163031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirido [3,4-e]ASZ-triazin- továbbá alkil-, illetve fenilszubsztituált származékai előállítására

163031 ságainak függvényében választjuk meg és széles tartományon belül változtathatjuk. Így csökkenthető a nyomás az atmoszférikus nyomásnál kisebb értékre is, ha a végterméknek a reakciózónából való eltávolításához ez kedvező; ezzel a módszerrel dolgozunk előnyösen a hőre instabil, könnyen polimerizálódó termékek esetében. A kiindulóanyaglként alkalmazott vegyület, amelyet pirolizálunk, lehet például a (II) általános képletű karbonsav valamely alkálifómsója, például nátriumsója, ezt azonban osak példaként, és nem korlátozó értelemben említjük. A találmány szerinti eljárást példaként az «:-ciklahexil^amidokiaproinsav nátriumsójának kiindulóanyagként való alkalmazására nézve mutatjuk be, amely azért megkülönböztetett jelentőségű, mert végtermékként az iparilag fontos kaprolaktámot kapjuk, ugyancsak értékes melléktermékként pedig dicikloihexilketon keletkezik. A fenti vegyület, vagyis az ^-ciklohexilamidokapronsav-Na az alábbi képléttel írható le: —CO—NH—(CH2)

5

—COONa (1) Ezt a vegyületet 400—440 C°-on vákuumban pirolizáljuk, a nátriumsó formájában alkalmazott szerves anyag mintegy 85—90%-ának megfelelő mennyiségű sárgás-barna desztillátumot kapunk, a maradék pedig főleg nátriumkarbonáit, amely csekély mennyiségű pirolitikus szenet tartalmaz. A találmány szerinti eljárást az alábbiakban kiviteli példa kapcsán szemléltetjük, anélkül azonban, hogy a találmányt kizárólag a példára korlátoznánk. Példa: 1,74 g E-ciklohexilamidokapronsav-nátriumsót helyezünk a vizsgálócsőbe, amelynek folyadékgyűjtő részét acetonnal és száraz jéggel hűtjük és vákuumban fokozatosan felhevítjük 450 C°-ig. A pirolízis 340 C°-on kismennyiségű folyadék távozásával indul meg, majd 440—450 C°-nál határozottan növekszik. Ily módon 1,25 g desztillált terméket és 0,4 g maradékot kapunk, amely főként csekély szenet tartalmazó nátriumkarbonát. A desztillált terméket tömegspektrográffa] elemeztük, a különböző kromatográfiás csúcsok azonosítása végett. A kapott főtérinek kaprolaktám és diciklohexilketon, kismennyiségű egyéb alkotórósz mellett, amiben ciklohexilcianid (az alacsony forráspontú termékek fő szennyezése) továbbá aromás és telítetlen gyűrűs szénhidrogének voltak nyomokban. A kaprolaktám, diciklohexilketon és a ciklohexilcianid jelenlétét a tiszta vegyületekkel végzett azonosítás, valamint a főtermékek kromatográfiás mennyiségi meghatározása erősí-5 tette meg. A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a desztillátumban az elméleti mennyiségnek mintegy S0—65%-a, míg diciklohexilketonra nézve a hozam mintegy 50%, A kaprolaktám, 10 diciklohexilketon ós ciklohexilcianid együttesen a desztillátumnak mintegy 70'%-át teszi ki. 15 Szabadalmi igénypontok: R 1. Eljárás laktámok és CO (I) általános 20 H képletű ketonok —• mely képletben R szénhidrogéncsoport, különösen legfeljebb 10 szénatomos helyettesített vagy helyettesítetlen alku-, cikloalkil-, vagy árucsoport, mely csopor-25 tokban egy vagy több hidrogénatomot különböző csoportok, mint alkoholos, hidroxil-, éterezett hidroxil-, nitro-, cián-, karboxil-, karboxialkilcsoportok helyettesíthetnek és az említett csoportok egy vagy több telítetlen kötést 30 tartalmazhatnak — előállítására amidokarbonsavakból, azzal jellemezve, hogy kiindulóanyagként valamely R—CO—NH—(CH2)

n

—COOH (II) általános képletű karbonsav sóját alkalmazzuk, mely utóbbi képletben R jelentése megegyezik 35 a már megadottakkal, n értéke pedig 2 és 15 közötti egész szám, és e vegyületet pirolizáljuk, majd a kapott termieket elválasztjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato-40 sítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakcióhoz olvadt állapotban levő k-iindulóanyagot alkalmazunk és a pirolízist az olvadt állapot fenntartásához megfelelő hőmérsékleten és nyomáson folytatjuk le. 45 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan 1(H) általános képletű kiindulóanyagot alkalmazunk, melynek képletében R ciklohexilcsoportot jelent, míg n értéke megegyezik a 50 már megadottakkal. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyagot nátriumsó-formájában alkalmazzuk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás foganato-55 sítási módja, azzal jellemezve, hogy a pirolizálás hőmérsékletét 400—440 C°-on tartjuk. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az atmoszférikusnál kisebb, vagy a kiindulóanyag olvadt fi0 állapotban tartásához szükséges nyomást alkalmazunk. A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 74.6477/4 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre vezérigazgató 2