163174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 4-amino-2-sztiril-kinazolinok előállítására

163174 tyáknál, perorálisan napi 5—50 mg/kg, előnyö­sen 5—25 mg/kg mennyiségben egy vagy 2—4 megosztott adagban beadva. A hatóanyag külön­féle készítmények, például tabletták, kapszulák, oldat vagy szuszpenzió alakjában használható. Ezek az I általános képletű vegyületekből vagy ilyen vegyületek keverékéből, vagy fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóikból adagonként 300 mg-ig terjedő mennyiséget tartalmaznak. A ha­tóanyagok a szokásos módon összekeverhetők fi­ziológiailag elviselhető hordozókkal, töltőanya­gokkal, kötőanyagokkal, tartósítókkal, stabili­zálókkal, ízanyagokkal stb. az általános gyógy­szerkészítési gyakorlatnak megfelelően. Helyi kezelésre alkalmas, 0,01—3 s% hatóanyagot tar­talmazó készítmények, bedörzsölőszerek, kenő­csök vagy krémek ugyancsak készíthetők. A találmány szerinti vegyületek előállítására IV általános képletű 2-sztiril-4-kinazolinonokat egy tercier amin, például dimetilanilin jelenlété­ben, szerves oldószerben, például benzolban vagy dimetilformamidban, előnyösen magasabb hő­mérsékleten foszforoxidkloriddal vagy hasonló halogénezőszerrel reagáltatunk, amikor is V ál­talános képletű új közbülső terméket kapunk — ebben a képletben Hal halogénatomot jelent, Rt és R4 a fenti jelentésűek. Ezeket az V álta­lános képletű vegyületeket azután szénhidrogén oldószerben, például benzolban, toluolban vagy éterben, dioxánban vagy tetrahidrofuránban stb., előnyösen magas hőmérsékleten HN _R-2 R3 VI általános képletű aminokkal reagáltatjuk, és így az I általános képletű vegyületekhez jutunk. A savaddíciós sók a már leírt módon készít­hetők. A IV általános képletű 2-sztiril-4-kinazolino­nok előállítására VII általános képletű kina­zolinonokat egy fémhalogenid, például cinkklo­rid (ez az előnyös) vagy alumíniumklorid jelen­létében 180—200 °C-on egy VIII általános kép­letű szubsztituálatlan vagy szubsztituált benzal­dehiddel reagáltatunk. Egy másik módszer szerint egy IX általános képletű amidot vízmentes oldószerben, például dioxánban, tetrahidrofuránban stb., savmegkötő szer, például piridin, trietilamin stb. jelenlété­ben X általános képletű vegyületekkel reagálta­tunk, és így egy XI általános képletű vegyületet kapunk. Ezt víz eliminálására és,így a IV álta­lános képletű vegyületek előállítására erős bá­zissal, például nátrium- vagy káliumhidroxiddal reagáltatjuk. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás előnyös gyakorlati megvalósítá­sait. A vegyületcsoport más tagjai analóg módon állíthatók elő, ha a kiindulóanyag helyett a megfelelően szubsztituált vegyületet •használjuk. Valamennyi hőmérsékleti adatot Celsius-fokban aduník meg. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Az 1—9. példák az V általános képletű új köz­bülső termékek előállítását ismertetik. 1. példa 28,3 g 6-klór-2-,sztiril-4(3H)-kinazolinon, 48,46 g (0,4 mól) dimetilanilin, 21,46 g (0,14 mól) fosz­foroxiklorid és 350 ml benzol keverékét 4 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot forrón szűrjülk, majd szobahőmérsékletre lehűtve vízzel rázzuk. A benzolos réteget elvá­lasztjuk, kalciumszulfáton szárítjuk, és bepárol­juk. A maradékot petroléterből kristályosítjuk. A hozam 24,5 g 144—145° olvadáspontú 4,6-di­klór-2-íSztiril-kinazolin. Ez a vegyület benzolból átkristályosítható, azonban így is elég tiszta to­vábbi átalakításra. A következő szubsztituenseiket tartalmazó to­vábbi V általános képletű 4-klór-2^sztiril-kina­zolinok állíthatók elő a fenti eljárással a meg­felelően szubsztituált 2-sztiril-4(3H)-kinazo­linonokból: Példa Rj_ R4 Hal Olvadás­pont 2. H H Cl 91— 93° 3. 7-C1 H Cl 169—170° 4. 7-OCH:t H Cl 129—132° 5. 6-NO2 H Cl 209—211° 6. H 4-C1 Cl 175—178° 7. 6-OCH3 H Cl 143—145° 8. 6-OCH3 4-C1 Cl 169—170° 9. 7-C1 4-C1 Cl 199—200° A következő példák az I általános képletű új vegyületek előállítását mutatják be. 10. példa 8,4 g (0,028 mól) 4,7-diklór-2-sztiril-4rinazolint és 9,6 g 5-dietilamino-2-pentilamint 15 órán át visszafolyatás közben 90 ml benzollal forralunk. A reakciókeveréket lehűtjük, és a kivált 5-di­etilamino-5-pentilamin-Jhidroklorid-kristályokat szívatással elválasztjuk. A szüredéket bepárol­juk, és a maradékhoz 2 n nátriumhidroxid-olda­tot adunk. A szerves fázist éterben oldjuk, az éteres oldatot kalciumszulfáton megszárítjuk, szűrjük, és szárazra pároljuk. így 9,25 g 120— 122° olvadáspontú 7-klór-4-j[4-(dietilamino)-l­-metilbutil] -amino}-2-«ztiril-kinazolint kapunk. A terméket n-heptánböl áUkristályosítjuk. Az így kapott termékből 6,6 g-ot 50 ml izopro­panolban oldunk, és az oldatot alkoholos hidro­génklorid hozzáadásával beállítjuk 2—3 pH-ra. Szívatással elválasztva 7,8 g 7-klór-4-([4-(dietil­amino)-l-metilbutil]-amino}-2-sztiril-kinazolin­-dihidrokloridot kapunk 258—261° olvadáspont­tal (bomlik). A 10. példában leírttal analóg módon az 1. táblázatban megadott további I általános kép-

Next

/
Thumbnails
Contents