163168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizációjára
163168 esetben szubsztituenseket hordozhatnak. Ilyen csoportokként célszerűen alku-, alkenil-, aril-, cikloalkil-, arilalkil-, alkilaril-, acil- vagy aroilcsoportokat vagy e csoportok szubsztituált származékait alkalmazzuk. A két vegyértékű fémek találmány szerinti eljárásban alkalmazható oxigéntartalmú vegyületeire az alábbi példákat említjük meg: — alkoxidokat, így metanolátokat, etanolátokat, izobutilátokat, ciklohexanolátokat és benzilalkohol-származékokat; — fenolátokat, így krezolátokat; — enolátokat, így acetilacetonátokat; — karbonsavsókat, így acetátokat, butanoátokat, laurátokat, pivalátokat, krotonátokat, fenilacetátokat, benzoátokat, malonátokat, adipátokat, szebacátokat, ftalátokat, mellitátokaí, akrilátokat, oleátokat ós malenátokat. Hasonlóképpen alkalmasak a találmány szerinti eljárás céljaira az olyan két vegyértékű fémvegyületek, amelyek a magnézium szubsztituenseként az oxigénen keresztül kapcsolódó széncsoporttól eltérő csoportot tartalmaznak. Ilyen csoportokra példaként a halogenid-gyököket, a hidroxil-csoportot és a szervetlen savakból képezhető gyököket, így a szulfátot, nitrátot, foszfátot vagy karbonátot említhetjük meg. A fenti oxigéntartalmú szerves vegyületeket ismert módszerekkel állíthatjuk elő, így célszerűen a két vegyértékű fém, fémoxid vagy fémhidroxid és a megfelelő alkohol, fenol vagy karbonsav közti reakcióval. A reakciótermékek halmazállapota általában szilárd; a termékek részecskeméretének nincs döntő jelentősége. A kényelmes kezelhetőség céljából azonban előnyös az 1—500 mikron, előnyösen 40—200 mikron közepes átmérőjű részecskék felhasználása. Az oxigéntartalmú szerves vegyület és a halogénezőszer közötti reakciót célszerűen a periódusos rendszer IVa, Va és Via csoportjába tartozó fém vegyületével végzett reakció előtt valósítjuk meg. Adott esetben azonban a két reakciót egyidejűleg is megvalósíthatjuk. A találmány szerinti eljárás során halogénezőszerként klórozó-, brómozó- és jódozószereket alkalmazunk. A szóban forgó célokra az összes ismert szert használhatjuk. A gyakrabban alkalmazott halogénezőszerekre az alábbi példákat soroljuk fel: — elemi állapotú halogének: például CI2 és Brj; — hidrogénhalogenidek: például HCl, HBr és HJ; — metánhalogenidek: például CCI3H és CCI4; — nemfémes elemek oxihalogenidjei: például S02 C1 2 , SOCI2, NOC1, COCI2 és POCI3; — nemfémes elemek halogenidjei: például PCI3 és PC13 ; — fém- és ammóniumhalogenidek: például AICI3 és NHiCl. Előnyösen klórozószereket alkalmazunk. A halogénezőszerrel a reakciót olyan tetszés szerinti eljárással valósíthatjuk meg, amely lehetővé teszi a szer alkalmazását. így például a 10 15 halogénezőszereket a kővetkezőképpen használhatjuk : — gázfázisban tisztán vagy közömbös gázzal elegyítve; 5 — folyadékfázisban tisztán vagy közömbös folyadékkal hígítva; — oldott állapotban; — szilárd fázisban szilárd-szilárd reakcióban vagy illékony halogénszármazék fejlesztése közben. A halogénezőszerrel végzett reakció körülményeit (főképp a koncentrációt, hőmérsékletet és a reakció időtartamát) úgy választjuk meg, hogy a reakció során kapott szilárd termékben a halogén-kétvegyértékű fém arány egynél nagyobb legyen. Ez az atomarány előnyösen nagyobb, mint 1,5, még előnyösebben nagyobb, mint 1,8. A reakciókörülmények általában az oxigén-20 tartalmú szerves vegyület és a halogénezőszer reakcióképességétől, továbbá a reakciót megvalósító folyamattól függenek. A reakciókörülmények tág határok között változhatnak, előnyösen azonban —10 — 200 °C közötti, még elő-25 nyösebben —25 — 100 "C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A legjobb eredmények —15 — 50 °C közötti hőmérséklettel érhetők el. Azt találtuk, hogy a reakciót viszonylag nagy hőmérsékleten végezve a katalitikus aktivitás igen gyorsan 30 csökken. A reakció időtartama általában 1 perc — 24 óra, előnyösen 15 perc — 4 óra. A reakcióban — a kívánt halogén-kétvegyértékű fém arány biztosítására — legalább a sztö-35 hiometrikusan szükséges halogénezőszer menynyiségének kétszeresét alkalmazzuk. Ha a halogénezőszert hígított állapotban használjuk, akkor a szer koncentrációját a szer reakcióképességének megfelelően esetenként kell megállapí-40 tani. Ha a halogénezőszerrel végzett reakciót a periodikus rendszer IVa, Va és Via csoportjabeli fém származékával végzett reakció előtt valósítjuk meg, akkor a szilárd reakcióterméket — adott esetben a felhasználatlanul maradt reagensektől történő elkülönítés után — közömbös szénhidrogén-oldószerrel moshatjuk és — például vákuumban — száríthatjuk meg. Közömbös szénhidrogén-oldószerként célszerűen alifás vagy a cikloalifás szénhidrogéneket, így butánt, pentánt, hexánt, heptánt, ciklohexánt, metilciklohexánt vagy ezek elegyeit alkalmazhatjuk. A halogénezőszerrel végzett reakció után a re-55 akcióban keletkezett szilárd terméket a periódusos rendszer IVa, Va és Via csoport jabeli fém származékával reagáltatjuk, s így katalizátorelemet állítunk elő. Fémszármazékként előnyösen titán-, cirkónium-, vanadium- és krómvegyüle-60 tekét alkalmazunk. A legjobb eredményeket ti tán vegyületekkel értünk el. A szóban forgó fémvegyületként halogenideket, oxihalogenideket, alkoxihalogenideket, oxi-65 alkoxidokat és alkoxidokat alkalmazhatunk. 50
