163082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált N-vagy 1-hidroxialkil-2-fenilamino-2-imidazolinok előállítására

163082 anyagokkal, például görcsoldókkal, szaluretikumokkal, diuretikumokkal, fájdalomcsillapítókkal, altatószerekkel, stb. is kombinálhatók. Alkalmas gyógyszeralakok például tabletták, kapszulák, kúpok, oldatok és porok [ezek előállí- 5 tására a használatos galenusi segéd-, hordozó-, szétesést elősegítő- vagy csúsztatószerek vagy depohatást előidéző anyagok használhatók. Az ilyen galenusi alkalmazási formák előállítása szokásos módon ismert módszerekkel történhet. 10 6 zeljük, és éteres hidrogénkloridot adunk hozzá kongósavas reakcióig. Ekkor kiválik a címben megnevezett imidazolin hidrokloridja. Szívószűrőn elválasztva és megszárítva 234—235°-on. olvad. 3. példa: l-(,2-Hidroxietil)-2- [(2,4-diklórf enil)-amino] -2--imidazolin A következő példák szemléltetik a találmányt .annak korlátozása nélkül. A hőmérsékleteket Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa: 2-[NH(2,3-D'ihidroxipropil)-N-(2,6-diklórfenil)-amino]-2-imidazolin 4,6 g (0,02 mól) 2-,p,6-diklórfenil)-amino]-2--imidazolint 30 ml glikolmonometilészterben 7,5 ml glicerin-a-monoklórhidrinnel forrásban levő vízfürdőn 9 óra hosszat melegítünk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk. A visszamaradó viszkózus tömeget kb. n sósavban feloldjuk, majd különböző pH-értékeknél éterrel és kloroformmal frakcionáltam extrahálunk. A 7-<nél nagyobb pH-jú egyesített kivonatokat magnéziumszulfáton szárítjuk. Aktívszénnel való kezelés után a reakciókeverékhez tömény salétromsavat adunk kongó vörös savas reakciójáig. Ekkor fehér kristályos alakban kiválik a 2-[N-(2,3-dihidroxipropil)-N-(2,6-diklórfenil)namino]-2-imidazolin nitrátja. Hozam 3,0 g (az elméletinek 40,8%na). Metanol és éter elegyéből átkristályosítva a termék 101—102°-on olvad. Vízben és alkdholban könnyen oldódik. Az 1. példával analóg módon állítottunk elő 2-[N-(2,3-dihidroxi-propil)-N-(2-Mór-4-metilfenil)Mamino]-2-imidazolint. Hozam az elméletinek 35,3%-a. 2. példa: l-(2-Hidroxietil)-2- [(2,6-diklórfenil)-amino] -2--imidazolin 18,2 g (0,05 mól) N-(2,6-diklórfenil)-S-metilizotiurónium-hidrojodidot 7,8 g (150%) N-(2--hidroxietil)-etiléndiaminnal 100 ml izoamilalkoholban visszafolyaitás közben forralunk, és ezen a hőmérsékleten tartjuk 12 óra hosszat. A víztiszta reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és a visszamaradó viszkózus anyagot 0,5 n sósavban oldjuk. A sósavas vizes fázisnak különböző pH-értékeknél végzett frakcionált éteres extrahálásával a képződött imidazolin-bázist elválasztjuk az átalakulatlian kiindulási anyagtól. Az éteres kivonatok 6,5-nél nagyobb pH-nál 2,0 g l-(2-hidroxietil)-2-[(2,6-diklórfeinil)-amino]-2-imidazolint tartalmaznak. Az éteres bázisoldatnak vízmentes kalciumszulfáton való szárítása után az oldatot aktívszénnel ke-18,2 g N-(2,4-diklórf enil)-S-metil-izotiurónium-hidrojodídot 7,8 g (150%) N-(2-hidroxietil)-etüéndiaminnal együtt 50 ml metanolban visz-15 szafolyatás közben 14 óra hosszat forralunk. Az ekkor víztiszta reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és a lombikban levő nyúlós maradékot híg sósavban oldjuk. Szénen való átszivatás után a víztiszta sósava? szűredéket kü-20 lönböző pH-értékeknél éterrel frakcionáltan extraháljuk. A vékonyréteg kromatogramja alapján kimutatott új vegyületet tartalmazó éteres kivonatokat vízmentes kalciumszulfáton megszárítjuk, majd éteres hidrogénkloridot adunk 25 hozzá gyengén savas reakcióig, mire fehér kristályos l-(2-hidroxietil)-2-£(2,4-diklórfenil)-amino]-2-imidazoliin-((2)^hidroklorid válik ki. A hozam 4,8 g (az elméletinek 30,8%-a). Olvadáspontja 163—165°. 30 A 3. példával analóg módon állíthatók elő a következő vegyületek: l-(2Jhidroxietil)-2-.[i(3-trifluormetilfenil)-amino]-35 ^2-imidazolin, olajos termék, hozam 67,1%, l-j(2-hidroxietil)-2- [(4-metoxif enil)-amino] -2--imidazolin, op. 121—123°, hozam 40,4%, l-(2Jhidroxietil)-2- [í(5-4dór-2-metil-í enil)-amino] --2-imidazolin, az oxalát olvadáspontja 169— 40 170°, l-(2-hidroxietil)-2- [(2,4-dibrómf enil)-amino] -2--imidazolin, a pikrát olvadáspontja 177—178°, l-(2-hidroxietil)-2-[(2-klór-4-metil-fenil)-amino]-2-imidazolin, a hidroklorid olvadáspontja 45 180—182°. 4, példa: 50 l-(2-Hidroxietil)-2-[(2-klór-4-metil-fenil)-amino]-2-imidazolin 11,1 g (0,05 mól) 2-klór-4-metil-fenilizocianid-dikloridnak 50 ml vízmentes kloroformmal 55 készült oldatához 5°-on 40 perc alatt hozzácsepegtetjük 5,2 g (0,05 mól) N-(2-hidroxietil)-etiléndiaminnak és 50 ml vízmentes kloroformnak a keverékét. A reakciókeveréket éjjelen át állni hagyjuk, majd az oldószert vákuumban 60 óvatosan eltávolítjuk. A maradékot 2 n sósavban oldjuk, az oldatot aktívszénnel kezeljük, majd különböző pH-értókeken éterrel extraháljuk. A 7-nél nagyobb pH-jú kivonatok tartalmazzák az új imidazolin-bázist. Ezeket egyesít-65 jük, magnéziumszulfáton szárítjuk, és éteres só-3