163189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrök kezelésére

163189 10 emulzióival készült bevonatok vízre érzékenyek az emulzióban alkalmazott diszpergálószerek miatt. A 3 245 827 sz. USA szabadalmi leírás [Chem. Abstr. 64, 20 000a (1966)1 olyan eljárást ismer- 5 tet, amely szerint a bőr felületére poliuretán szerves oldószerrel készített oldatát két rétegben viszik fel. A végső nem hőre lágyuló, hanem térhálósított bevonat. Az így kapott bevonatoknak vannak bizonyos előnyös tulajdonságaik, de ugyanakkor a kopás-^ állóság növelésére a bevonathoz szilícium-dioxid gélt kell hozzáadni (11. oszlop, 13—17. sor); nem esik szó az oldószer- és a hidegállóságról, ami a bőrök esetében fontos, és minthogy definíciószerűen a térhálósított polimerek nem hőre lágyulók, a hővel való hegesztést esetünkben alkalmazni nem lehet. A 161 092 sz. szovjet szabadalmi leírásban 2

o [Chem. Abstr. 60, (1964) 16115 f] ismertetett eljárás szerint az MKH—30 jelzésű kloroprénakrilát gyanta vizes diszperzióját használják fel. A gyanta diszperziójával kezelt bőrt szárítják, ezután az SKB—20 gyanta ciklohexános oldatával 25 kezelik, az oldószert eltávolítják. A vizes emulzióhoz kloroprénakrilát kopolimert alkalmaznak [lásd Chem. Abstr. 62, 5462 (1965)]. A ciklohexános oldatban szintetikus gumi- 30 gyanta van, amelyet butadiénből kiindulva állítanak elő. Ismeretes, hogy a műgumik ultraibolya fénynyel szemben nem stabilok. Az emulziót és a ciklohexános oldatot azért 35 alkalmazzák, hogy javítsák a végső poliuretán bevonat tapadását, és megtartsák a bőr rugalmas tulajdonságait. Fenti referátumokkal szemben a találmány szerinti eljárásban bőrök kezeléséhez poliuretán 40 vizes emulzióját, továbbá poliuretán szerves oldószeres oldatát alkalmazzuk. A találmány szerint kapott eredmény meglepő. Ismeretes ugyanis, hogy a poliuretánok vizes emulziói vízre érzékeny bevonatokat szol- 45 gáltatnak (mint pl. a 3 178 310 sz. USA szabadalmi leírás eljárása), és hogy a polimerek szerves oldószerekkel készült oldatai rosszul tapadó bevonatokat szolgáltatnak, rossz a hajlíthatóságuk és ragadósak (lásd. 3 245 827 sz. USA szabadalmi leírás, 1. oszlop, 15—23. sor). Azt lehetett volna várni tehát, hogy ha összetársítjuk a poliuretán vizes emulzióját poliuretán szerves oldószerrel készült oldatával, akkor ezen kétféle bevonatnak nemcsak az előnyeit addicionáljuk, hanem hiányosságait is, vagy a legjobb esetben ily módon olyan kevert bevonatot kapnánk, amelynek előnyei és hiányosságai a komponensek előnyeinek és hiányosságainak középérté- 60 kéből adódnak. Azonban azt tapasztaltuk, hogy a két alkalmazási forma hiányosságai gyakorlatilag eltűnnek, mint például a vízzel szembeni érzékenység, míg az előnyös tulajdonságok megmaradnak, és még további előnyös tulajdonsa- 65 50 55 gok is jelentkeznek, mint például a hideggel, az oldószerekkel szembeni ellenállóképesség és a kopásállóság. A jelen találmány a fenti 'három anterioritástól a poliuretánok tulajdonságai tekintetében is különbözik. Míg a szabadalmak poliuretánjai reaktívak, a jelen találmány poliuretánja inert, minthogy legfeljebb 0,2% szabad izocianát-csoportot tartalmaz. Egy másik lényeges különbség az, hogy míg a szabadalmak poliuretánjai reaktivitásuk következtében térhálósíthaták, a mi poliuretánjaink hőre lágyulók, lineárisak és inertek. Ebből a tényből két jelentős előny származik: (a) míg1 a felsorolt találmányok emulziói és oldatai instabilak, a mi poliuretán-kombinációink több hónapig stabilak és előállításuk után több hónappal is felhasználhatók. Ezenkívül oldataink nem reagálnak a bőrrel. Végül a találmány szerinti kezelés nem időigényes, minthogy az alkalmazott bevonatok csak egyszerű 15 perces szárítást igényelnek, míg a felsorolt szabadalmi leírásokban javasolt bevonatok 5—10 napos nedves atmoszférában történő utókezelést igényelnek. A 161 092 sz. szovjet szabadalmi leírásban szereplő eljárás ezenkívül egészen más anyagokat alkalmaz, amelyben az alaprétegeket kloro prénakrilát kopolimer alkotja és egy szintetikus gumi, és csak a fedő lakkréteg poliuretánalapú. Összetételeink előnyös tulajdonságai közül kiemeljük a hajlítással, vízzel, acetonnal, nedves dörzsöléssel, kopással szembeni ellenállóképességet (amely tulajdonságokat a 3 245 827 sz. USA-szabadalmi leírás eljárásában alkalmazott szilikagél alkalmazása nélkül érjük el), a hidegállóságot, a kitűnő tapadását a bőrön, a jó barkaképet, amelyet a bőrök simázással vagy csiszolással nyernek. Végül a találmány szerint bevont bőrök hővel hegeszthetők, ami nagyon fontos a bőrből készült tárgyak gyártástechnológiája szempontjából. Az említett szabadalmi leírások eljárásai szerint kezelt bőrök így nem kezelhetők, minthogy a térhálósított bevonatok nem alkalmasak a hővel történő hegesztésre. A természetes és a szintetikus bőrök feldolgozásának területén továbbá olyan kikészítési módszerek kidolgozására van szükség, amelyek lehetővé teszik az anyagok forró hegesztését, préselését vagy mintázását, és szükségtelenné teszik a bőrök tűzését. Meglepő módon azt találtuk, hogy a fenti követelményeknek megfelelő bőröket egyszerű eljárással állíthatjuk elő úgy, hogy a természetes vagy szintetikus bőrökre vizes poliuretán diszperzióból álló legalább egy réteget, és legalább egy szerves oldószerrel készített poliuretán-oldatból álló legalább egy réteget viszünk fel. A találmány szerint felhasznált poliuretán vizes diszperziójának előállítását a 44784/70 sz. brit szabadalmi bejelentés ismerteti. A találmány szerinti eljárásban felhasználható