163173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 4-amino-1H-pirazolo[3,4-b-]piridin-5-karbonsavak,alkilésztereik és svaddiciós sóik előállítására

163173 Egy R2 N = C—CH2 —CH—NH—N=C -R5 "Re V általános képletű aldehid- vagy ketonhidrazin gyűrűzárásával — ebben a képletben R2 a fenti jelentésű, és R5 és Re hidrogénatomot vagy kevés szénatomos alkil-, fenil- vagy fenil-(kevés szén­atomos)-alkilcsqportot jelent — előállítunk egy IV általános képletű 5-aminopirazolt. Ebből a célból az V általános képletű vegyületet iners oldószerben, például butanolban vagy etanolban, előnyösen egy alkálifémalkoholát katalizátor je­lenlétében 90—130 °C-on melegítjük. Ezután a IV általános képletű 5-aminopirazolt egy Alk—OCH=Cc COOAlk COOAlk VI VI általános képletű alkoximetilénmalonsavész­terrel — ebben a képletben Alk kevés szénato­mos alkilcsoportot jelent — melegítjük, előnyö­sen 120 °C körüli hőmérsékleten. A keletkező VII általános képletű vegyületet — ebben a kép­letben Alk, Rí és R2 a fenti jelentésűek — iners szerves oldószerben, például difeniléterben kö­rülbelül 230—260 °C-on ciklizáljuk, a képződött alkoholt közben ledesztillálva; így a 4-helyzet­ben hidroxilcsoportot tartalmazó II általános képletű vegyület keletkezik. Ezt azután alkilez­zük azáltal, hogy iners szerves oldószerben, pél­dául dimetilformamidban, alkálifémkarbonát je­lenlétében egy alkilhalogeniddel kezeljük, és így megkapjuk a II általános képletű vegyületet — ebben a képletben R, Rí, R2 és Alk a fenti je­lentésűek. Ügy is eljárhatunk, hogy az említett 4-hidr­oxivegyületet alkilezés helyett néhány óra hosz­szat visszafolyatás közben egy foszforhalogenid­del, például foszforoxikloriddal forraljuk a III általános képletű közbülső vegyület kialakításá­ra — ebben a képletben R, Rí, R2 és X a fenti jelentésűek. Az I általános képletű termékeket ezután vagy a II általános képletű, vagy a III általános képletű vegyületekből — ebben a képletben R, Rí, R2 és X a fenti jelentésűek — állítjuk elő, azokat ammóniával vagy a megfelelő HNc ,R3 -R4 IX IX általános képletű primer vagy szekunder aminnal reagáltatva. Ezt a reakciót szobahőmér­sékleten vagy magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Olykor előnyös lehet autoklávot használni. Az I általános képletű vegyületek savakkal ad­díciós sókat képeznek, ezek előállítása is része a találmánynak. Ilyen sók többek között a hidro­halogenidek (különösen a hidrokloridok és a hid­robromidok), szulfátok, nitrátok, borátok, fosz­fátok, oxalátok, tartarátok, maiátok, citrátok, 35 acetátok, aszkorbátok, szukcinátok, benzolszulfo­nátok, metánszulfonátok, ciklohexánszulfamátok és tolüolszulfonátok. A savaddíciós sók gyakran kényelmes módszert szolgáltatnak a termék 5 izolálására, például a sót olyan alkalmas oldó­szerben alakítjuk ki és csapjuk le, amelyben a só oldhatatlan, majd a só elválasztása után lúg­gal, például báriumhidroxiddal vagy nátrhim­hidroxiddal, felszabadítjuk az I általános kép-10 létű bázist. Ezután más sók állíthatók elő a sza­bad bázisból azt egyenértékű savval reagáltatva. A találmány szerint előállított új vegyületek a központi idegrendszerre csillapítótag hatnak, és nyugtatószerekként vagy ataraktikusokként hasz-15 nálhatók nyugtalanság vagy feszült idegállapot megszüntetésére a klórdiazepoxidhoz hasonló módon. Erre a célra egy I általános képletű ve­gyület vagy ilyen vegyületek keveréke vagy nem toxikus, gyógyászatilag elviselhető savaddíciós 2* sóik perorálisan vagy parenterálisan alkalmaz­hatók hagyományos adagolási alakban, például tablettában, kapszulában, injekcióban stb. Napi egyetlen adag vagy előnyösen 2—4 megosztott adag adható be 1—50 mg/kg testsúly, előnyösen 2—15 mg/kg testsúly mennyiségben. A készítmé­nyek a szokásos módon állíthatók elő, perorális vagy parenterális alkalmazásra szánt adagolási egységenként körülbelül 10—250 mg hatóanya­.- got keverve a szokásos vivőanyaggal, kötőanyag­gal, tartósítószerrel, stabilizálószerrel, ízesítővel és egyéb segédanyagokkal az elfogadott gyógy­szerészeti gyakorlat szerint. Az új vegyületek növelik az adenozm-3',5'-35 -ciklikus monofoszfát intracelluláris. koncentrá­cióját is, és így napi 1—100 mg/kg, előnyösen 10—50 mg/kg hatóanyag egyetlen adagban vagy 2—4 részre elosztva perorálisan vagy parenterá­lisan felhasználható az asztma tüneteinek enyhí-40 tésére. A találmány szerinti új vegyületeknek ezen­kívül gyulladálsgátló és fájdalomcsillapító hatá­suk is van, és felhasználhatók gyulladásgátló szerként, például helyi gyulladásos állapotok, 45 például ödémás természetűek vagy kötőszöveti sejtburjánzásból eredők enyhítésére perorálisan napi 5—50 mg/kg, előnyösen 5—25 mg/kg meny­nyiségben egyetlen adagban vagy 2—4 részre fel­osztva. A hatóanyag alkalmazható olyan készít­mények, például tabletták, kapszulák, oldatok vagy szuszpenziók alakjában, amelyek egy vagy több I általános képletű vegyületet vagy ezek gyógyászatilag elviselhető savaddíciós sóját tar­talmazzák legfeljebb 300 mg adagonkénti meny­nyiségben. A készítmények a szokásos módon ke­verhetők gyógyászatilag elviselhető vivő- vagy hordozóanyaggal, kötőanyaggal, tartósítószerrel, stabilizálószerrel, ízesítővel és egyéb segédanya­ga gokkal, az elfogadott gyógyszerészeti gyakorlat kívánalmai szerint. A hatóanyagot emulzióként kenőcsben vagy krémben 0,01—3 s% mennyiség­ben tartalmazó helyi kezelésre alkalmas készít­mények is előállíthatók. 65 ,. A( következő példák szemléltetik a találmányt. 50

Next

/
Thumbnails
Contents