163015. lajstromszámú szabadalom • Benzimidazol- vagy benztiazol-származékokat tartalmazó, növények növekedését serkentő szerek és eljárás növények növekedésének serkentésére

3 163015 4 kapto-benzimidazollal, illetve 2-merkapto-benztiazollal való reagáltatásával történik, például Rebstock, T.L. és munkatársai szerint [J. Am. Chem. Soc. 78, 5831-5832 (1956)]. A találmány szerinti növekedésserkentő szerek az I általános képletű hatóanyagoknak és a csávázószerek szokásos hígító-, töltő- és/vagy egyéb segédanyagainak a keverékei. Hígítóként elsősorban víz használható, tehát a szerek legegyszerűbb alakjukban a hatóanyagok vizes oldatai. Előnyös, ha az oldatok a magvak nedvesítését elősegítő felületaktív anyagokat is tartalmaznak. A találmány szerinti növekedésserkentő szerek a termesztett növények magvainak csávázása útján alkalmazhatók haszonnövények növekedésének serkentésére. Kísérleteink szerint egy I képletű vegyület vizes oldatával kezelt magvak a kezeletlen magvaknál gyorsabban és nagyobb arányban csíráznak, és a csíranövények szára és gyökérzete gyorsabban fejlődik. A szabadföldi kísérletekben a csávázott magból kikelt fiatal növények arányosak, erőteljesek és néhány hetes korukban a kontrollhoz képest 10—12 napos fejlődési előnyt mutatnak. A kezdeti gyors fejlődés fontos olyan károsodások és betegségek elkerülésére vagy leküzdésére, amelyek elsősorban a gyenge fiatal növényt érik, előnyös továbbá az üvegházi férőhelyek jó kihasználása szempontjából például primőrök termesztése esetében, továbbá az őszi gabonák elkésett vetésénél és a gyomokkal való verseny szempontjából. Mint a 2, táblázatból kitűnik, a kezdeti előny sok termesztett növénynél végig megmarad, és végeredményben terméshozamnövekedésben is megnyilvánul. A találmány szerinti növekedésserkentő szerek optimális, tehát a növény egyenletes, kiegyensúlyozott növekedését legjobban meggyorsító, de még nem fitotoxikus adagja egyrészt a növényfajok szerint, másrészt az I általános képletű hatóanyagok egyedi természete szerint széles határok között változik. Az optimális adagolás növényfajonként és hatóanyagonként végzett sorozatkisérletekkel állapítható meg. Az optimális adag meghatározására például a következő általánosan alkalmazható módszer szerint járhatunk el: A vizsgálni kívánt növény magvaiból öt azonos súlyú adagot, pl 50-50 g-ot egy-egy lombikban összerázunk a vizsgálni kívánt hatóanyagot tartalmazó növénynövekedést serkentő szer olyan térfogatú vizes oldatával, hogy az a magokat éppen ellepje (20-100 ml). Az egyes adagok nedvesítésére használt oldatok hatóanyag tartalmának aránya célszerűen 1:2:4:8:16. A legkevesebb hatóanyagot tartalmazó oldat például 1 kg magra számítva 20 mg hatóanyagot tartalmazhat. Egyenletes átnedvesedésük után a magvakat szobahőmérsékleten megszárítjuk, majd nedves szűrőpapíron, lefedett Petri-csészékben szobahőmérsékleten csíráztatjuk. Hasonló körülmények között csíráztatunk kontrollként egy adag kezeletlen magot. 8-10 nap elteltével megvizsgáljuk, hogy a kikelt csíranövénykék az ötféle koncentrációjú hatóanyagoldat közül melyiket tűrték el még fitotoxikus ártó hatás jelei nélkül, és megmérjük az 5 ezzel a maximálisan eltűrt koncentrációjú oldattal kezelt magvakból kikelt csíranövénykék átlagos szárhosszát és gyökérzethosszát. Ha a szárhossz és gyökérzethossz átlaga meghaladja a kontrollnövények szárhosszát, illetve gyökérzethosszát, akkor az 10 így megállapított növekedésserkentő szer mennyiség alkalmas a vizsgált növényfaj növekedésének serkentésére. Az 1. táblázatban bemutatjuk a különféle I általános képletű hatóanyagokkal számos termesz-15 tett növényen az előbb leírt módon laboratóriumban végzett növekedésserkentési kísérletek eredményét. A táblázat 1.—3. számoszlopában a kezelésre használt hatóanyagmennyiségeket adjuk meg mgban 1 kg magra számítva. Az 1. oszlop a szükséges 20 hatóanyagmennyiség megállapítása során alkalmazott legnagyobb adagot, a 3. oszlop a kipróbálás legkisebb, kezdő adagját, a középső oszlop pedig a sorozatkísérletek során optimálisnak bizonyult adagot tünteti fel. A háromféle adag növekedés ser-25 kentő hatását a gyökérre a 4.-6. számoszlopok, a szárra a 7.-9. számoszlopok mutatják. A háromféle, felső, optimális és alsó értékeket összevetve kitűnik, hogy noha a háromféle nagyságú adag között igen nagy, 1:2 és 1:16 közötti arányú 30 különbség van, mégis csaknem valamennyi növénynél nemcsak optimális hatóanyagadagolásnál, hanem az alsó és felső határ között bármely adagolásnál, tehát igen széles magJiatóanyag tartományban érvényesül a serkentő hatás, ellentétben 35 az eddig ilyen célra kipróbált, de szűk hatástartományuk miatt alkalmatlannak bizonyult növekedésszabályozó szerekkel, például a 2,4-diklórfenoxiecetsawal. A 2. táblázatban a 2-karboximetiltio-benzimid-40 azollal végzett szabadtéri, kisparcellás növekedésserkentési kísérletek eredményét mutatjuk be. Minthogy az értékelést nem a csíráztatás 8.—10. napján, hanem a 2. számoszlopban feltüntetett hosszabb idő után végeztük, ezek az adatok már némi 45 tájékoztatást nyújtanak a találmány szerinti kezelésnek a terméseredményre, magszükségletre gyakorolt kedvező hatásáról is. A szabadtéri kisparcellás kísérletekhez az optimális hatőanyagarányt már nem külön koncentrá-50 ciósorozatokban állapítottuk meg, hanem a már előbb közölt módon laboratóriumi kísérletekben meghatározott hatóanyagmennyiségekkel kezeltük az elvetésre kerülő magvakat. A találmány szerinti növekedésserkentő szerek 55 összetételét a következő példák szemléltetik. 1. példa 50 Alkotórészek: 2-karboximetiltio-benztiazol 250 g kaolin, porított 600 g szulfitszennylúgpor 75 g 65 nátriumlaurilszulfát 75 g 2