163176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-diszibsztituált 2(1H)-kinazolin-származékok előállítására

163176 gáltatunk, majd a kapott reakcióterméket víz­zel vagy valamely rövid szénláncú alkohollal ke­zeljük és így egy (V) általános képletnek meg­felelő reakcióterméket — ahol Rí, R2, R3, Rs> R> Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatáro­zás szerintivel — kapunk, majd ezt a b) eljárás szerint egy R5—OH molekula lehasítása céljából melegítjük. A (III) általános képletű vegyületet valamely, a reakció szempontjából közömbös vízmentes ol­dószer jelenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű vegyülettel. Oldószerként erre a célra, pl. dimetiléter, dietiléter, diizopröpiléter, dimetoxi­etán, tetrahidrofurán, dioxán vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A kapott reakcióterméket azután vízzel vagy rövid szénláncú alkohollal való keze­lés útján hidrolizáljuk, szükség esetén ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében, és így egy (V) általános képletnek megfelelő vegyületet kapunk. Az így kapott vegyületet azután magá­ban a reakcióelegyben, vagy pedig abból való el­különítés után, valamely sav, mint p-toluolszul­fonsav, sósav, vagy hasonlók jelenlétében vagy enélkül melegítjük, amikor is reakciótermékként az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet kapunk. Ezt a reakciót valamely, a reakció szem­pontjából közömbös oldószer, mint benzol, toluol, xilol, difenil vagy difeniléter jelenlétében, vagy pedig oldószer alkalmazása nélkül folytathatjuk le. A c) eljárásváltozat kiindulási anyagának elő­állítására a fent említett (III) általános képlet­nek megfelelő vegyületet — ahol R1; R2, R, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely halogénezőszerrel kezel­jük, és így egy (VI) általános képletnek megfe­lelő vegyületet — ahol R1; R 2 , R, Y, Z és n je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel — kapunk, majd ezt a (VI) általános kép­letű vegyületet a c) eljárás szerint a fentebb már említett (IV) általános képletnek megfelelő szer­ves fémvegyülettel — ahol R:i és W jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatjuk. Ennek az eljárásnak az első lépésé­ben a (III) általános képletű vegyületet vala­mely, a reakció szempontjából közömbös oldó­szer jelenlétében vagy oldószer alkalmazása nél­kül melegítjük a halogénezőszerrel. Halogénező­szerként e reakcióhoz pl. foszforoxiklorid, fosz­foroxibromid, foszfortriklorid, foszfortribromid, foszforpentaklorid, foszforpentabromid, tionil­klorid vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A reak­ciót általában a halogénezőszer feleslegben törté­nő alkalmazásával folytatjuk le. Szükség esetén azonban még valamely oldószert is alkalmazha­tunk; így a reagáló anyagokat toluolban, xilol­ban, kloroformban, diklóretánban vagy más ha­sonló oldószerben melegíthetjük. Lefolytatható a reakció valamely szerves tercier bázis, mint N,N­-dimetilanilin vagy hasonló jelenlétében is. A második reakciólépésben a (VI) általános képletű vegyületet, a reakcióelegyből történő el­különítés után vagy enélkül, magában a kapott 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 65 reakcióelegyben, valamely közömbös oldószer je­lenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel. Oldószerként erre a cél­ra, pl. benzol, toluol, xilol, klórbenzol, dietiléter, diizopröpiléter, dimetoxietán, tetrahidrofurán, dioxán vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A d) eljárásváltozat esetében a (VII) általános képletű kiindulóanyagot — ahol R1; R 2 , R, Z és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel — valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében reagáltatjuk a (IV) általános képletű szerves fémvegyülettel — ahol R:Í és W jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel —, és azután a kapott re­akcióterméket hidrolizáljuk, a szükséghez képest valamely ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében. Oldószerként ehhez a reakcióhoz előnyösen pl. dimetiléter, dietiléter, diizopröpil­éter, dimetoxietán, tetrahidrofurán, dioxán, pi­ridin vagy ezek elegyei alkalmazhatók. Az e) eljárásmód esetében a (VIII) általános képletű kiindulóanyagot — ahol Rí, R2, R3, R és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel, B pedig kénatomot vagy iminocsoportot képvisel — valamely erre alkalmas oldószerben, sav vagy bázis jelenlétében a megfelelő (Ib) ál­talános képletű kinazolinon-származékká hidro­lizáljuk. Oldószerként ehhez a reakcióhoz pl. víz, metanol, etanol, izopropanol, dioxán vagy di­metilszulfoxid vagy ezek elegyei alkalmazhatók. A hidrolizálószerként felhasználható savak pél­dáiként ásványi savak, mint sósav, kénsav vagy foszforsav említhetők; bázisként alkálifém-hidr­oxidok, mint nátriumhidroxid vagy káliumhidr­oxid, alkálifém-karbonátok, mint nátriumkarbo­nát vagy káliumkarbonát, alkáliföldfém-hidroxi­dok, mint kalciumhidroxid vagy báriumhidroxid, továbbá ammóniurnhidroxid alkalmazhatók. A reakciót szobahőmérsékleten vagy melegítéssel " folytathatjuk le. . A (I/'c) általános képletnek megfelelő kina­zolinon-származékok — ahol R2 , R3, R és n je­lentése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel — az (I) általános képletben szereplő Rj he­lyén nitrocsoportot tartalmazó (l/a) általános képletű nitrokinazolinon-származékokból — ahol R2, R3, R és n jelentése a fentivel egyező — is előállíthatók, ez utóbbiaknak valamely savas ol­dószerben, valamely fém, mint vas, ón, cink vagy ezek valamely sója jelenlétében történő redukálása útján. Ehhez a reakcióhoz oldószerként pl. víz, va­lamely alkohol, mint metanol, etanol vagy izo­propanol, továbbá ecetsav vagy az említettek elegyei alkalmazhatók. Savként ásványi savak, mint sósav vagy kénsav, vagy pedig szerves sa­vak, mint ecetsav vagy hasonlók kerülhetnek al­kalmazásra. A reakció általában simán végbe­megy a reakcióelegy melegítése esetén. A fentiekben részletesen ismertetett találmány szerinti eljárással, a megfelelően helyettesített kiindulóanyagokból pl. a következőkben felsorolt kinazolin-származékok állíthatók elő:

Next

/
Thumbnails
Contents