163133. lajstromszámú szabadalom • Állandóérték-tároló

163133 A berendezés működése a következő: Tételezzük fel, hogy a tárolóból a. 46-os szá­mot kívánjuk kiolvasni. Ehhez a bemenő 46 sínre pozitív polaritású kiolvasó jelet adunk. A jel a 175 diódán és az összekötő 116 sínen át a bemenő 40 sínre jut és onnan a 164, ill. 163 dió­dán át a kimenő 67 és 69 sínekre. Másrészt ugyanez a jel a 176 diódán át a 95 sínre jut és onnan a 89, ül. 90 diódán át a közbenső 82 és 83 sínre, ezekből tovább a 74, 75, 76, 77 diódá­kon át a 67, 66 kimenő sínre kerül. Ezzel a kimenő 64—69 síneken előállt az 101110 bináris szám, amely a kiolvasandó deci­mális 46 szám bináris megfelelője. Mint látható a jel a kimenő 67 sínre két kü­lönböző úton is eljutott, ami a kettőzés elvének megvalósítását jelenti és a tároló megbízható­ságát növeli. A leírt berendezés egy sor más berendezéssé redukálható, ami néhány bemenő és kimenő sín megszüntetésével történhet. Megkülönböztetett jelentőségű az állandóér­ték-tárolóból kialakítható megoldások között a bináris-decimális átkódoló áramkör, amelynek bemenő 1—9 sínjei, kimenő 64, 65, 66, 67 sínjei, közbenső 83, 84 sínje és megfelelő elrendezés­ben 76, 77, 78, 79, 91, 92, 117, 118, 119, 120 diódái vannak. Ez az átkódoló csak tíz diódát tartalmaz, míg a szokásos átkódolok tizenöt diódát. Az átkódoló elektronikus számítógépek bil­lentyűzettel rendelkező különböző beírókészülé­keinek fejlesztésénél alkalmazható. A javasolt berendezés a természetes számsor első 2n tagjának tárolására nyújt lehetőséget (n a kimenő sínek száma) és ehhez 2n+1 — 2(n+l) dióda szükséges. Az ismertetett kiviteli példában, ahol n=6, a szükséges diódaszám 27 —2 . 7=114. Ez a tá­rolandó számonként kevesebb, mint két dióda, emellett az egyes bemenő sínekre legfeljebb két dióda van kötve. A berendezés ismert módszerrel történő meg­valósításához százkilencvenkét dióda lett volna szükséges, tehát hetvennyolccal több, mint a ta­lálmány szerinti megvalósításhoz. Nagyobb szóhosszúságnál, tehát tárolókapaci­tás növelésével a diódamegtakarítás progresszí­ven nő. így n=10 esetén a megtakarítás már 5 . 210 —(2 11 —2 .12) = 3096 dióda. Mivel az egyes bemenő sínekre nem több mint két dióda van párhuzamosan kapcsolva, a talál­mány szerinti megoldásban a bemenőimpedan­cia jelentősen nagyobb, mint az ismert megoldá­soknál. Ez a bemenő körben kisebb teljesít­ményfelvételt és kevesebb félvezető alkalmazá­sát teszi lehetővé. Egy dióda meghibásodása (rövidzár) csak egy tárolórész kiesését okozza, mert a tároló egy sor diódákkal összekötött részegységből áll, úgyhogy egyik egység kiesése a többiekre nem hat. Mi­vel a találmány szerinti tároló az ismertekhez képest kevesebb elemet tartalmaz, a teljes tá­roló megbízhatósága jelentősen megjavul annak ellenére, hogy az alkalmazott alkatrészek ugyan­azok. A találmány szerint egész sor átkódoló beren­dezés hozható létre, amelyekhez kevesebb dióda 5 szükséges, mint az ismert átkódolókhoz szüksé­ges diódaszám. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Szabadalmi igénypontok 1. Állandóérték-tároló, amelyben bemenő és kimenő sínek a tárolt kódszavak 1-jelet vivő helyértékeinek megfelelően vannak egymással összekötve, azzal j elemezve, hogy — első­fokú összekapcsolást alkotó — legalább egy köz­benső sínje (83) van, amely egyrészt közvetlenül a bemenő sínek egyikére (6), másrészt egyforma végükkel egymáshoz és a közbenső sínhez kap­csolt egyirányú vezetőképességgel rendelkező elemeken át (76, 77) legalább két kimenő sínre (65, 66) van kötve. 2. Az 1. igénypont szerinti állandóérték-tároló, azzal jellemezve, hogy magasabb fokú összekapcsolást alkotó, legalább egy olyan sínje (96) van, amely egyrészt közvetlenül a bemenő sínek egyikére (7), másrészt egyforma végükkel egymáshoz és a sínhez kapcsolt, egyirányú ve­zetőképességgel rendelkező elemeken (91, 92) át az eggyel alacsonyabb fokú összekapcsolás leg­alább két sínjére (83, 84) van kötve. 3. A 2. igénypont szerinti állandóérték-tároló, azzal jellemezve, hogy az a bemenő sín (8), amelynek száma valamelyik kimenő sín (67) helyértékével (23 ) egyenlő, ezen egyező helyér­tékű kimenő sínnel (67), az a bemenő sín (6), amelynek száma két szomszédos kimenő sín (65, 66) helyértékének összegével egyenlő, ezen két kimenetre (65, 66) kapcsolódó elsőfokú össze­kapcsolást alkotó közbenső sínnel (83), az a be­menő sín (15), amelynek száma három szomszé­dos kimenő sín (65, 66, 67) helyértékének össze­gével egyenlő a másodfokú összekapcsolás sín­jével (105) közvetlenül van összekötve. 4. A 3. igénypont szerinti állandóérték-tároló azzal jellemezve, hogy az a bemenő sín (13), amelynek száma két szomszédos kimenő sín (66, 67) és egy harmadik, ezekkel nem szomszé­dos kimenő sín (64) helyértékének összegével egyenlő, egyirányú vezetőképességgel rendelke­ző elemeken át (125, 126) a két szomszédos ki­menő sínhez tartozó közbenső sínre és az emlí­tett harmadik kimenő sínre Van csatlakoztatva. 5. A 4. igénypont szerinti állandóérték-tároló azzal jellemezve, hogy az a bemenő sín (57), amelynek száma három szomszédos kime­nő sín (67, 68, 69) és egy negyedik, az előbbi há­rommal nem szomszédos kimenő sín (64) hely­értékének összegével egyenlő, egyirányú veze­tőképességgel rendelkező elemeken (193, 194) át a másodfokú összekapcsolásnak az említett há­rom kimenő sínhez tartozó sínjére (93) és az említett negyedik kimenő sínre (64) van csatla­koztatva.

Next

/
Thumbnails
Contents