162983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklikus iminek előállítására

162983 b) valamely (IV) általános képletű vegyületet (mely képletben X, R%, R2 és n jelentése az előzőkben megadott és Y jelentése halogénatom, kis szénatomszámú alkilszulfoniloxi-csoport vagy adott esetben kis szénatomszámú al- 5 kil-csoporttal vagy halogénatommal helyettesített feinilszulfoniloxi-csoport) valamely (V) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R3 és R4 jelentése az előzőkben megadott) 10 ós egy kapott (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítunk. A (II) általános képletű kiindulási anyagok általában ismert vegyületek. Üj vegyület a 3--cián-10,1 l-dihidro-5!H-dibenzo[a,d] cikloheptén- 15 -5-on, melyet ismert módon pl. úgy állíthatunk elő, hogy a 3-helyzetben halogénatommal — előnyösen brómmal — helyettesített ketont valamely cianiddal — előnyösen rézcianiddal — reagáltatunk, célszerű oldószerben (pl. dimetil- 20 formaimidban). A (III) általános képletű diaminok ismert vegyületek. A (H) általános képletű ketonok és (III) általános képletű diaminok reakcióját melegítés közben végezhetjük el. Célszerűen oly 25 módon járhatunk el, hogy a két komponenst olyan hőmérsékletre melegítjük, melynél bomlás még nem játszódik le (mintegy 50—250 C'°). A termikus reakciót ajánlatos inersgáz atmoszférában elvégezni. 30 A (II) általános képletű ketonok és (III) általános képletű diaminok reakcióját semleges vagy savas vízelvonószerek jelenlétében is elvégezhetjük. Semleges dehidratálószerként előnyösen molekulaszitákat alkalmazhatunk. Ezen ion- 35 cserélők önmagukban tág pórusai csak viszonylag szűk bemenetekkel közelíthetők meg. E célra pl. szintetikus zeolitokat, nátriumalumíniumszilikátökat vagy kálcium-alummium-iszilikátokat alkalmazhatunk. 40 Savas dehidratálószerként általában Lewis-savakat, különösen a periódusos rendszer III., IV., V. és VIII. csoportjába tartozó elemek halogenidjeit alkalmazhatjuk. A periódusos rendszer III. csoportjába tartozó elemek halogenidjei közül a 45 bórtrifluorídot és alumíniumtrilkloridot; a IV. csoportba tartozó elemek halogenidjei közül a titántetrakloridot és germániumtetrakloridot, míg az V. csoportba tartozó elemek halogenidjei közül az arzéntrikloridot, antimóntrikloridot és 50 antimónpentakloridot említjük meg. A fent említett Lewis-savak közül a titántetraklorid és antimóntriklorid különösen előnyösnek bizonyult. 55 Amennyiben a {II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját semleges kondenzálószer jelenlétében végezzük el, előnyösen mintegy 4 Ä pórustávolságú és mintegy 2 mm szemcsenagyságú fent említett ioncserélőket alkalmazhatunk. 60 A reakciót célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy a két reakció-komponenst a kiválasztott, molékulaszitaként működő ioncserélővel együtt, célszerűen oldószer — előnyösen aromás oldószer (pl. benzol vagy toluol) jelenlétében szoba- 65 hőmérséklet és a reakioíóelegy forráspontja közötti hőmérsékleten melegítjük. Lewis-savak felhasználása esetén előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a (II) általános képletű ketont és (III) általános képletű diamint oldószerben a kondenzálószer jelenlétében szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. A kondenzációt előnyösen inersgáz-atmoszférában (pl. nitrogén vagy argon) végezhetjük el. Az oldószert a kiindulási anyag oldhatósági viszonyainak alapján választjuk meg. Előnyösen ciklikus szénhidrogéneket (pl. ciklohexánt, ben zolt, toluolt vagy mezitilént) vagy klórozott szénhidrogéneket (előnyösen metilénkloridot) alkalmazhatunk. Egyes esetekben a (III) általános képletű diamin az oldószer szerepét is betölti. A kondenzálászerként szereplő Lewis-savat általában oldott formában alkalmazhatjuk. A Lewis-sav oldószerként célszerűen a keton oldásához felhasznált oldószert alkalmazhatjuk. Amennyiben kondenzálószerként pl. titániumtetrakloridot alkalmazunk, oldószerként előnyösen benzolt vagy toluolt használhatunk. A reakciónál képződő oxidot elválasztjuk. Az oxidot adott esetben a megfelelő halogeniddé alakíthatjuk és kondenzálószerként ismét felhasználhatjuk. A szűrletet bepároljuk, a kondenzátumot vízzel hígítjuk és az (I) általános képletű imint me" felelő oldószerrel (pl. előnyösen éterrel) extrahatjuk. Az extraktból izolált imin általában olaj, mely bizonyos idő elteltével kristályosodik. A kiindulási anyagként felhasznált (IV) általános képletű vegyületek új származékok, melyeket pl. oly módon állíthatunk elő, hogy a megfelelő, a gyűrűn adott esetben helyettesített triciklikus ketont — pl. 10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a.d] cikloheptén-5-ont — önmagában ismert módon előbb az oldalláncnak megfelelő aminnal (pl. etanolaminnal) kondenzáljuk — célszerűen magasabb hőmérsékleten — vízkilépés közben, majd az ily módon kapott N-(24iidroxietil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzoi[a,d]ciklaheptán-5-imint önmagában ismert módon halogénezzük, mezilezzük vagy tozilezzük. Ez utóbbi reakció során a hidroxi-vegyületet pl. p-toluolszulfokloriddal általában szerves oldószerben (pl. valamely szénhidrogénben, pl. benzolban) szobahőmérsékleten reagáltatjuk. Az (V) általános képletű aminők ismert vegyületek. Eljárásunk b) változatát a (IV) általános képletű vegyületeknek az (V) általános képletű aminokkal történő laminálása útján végezhetjük el. A megfelelő (IV) általános képletű halogenidet, meziloxi- vagy toziloxi-vegyületet adott esetben savmegkötőszer (pl. kálium- vagy nátriumkarbonát) jelenlétében, előnyösen szerves oldószerben (pl. kis szénatomszámú alkanolban, pl. etanolban, vagy gyűrűs szénhidrogénben, pl. toluolban vagy xilolban) szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltatjuk az (V) általános képletű aminnal. A kapott (I) általános képletű iminek könnyen képeznek momo-9.