163060. lajstromszámú szabadalom • Merevkapcsolóként kialakított középütközős kapcsoló sínhez kötött járművekhez

163060 6 bol alakítjuk ki, azonban olyan kombinációban, hogy részleteiben egy, az ütközőköröm homlokfalaié ténéi 'kezdődő, hátrafelé ferdén és oldalt felfelé hajló, az ismert módon az ütközőkörmön annak oldalsó homlokfelülete közelében, közelítőleg középütt elhelyezett központosító pontban végződő vezetőfelületből és ehhez csatlakozóan egy felületi síkjában vízszintesen elhelyezkedő, a közös központosító pont felé emelkedő- lényegileg háromszögalakú vezetőfelületből, egy a középső átmeneti részt határoló és a központosító pont felé emelkedő felfutási felületből, valamint a középső átmeneti részen és a felfutási felületen határoló módon egy oldalra és előrefelé lejtő, lónyegileg trapézalakú, az elülső oldalletörési felületnél végződő átmeneti felületből, valamint az említett felfutási felület és átmeneti felület között fekvő, lényegileg háromszög alakú, a homlokfelületen végződő merevítőfelületből állóan van kialakítva. Ennél a megoldásnál előnyös az, hogy ha a vezetőszarvnak a homlokvezetőfelületen végződő merevítőfelületét, azok felületsíkjának egyik kiterjedési irányában ferdén előre, míg másik kiterjedési irányában közelítőleg a megfogási síkhoz hajlóan rendezzük el, •mimellett az ezekkel összedolgozó vonóköröm-alsófelület ellentétes módon van kialakítva. Rajzainikon a találmányt egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük. A rajzok közül az 1. ábra a találmány szerinti merevkapcsoló felülnézete, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott merevkapcsoló elölnézete, a 3. ábra a merevkapcsoló oldalnézete, az ütközőiköröm irányába nézve, a 4. ábra a merevkapcsoló oldalnézete, a vonóköröm irányában nézve, az 5. ábra a merevkapcsoló perspektivikus képe, a vezetőszarv irányában nézve. Az 1 kapcsolófej ismert módon egy prizmatikus 2 ütközőkörömmel, egy lényegileg horogalakú 4 vonóikörömmel, valamint ezen két köröm között elrendezett 3 kapcsolónyílással van ellátva — amely a középütközős kapcsoló 7 megfogási síkjának irányában 'húzódik — s amelyek együttesen egy alakzáró összekötés célját szolgáló kapcsolóprofüt képeznek. Hosszirányban az 1 kapcsolófej 5 kapcsolóhossztengellyel és erre merőlegesen a keresztirányban elhelyezkedő 6 kapcsolódási síkkal rendelkezik, melyeknek közös metszéspontján át a 6 kapcsolódási síkkal hegyesszöget képező 7 megfogási sík és egy, az 5 kapcsoló-hossztengellyel hasonlóképpen hegyesszöget képező 8 zárási sík fut. A 2 ütközőköröm meghosszabbításában az 1 kapcsolófej a továbbiakban egy ismert, előre és oldalt előreugró 9 vezetőszarvval van ellátva, amely lökésirányban egy 10 ütközőfelülettel és oldalról egy 13 oldalba tárolással végződik. Elölről, illetve oldalról, a 2 ütközőköröm irányából nézve a 9 vezetőszarv felső lezárását egy, a csatlakoztatandó jármű ellenkapcsolójának lényegében véve horogalakú 4 vonókörme befolyásolási tartományában található 26 alátámasztófelület képezi, amely lényegében véve vízszintesen futva, a 2 ütközőkörömig érő módon helyezkedik el, s amely még egy ugyanilyen kapcsolópro-5 filial kialakított, nem merev rendszerű — azaz vezetőeszközök nélküli — középütköző-'kapcsoló 4 vonókörmét is képes megfogni. A 9 vezetőszarv alsó határolását elölről egy 27 alsó merevítőfelület képezi, amely a 26 alátámasztófelülettel 10 analóg módon párhuzamosan irányítottan helyezkedik el, s amely a 31 vezetőfal alsó szélén levő előreugró, a 4 vonóköröm alatt található 32 vezetőoldat 33 felületével egy síkot alkot és ez egy azonos rendszerű ellenkapcsolóval túlfedés-15 be kerül, alakzáró összekötés esetén. Előrefelé és kifelé a 27 alsó merevítőfelület — a 28 átmeneti él útján egy átmenetet létrehozva — egy emelktdően íhajló 29 alsó megfogófelületbe megy át, amely két, összekapcsolódás céljából egymással 20 összetalálkozó kapcsoló magassági eltolódásának kiegyenlítése érdekében hat, összeműködve az átellenben levő, összekapcsolódó ellenkapcsoló 32 vezetőtoldatával. A 9 vezetőszarv felülete különféle alakú és 25 hajlású részletfelületék kombinációjából áll, amikoris részleteit tekintve egy, a 2 ütközőköröm homlokfelületén kezdődő, ferdén hátrafelé és oldalt felfelé hajló, a 2 ütközőikörmön elhelyezett, közelítőleg középen, az oldalsó homlokfelület 30 közelében található közös „B" központosító pontban végződő 50 homloikoldali vezetőfelület van elrendezve. Erre csatlakozik rá egy, felületsíkját tekintve a 10 ütközőfelülethez viszonyítva vízszintesen elhelyezett, a közös ,,B" központosí-35 tó pont felé emelkedő, lényegileg derékszögű 51 elülső vezetőfelület, valamint egy ezzel határos, hasonlóképpen a közös „B" központosító pont felé irányítottan elhelyezkedő háromszög alakú 52 oldalsó felfutófelület. 40 Az 52 oldalsó felfutófelület hátulsó oldalán egy 17 középső átmeneti rész található. Oldalra és előrefelé lejtőén csatlakozik ehhez a 17 középső átmeneti részhez egy lényegileg trapézala-45 kú és a 14 elülső oldalleélezőfelületen végződő 54 átmeneti felület. Az említett 52 oldalsó felfutófelület, valamint az 54 átmeneti felület között elhelyezkedőén egy lényegileg háromszögű 53 merevítőfelület van elrendezve, amelyhez hom-50 lakoldalról a középütközőkapcsoló ütközésirányában a 9 vezetőszervet hátrafelé leélező 12 homlok-vezetőfelület csatlakozik. A 12 homlokvezetőfelületen végződő 53 merevítőfelület előnyösen felületsíkjának egyik kiterjedési irányá-55 ban ferdén előre, míg a másik kiterjedési irányában ferdén előre, míg a másik kiterjedési irányában közelítőleg a 7 megfogási síkhoz hajlóan van elrendezve. A 9 vezetőszarv hátoldali részében az 54 átmeneti felülethez és a 17 közép-60 ső átmeneti részhez egy lefelé haladó 23 hátfelület csatlakozik, amely a 13 oldalhatárolástól kiindulva, a 10 ütközőfelülethez képest közel párhuzamosan futó módon a közös ,,B" központosító pont közeléig van elvezetve. 65 A 23 hátfelülethez hátrafelé emelkedőén egy 3