163177. lajstromszámú szabadalom • Berendezés I. pl. hőre lágyuló, habosítószert tartalmazó műanyagtárgyak előállítására

163177 1© 15 belső oldalain. A gőz és a gőzkamrafalak között kisebbé váló hőmérséklet-különbséggel növekvő gőzmennyiség áramlik á gőzkamrafalak perforációin át a sablon 'belső terébe, először felmelegíti a golyócskákat és a többi, az előállítandó alak- 5 test formája által meghatározott falakat. Ezután idővel ugyancsak növekvő részarányú gőzmennyiség áramlik a sablonfalban levő perforációkon át az alacsony nyomás alatt álló másik gőzkamrába és felmelegíti azt. A sablonban a habosításhoz szükséges hőmérséklet és a megfelelő nyomás létrehozása céljából ezután egy ismert eljárással az alacsonyabb nyomás alatt álló gőzkamrát lezárják. Ennék a melegítési elvnek az a hátránya, hogy a bevezetett gőz a gőzkamrában bekövetkező intenzív kondenzációja következtében lökésszerű jellegét elveszti, mielőtt még a műanyagmaszszát elérné. Elvben a sablonfalak az úgynevezett gőzlökés-elv mellett gyorsabban melegszenek fel, mint a műanyag, úgy hogy a sablon hőmérséklete a műanyag hőmérsékletét a teljes munkaciklus folyamán túllépi. Ennek az a következménye, hogy a sáblonfalakon fekvő műanyagré- 2

5 tegek jobban felmelegszenek, mint a belső rétegek. A készrehabosított idomtestnek ezért a felületén jobb a hegedőképessége, mint keresztmetszetének a nagyobb részében. A gőzlökéses elven alapuló eljárás egy másik hátránya, hogy 3Ö e'gy gőzkamrában mindig csak egy pillanatnyi nyomásállapot uralkodhat. Olyan idomtestek esetében, amelyeknél jelentős vastagságkülönbségek vannak, már megkísérelték, hogy különböző áteresztőképességű sablonfal-anyagok alkal- 35 mázasával egyenletes habminőséget biztosítanak. Eltekintve a gőznek a sablonfalakon való kondenzációjától, ezzel az eljárással nem lehet tényleges gőzlökést létrehozni a habosítandó anyagban. Csak a bevezetett gőz mennyiségét 40 változtatják, míg a nyomásviszonyok azonosak maradnak. Bonyolult kialakítású szerkezeti elemek egyenletes habminőséggel az eddig leírt eljárásokkal azért sem vagy csak nagy időráfordítással állít- *5 hatók elő, mert bár a gőz egyenletes rávezetésével a kedvezően fekvő sablontartományokban a golyócskákkal elegendő hő közölhető, ugyanezt a feltételt a gőz áramlási irányától távol eső, vagy oldalt elhelyezkedő részek vonatkozásában *" már nem lehet biztosítani. Ugyancsak nehéz egyenletes páralecsapódási minőséget elérni, ha viszonylag nagy hőtartalmú részeket, például csavarokat vagy horgokat kell a műanyaghabidomtestbe behabosítani, mivel ezeknek relatíve nagy a hőigényük és környezetükben fokozott kondenzáció lép fel. Ha a műanyaghabot lemezekre, vagy olyan mas szerkezeti részekre kell ráhabosítani, ame- 60 iyek a műanyagot több kiterjedési irányban gőzhozzávezetéssel, Vagy -elvezetéssel szemben határolják, az előbbiekben leírt eljárásokkal nem lehet a műanyag elegendő mértékű habosítását a 65 55 sablontérben létrejött áramlási tartományokon kívül elérni. A találmány célja, hogy a habosítóberendezések alkalmazási területét az előállítható idomtestek alakjának a vonatkozásában, .kiszélesítse, a munkatermelékenységet az . előállításnál fokozza és a hab minőségét megjavítsa. A találmány feladata, hogy olyan berendezést szolgáitasson, amely kiküszöböli azt az ellentmondást, ami a műanyag habosításához szükséges hőmennyiség és az összesen felhasznált, az előbbinél többszörösen nagyobb hőmennyiség között mutatkozik, s emellett a különböző sablontartományokba a ténylegesen szükséges, különböző nagyságú hőmennyiségeket vezeti. A találmány szerint a feladatot olyan berendezés segítségével oldjuk meg, amely idomtestek előállítására szolgál, vagy kis részecskékből álló, hőre lágyuló, habosító anyagot tartalmazó műanyagoknak szilárd szerkezeti anyagra való ráhabosításával. vagy sablonokban való habosítás sával, és amely eljárás szerint a hőhordó közeget fúvókarendszeren át, sugáralakban közvetlenül a felhabosítandó műanyagba vezetjük, amely a lényegében nyomászáró sablon belső terében van elhelyezve, és amely hőhordó közeget onnan mind a habosítandó műanyag expanziós nyomását, 'mind a hőhordó közeg nyomását viselő sablonfalak irányába vezetjük, s ezeket ily módon csak a műanyag felmelegítése után melegítjük fel. Az előállítandó idomtest méretei és alakja szerint a hőhordó közeg a fúvókarendszer megfelelő elrendezése révén több oldalról, előnyösen azonban csak egy oldalról hat a műanyagra. Emellett a fúvókarendszeren át a hőhordó közeget különböző nyomással és/vagy hőmérséklettel és/vagy sebességgel sugáralakban vezetjük be, ill. öblítést előidéző módon vezetjük el, mimellett a hőhordó közeg a fúvókarendszer differenciált elrendezése és/vagy vezérlése által a sablon belső terének minden tartományához a hozzárendelt fúvókarendszeren át a ténylegesen szükséges hőmennyiségeket vezeti. Fennáll továbbá annak lehetősége is, hogy a hőhordó közeget olyan fúvókákon át vezessük be és/vagy ki, amelyek nem a sablonfalban végződnek, hanem ezen keresztül a sablon belső terébe nyúlnak. Ezzel kapcsolatban vagy ettől függetlenül a hőhordó közeget előnyösen úgy vezetjük a habosítandó műanyagba, hogy az nem tud közvetlen, akadálytalan hőcserélő kapcsolatba jutni a sablonrészekkel, különösen a műanyag expanziós nyomásának és a hőhordó közeg nyomásának kitett sablonfalakkal, úgyhogy a habosítandó és a habosított műanyag hőmérsékletének alakulása lényegileg független a sablon hőmérsékletétől. Közvetlenül a formában levő levegőnek a hőhordó közeg segítségével legalább egy elvezető rendszerként szolgáló fúvókarendszer útján történő kiöblítése után ezt a fúvókarendszert a további felmelegítési fázis időtartamára lezárjuk. A találmány szerinti berendezést az jellemzi,