163176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-diszibsztituált 2(1H)-kinazolin-származékok előállítására
163176 gáltatunk, majd a kapott reakcióterméket vízzel vagy valamely rövid szénláncú alkohollal kezeljük és így egy (V) általános képletnek megfelelő reakcióterméket — ahol Rí, R2, R3, Rs> R> Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — kapunk, majd ezt a b) eljárás szerint egy R5—OH molekula lehasítása céljából melegítjük. A (III) általános képletű vegyületet valamely, a reakció szempontjából közömbös vízmentes oldószer jelenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű vegyülettel. Oldószerként erre a célra, pl. dimetiléter, dietiléter, diizopröpiléter, dimetoxietán, tetrahidrofurán, dioxán vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A kapott reakcióterméket azután vízzel vagy rövid szénláncú alkohollal való kezelés útján hidrolizáljuk, szükség esetén ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében, és így egy (V) általános képletnek megfelelő vegyületet kapunk. Az így kapott vegyületet azután magában a reakcióelegyben, vagy pedig abból való elkülönítés után, valamely sav, mint p-toluolszulfonsav, sósav, vagy hasonlók jelenlétében vagy enélkül melegítjük, amikor is reakciótermékként az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet kapunk. Ezt a reakciót valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint benzol, toluol, xilol, difenil vagy difeniléter jelenlétében, vagy pedig oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le. A c) eljárásváltozat kiindulási anyagának előállítására a fent említett (III) általános képletnek megfelelő vegyületet — ahol R1; R2, R, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely halogénezőszerrel kezeljük, és így egy (VI) általános képletnek megfelelő vegyületet — ahol R1; R 2 , R, Y, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — kapunk, majd ezt a (VI) általános képletű vegyületet a c) eljárás szerint a fentebb már említett (IV) általános képletnek megfelelő szerves fémvegyülettel — ahol R:i és W jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatjuk. Ennek az eljárásnak az első lépésében a (III) általános képletű vegyületet valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében vagy oldószer alkalmazása nélkül melegítjük a halogénezőszerrel. Halogénezőszerként e reakcióhoz pl. foszforoxiklorid, foszforoxibromid, foszfortriklorid, foszfortribromid, foszforpentaklorid, foszforpentabromid, tionilklorid vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A reakciót általában a halogénezőszer feleslegben történő alkalmazásával folytatjuk le. Szükség esetén azonban még valamely oldószert is alkalmazhatunk; így a reagáló anyagokat toluolban, xilolban, kloroformban, diklóretánban vagy más hasonló oldószerben melegíthetjük. Lefolytatható a reakció valamely szerves tercier bázis, mint N,N-dimetilanilin vagy hasonló jelenlétében is. A második reakciólépésben a (VI) általános képletű vegyületet, a reakcióelegyből történő elkülönítés után vagy enélkül, magában a kapott 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 65 reakcióelegyben, valamely közömbös oldószer jelenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel. Oldószerként erre a célra, pl. benzol, toluol, xilol, klórbenzol, dietiléter, diizopröpiléter, dimetoxietán, tetrahidrofurán, dioxán vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A d) eljárásváltozat esetében a (VII) általános képletű kiindulóanyagot — ahol R1; R 2 , R, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel — ahol R:Í és W jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel —, és azután a kapott reakcióterméket hidrolizáljuk, a szükséghez képest valamely ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében. Oldószerként ehhez a reakcióhoz előnyösen pl. dimetiléter, dietiléter, diizopröpiléter, dimetoxietán, tetrahidrofurán, dioxán, piridin vagy ezek elegyei alkalmazhatók. Az e) eljárásmód esetében a (VIII) általános képletű kiindulóanyagot — ahol Rí, R2, R3, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, B pedig kénatomot vagy iminocsoportot képvisel — valamely erre alkalmas oldószerben, sav vagy bázis jelenlétében a megfelelő (Ib) általános képletű kinazolinon-származékká hidrolizáljuk. Oldószerként ehhez a reakcióhoz pl. víz, metanol, etanol, izopropanol, dioxán vagy dimetilszulfoxid vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A hidrolizálószerként felhasználható savak példáiként ásványi savak, mint sósav, kénsav vagy foszforsav említhetők; bázisként alkálifém-hidroxidok, mint nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid, alkálifém-karbonátok, mint nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát, alkáliföldfém-hidroxidok, mint kalciumhidroxid vagy báriumhidroxid, továbbá ammóniurnhidroxid alkalmazhatók. A reakciót szobahőmérsékleten vagy melegítéssel " folytathatjuk le. . A (I/'c) általános képletnek megfelelő kinazolinon-származékok — ahol R2 , R3, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — az (I) általános képletben szereplő Rj helyén nitrocsoportot tartalmazó (l/a) általános képletű nitrokinazolinon-származékokból — ahol R2, R3, R és n jelentése a fentivel egyező — is előállíthatók, ez utóbbiaknak valamely savas oldószerben, valamely fém, mint vas, ón, cink vagy ezek valamely sója jelenlétében történő redukálása útján. Ehhez a reakcióhoz oldószerként pl. víz, valamely alkohol, mint metanol, etanol vagy izopropanol, továbbá ecetsav vagy az említettek elegyei alkalmazhatók. Savként ásványi savak, mint sósav vagy kénsav, vagy pedig szerves savak, mint ecetsav vagy hasonlók kerülhetnek alkalmazásra. A reakció általában simán végbemegy a reakcióelegy melegítése esetén. A fentiekben részletesen ismertetett találmány szerinti eljárással, a megfelelően helyettesített kiindulóanyagokból pl. a következőkben felsorolt kinazolin-származékok állíthatók elő:
