162981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves termékek optikai fehérítésére pirazolin származékokkal
162981 5 6 amely maga is rövidszénláncú dialkilamino- vagy trip.lkilammornium-csoportokkal helyettesítve lehet, továbbá rövidszénláincú dialkilamino- vagy trialikilammónium-csoport aciliamino-csoport, amelynek acilgyöke előnyösen egy rövidszénián- 5 cú karbonsavból vezethető le és az amidos nitrogénatom alkilezve lehet, vagy egy szulfonsavcsoport, továbbá azok a vegyületek, amelyekben X szubsztiituens vinll-csoporitot jelent. Amenynyiben kationaktiv vagy anionaktív optikai fehérítők kerülnek felhasználásra, akkor az ellenionra az előzőekben említett feltételek érvényesek, vagyis ezek nam kölcsönözhetnek a molekulának saját szint és önmagukban nem mutathatnak zavaró fluoreszcenciát. Egyébként az eilenionok minősége nem döntő és kiválasztásukat általában gazdasági szempontok, illetve a mindenkori felhasználási terület szabja meg. Az ellenionok kiválasztása szakember számára semmiféle nehézséget nem jelent. A következőkbein a találmány szerinti vegyületek egyes előnyös előállítási változatait isme:tétjük: A II általános képletű /?-hidroxialkil-szulfonvegyületiek észterezésére előnyösen halogénhidro'génsavakat, foszforsavakat, karbonsavkloridokat, karbonsavanhidridéket, főként acetilkloridot, acetsavanhidrildet és kénsavat használun'k. Alkoholokként a 1 449 163 számú francia szabadalmi leírással analóg módon főként legfeljebb 18 szénatomot tartalmazó primer és szekunder alifás, cikloalifás és aralifás alkoholok jönnek számításba, amelyek még további szubsztituensieket mint hidroxil-, alkoxi-, előnyösen azonban dialkilamino- ós trialkilammoniumcsoportokat, valamint telített N-tartalmú heterociklusos gyűrűket és ezek kvaterinerizált termékeit tartalmazzák. Ilyen vegyületek pl. a metanol, etanol, n-propanol, izo-propanol, n^butanol, terc.-butanol, n-hexanol, dodecilalkohol, sztearilalkohol, arilalkohol, butándiol-1,3, gílikolmonoetiléter, dimetilaminoetanol, dietilaminoetanol, di-n-butilamino-etanol, l-dimetilamiino-propanol-2, N-í/?-'hidroiXÍ-etil)-piperidin, N-(/?-hidroxietil)-imorfo!lin, ciklohexanol és benzilalkohol. Az alkoholokhoz analóg módon a merkaptánok, mint pl. etil- vagy benzil-merkaptán, etilxantogénsavas kálium, tioglikolsav, szulfinsav, mint benzolszuilfinsav, fenolok, mint pl. fenol, krezolok és xilenolok, valamint a megfelelő tiofenolok, mint pl. a 2,5-diklór-tiofenol is felhasználhatók — amelyeik alkenilszulfon-csoportra addicionáltathatók. Aminokként az 1 431 233 számú francia szabadalmi leírással analóg módon a primer és szekunder alifás, cikloalifás, aralifás, aromás és heterociklusos aminők jönnek számításba, amelyek még további szubszttituenisekeit, így karbon- f~ szulfonsav-, hidroxil-, amino- és előnyösen dialkilamino-csoporitoikiat tartalmazhatnak, valamin' a megfelelő kvaternerizált termékek. Konkrét példaként a következő vegyületeket sorolj'-v fel: metilamin, etilamin, n-propilamin, n-butilamin, sztearilamin, allilaimin, etanolamin, ciklohexilamin, benzilamin, dimetilamin, dietilamin, di-n-butilamin, dietanolamin, N-metil-anilin, N-imetiltaurin, N-metil-glicin, /3-dietilamino-etilamin, y-dimetilamino-propilamin, y-dietilamino-propilamin, N-metil-benzilamin, piperidin, morfolin, etiléndiamin, piperiazin és 2-amlno-piridin. A primer és szekunder arninoknak az alkenilszulfon-vegyüleitekkel képzett addíciós vegyületei természetesen szintén utólag kvaternerizálhatók. Olyan savamidokként, amelyek amidos nitrogénje legalább még egy hidrogén-atomot tartalmaz, az 1 535 821 sz. francia szabadalmi leírással analóg módon a karbonsavamidok, laktámok, szénsavamidok, mint karbamidok és uretánok. valamint ezek tioszárrnazékai, továbbá a szulfönsavamidok jönnek számításba. A savamidokra pl. a következőket soroljuk fel: formamid, acetamid, propionsavamid, n-vajsavamid, n-valeriánsavamid, kapronsavamid, dietilecetsavaímid, hexahidröbenzamid, borostyánkősavamid, benzamid, fenilecetsavarnid, ftálimid, 4-metil-benzamid, 4-metoxi-benzamid, N-metilacetamid, N-etilacetamid, N-n-propilacetamid, N-sztearilaoetamid, N-metilbenzamid, acetanilid, N-benzil-acetamid és benzanilid, továbbá karbamid, tiokarbamid, imidazolon-2, etiluretán, azetidinon-2, e-kaprolaktám, valamint a benzolszulfonsavamid, p-toluolszulfonsavamid és p-toluolszulfonsav-ímetilamid. Ha az addíciós termékek az amidos 'nitrogénatomon még hidrogénatomokat tartalmaznak, alkkor ezek ismert módon alkilezhetők. CH-típusú savas vegyületekként pl. malonsavdietilészter, acetecetsav-észter és acetilaceton jön számításba. Az így kapott /?-ketonlkarbonsavszármazékok isimert módon elszappanosítással és dekarboxilezéssel a megfelelő ketonokká, illetve moinokarbonsavakká alakíthatók át. A II általános képletű vegyületek kénsavészterekké történő átalakítását úgy végezzük, hoqy a kiinduló anyagot előnyösen szobahőmérsékleten fölöslegben alkalmazott koncentrált kénsavba vagy annak monohidrátjába (SO3.H2O) beadagoljuk, majd szobahőmérsékleten több óra hosszat keverésben tartjuk. Végül a reakcióelegyhez jeges vizet keverünk, a képződött kénsavas észtert nátriumklorid vagy káliumklorid hozzáadásával kisózzuk, leszívatjuk és adott esetben a felhasznált só 10—20%-os oldatával semlegesre imossuk. Egy további eljárásváltozat szerint a jeges vízzel kezelt reakciókeveréket esetleg puffer anyagiként nátriumacetát hozzáadása után nátriumhidroxiddal 6 pH-értékre állítjuk be, mim ellett jég bevitelével vagy külső hűtéssel a hőmérsékletet 35 C'° alatt tartjuk. Az így előállított és nátriumszulfátot tartalmazó 'kértsav-észter nátriumsója további reakciónál közvetlenül felhasználható. Az acetil-szárimazékok előállítása céljából a II általános képletű vegyületeket előnyösen piridinben vagy egy piridin-bázis-ikeverékben, adott esetben inert szerves oldószerrel mint pl. klórbenzollal történő felhígítás után szuszpen-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3