163182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos jelspektrum analizálásához
163182 ekkor jelenik meg az összetevő kétszeres sebességgel, azaz 20 Hz-el. A 148 646 Isz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárás ezen elven alapul. Itt az eljárás olyan változatát is kialakították, melynél a sebességváltozás nem fokozatos, sőt nem is kényszervezérelt; a szűrőt a lehetséges frekvenciák legalacsonyabbikára hangolják, a visszaadó szerkezetet az ennek a frekvenciának megfelelő sebességre felgyorsítják, ezután kikapcsolják a kényszerhatást és a szerkezet szabadonfutó lesz, önmagát fékezi. Kézenfekvő, hogy a maximális sebességnél a szűrő a legalacsonyabb összetevőt ereszti át és hogy a fékezési folyamat során a vizsgált jelspektrum valamennyi összetevőjének kiválasztása megtörténik; ha pl. a sebesség a kezdőérték 100-ad részére csökkent, éppen az az összetevő esik a szűrő áteresztési tartományába, mely a maximális sebességnél áteresztett öszszetevő százszorosa. Ez az ismert megoldás, melyhez utóvégre csak egy szűrő szükséges, kétségtelenül jelentősen leegyszerűsíti és olcsóbbá teszi a készüléket (a szabadonfutó változat járulékos előnyeit és hátrányait itt seni tárgyaljuk, minthogy már az alapgondolat vizsgálata során is felmerül új út keresésének szüksége). A szekvenciális eljárás azonban tetemesen megnöveli az analízis időigényét; a megnövekedett időigény, a mérőhely lefoglalása jóval hosszabb ideig, a jóval nagyobb fajlagos készülékköltség és egyéb hatások éppen ott jelentkeznek különösen hátrányként, ahol a készülék egyszerűsítésére kell törekedni, mert üzemi viszonyok között és tömegesen alkalmazzák. E nehézségekkel már az idézett, ismert megoldásnál is szembe kellett nézni; kombinálták a párhuzamos és a soros módszert, egy-egy résztartományhoz alkalmaztak egy-egy szűrőt, s részterületként sorosan szelektálták az összetevőket. Ezzel azonban ismét megnőtt a költséges szűrők száma. Míg a párhuzamos módszernél a drága és bonyolult szűrők nagy száma terheli a készülékszerkezetet, addig a tisztán soros módszernél n különböző sebességre kell kialakítani a készüléket; ez különösen hátrányos, ha a jelfelvétel és -visszajátszás mechanikai mozgás révén történik, pl. mágnesszalag alkalmazásával. A találmány alapja az a felismerés, hogy még több dekádnyi átfogású jelspektrumnál és a tisztán soros módszer megtartása mellett is csökkenthető az időveszteség és jelentősen egyszerűsíthető a szerkezet, ha a teljes frekvenciatartomány felbontása n csatornára oly módon történik, hogy az egymást követő sávok, illetve csatornák frekvenciaparaméterei q hányadosú mértani sort alkossanak. Ez esetben ugyanis csak kétféle sebességre van szükség, melyek sebességeinek hányadosa szintén éppen q. Ha a tárolóba beadott eredeti jelspektrumok felvételekor a tárolóelem általi információszállítás ún. Vf első sebességgel történik és a jelspektrumot újra visszaadják, de a visszaadáskor a tárolóelem általi információszállítás sebessége 30 eltérő, az ún. Vv második sebesség, mely az első sebességnek q-szorosa, akkor a paraméterek a visszaadáskor q-szorosra transzformálva jelennek meg. Ha most az így kialakult — transzfor-5 máit — spektrumot újra az ún. Vf első sebességgel visszük tárolóba és onnan újra a VY második sebességgel játsszuk vissza, akkor äz egyszer már q-szorosra transzformált jelspektruim. újra q-szorosára transzformálódik; há ezt a játé-10 kot ismételten folytatjuk, azaz a visszaadott jelspektrumot mindig a Vf első sebességgel veszszük fel és a Vv második sebességgel adjuk viszsza, akkor a frekvenciaspektrum terjedelme n áttárolás után a qn tényezővel transzformáló-15 dik. Ha n. és q értéket megfelelően választjuk meg, akkor elérhető, hogy az eredeti jelspektrum minden egyes összetevője egyszer a szűrő saját frekvenciájával jelenjék meg. Ez, a választás természetesen kompromisszum, -mert a szelektivi-20 tás megnövelése q értékének csökkentését kívánja meg, ez viszont n értékének megnövekedését vonja maga után. A találmány tárgya tehát eljárás villamos mennyiségként rendelkezésre álló frekvencia-2^ spektrum analizálásához, melynek során a frekvenciaspektrumot jelfelvevő és -visszaadó berendezés bemenetére adjuk, azaz tárolóba betároljuk, s a jelspektrufaiot egymás után n-szer egymástól eltérő visszaadási sebességekkel adjuk rögzített időállandójú és szelektivitású szűrő bemenetére, úgy hogy minden egyes visszaadásnál más — a sebességváltozás által meghatározott — tényezővel transzformálva jelenik meg a jel„. spektrum, s melynek során a szűrő kimenetén megjelenő jeleket regisztráljuk és/vagy további jelfeldolgozó szervre bocsátjuk. A találmány abban van, hogy az eljárás során két — előnyösen egyezően felépített — tárolót alkalmazunk és a 40 jelspektrumot az első tárolóba történt első felvétel után felváltva az első tárolóból a másodikba, majd a második tárolóból az, elsőbe áttároljuk és a jelspektrumnak ezen ingajáratszerű áttárolását összesen n-szer hajtjuk végre, rnimel-45 lett mindkét tárolóról „felvétel" üzemben az információszállítást ún. Vf első sebességgel végezzük és „visszaadás" üzterrimódbán ún. Vv második sebességgel és e két sebesség hányadosa q, s hogy minden egyes áttároláskor a mindenkori 50 visszaadott jelspektrumot — melynek terjedelme ciklusonként egyező értelemben q-szorosára, vagyis mértani sor tagjainak megfelelően, változik — a szűrő bemenetére is adjuk. Ha a jelspektrum alacsony frekvenciájú öszszetevőket (is) tartalmaz, pl. a tartomány benyúlik az infrafrekvenciás tartományba, akkor további előny nyerhető, ha a jelspektrumot az első tárolóba első alkalommal harmadik Vö segg bességgel írjuk be, mely sebesség nagyságrendekkel kisebb, mint a Vf első sebesség vagy a Vv második sebesség, pl. annak egytizede vagy századrésze. A szűrő saját frekvenciáját ugyanis akkor hasonlóképpen nagyságrendekkel maga-65 sabbra választhatjuk, ami nemcsak a játékidőt, 55
