállása az egyik érzékelő révén megnő, akkor alkalmas munkaponti beállítás mellett az 1 fojtó eredő impedanciája annyira megnő, hogy a 17 és 18 sarkok közé kapcsolt feszültségnek csak kis hányada jut a 19 gerjesztő tekercsre, így az érzékelő(k) hideg, illetve meleg állapota az — ettőf az áramkörtől tetszőleges feszültségszinthez képest szigetelhető — 19 gerjesztő tekercsre jutó feszültségváltozásban jelentkezik. A mechanizmus munkaponti állandóságátall Zener-dióda biztosítja. A második 7 vezérlőtekercs az 1 fojtó munkapontjának optimális beállítására szolgál, árama a változtatható 9 ellenállással állítható be. Ez a hurok egyaránt kapcsolható a stabilizált feszültségre és a stabilizálatlan feszültségre. Az utóbbi kivitel annyiból célszerű, hogy a 17 és 18 sarkok közé kapcsolt tápfeszültség megváltozása következtében a fojtó impedanciájának változása kompenzálható az előmágnesezéssel, így az érzékelés pontossága növekszik. A leírt kivitel példaképpeni, természetesen egyes önmagában ismert elemek eltérően is megválaszthatok és kapcsolhatók. Közös vonása azonban a találmány szerinti kapcsolási elrendezés változatainak és kiviteleinek, hogy az érzékelők seregének kimenő jelét transzduktor csatolja a mérőkörre, hogy a transzduktor munkatekercseinek fent leírt kapcsolása van sorba kötve a beavatkozó elem vezérlő bemenetével, s hogy a vezérlőtekercsek közös áramköri ággal rendelkező két hurokban elrendezettek, mely közös ágban van elrendezve a feszültségstalbilizáló elem, s a közös ág egyilk pontja közös ponja mind a vezérlőtekercseknek, mind a kétutas egyenirányítóként kialakított tápáramkör két szekunder tekercsének, melyek a munkatekercsekkel vannak induktív csatolásban, s az egyik vezérlőtekerccsel közös hurokban vannak elrendezve az érzékelők. A találmány szerinti megoldás előnyös kiviteli alakjánál a transzduktor munkaterkercsei és vezérlőtekercsei között nagyfeszültségi (U = = 1000 V) igénybevételre méretezett szigetelés van. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés túlmelegedés ellen védendő berendezések veszélyeztetett pontjainak csoportos felügyeletére, melynél a veszélyeztetett pontokban (azok környezetében) hő-60 mérséklet függvényében változó villamos menynyiséget szolgáltató érzékelők vannak elrendezve, s e hőérzékelők induktív csatolóelem útján vannak csatolásban a beavatkozó elemet tartalmazó mérőkörrel, azzal jellemezve, 65 hogy az induktív csatoióelem mágneses erősítő,
