162968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves bevonat előállítására
3 many értelmében, a diszperzió fajlagos elektromos vezetőképességét 5000 és 100 000 IJUS • cm-1 közötti, előnyösen 10 000 és 30 000 közötti ,/AS • •cm-1 értékre (2t) C° hőmérsékleten) állítjuk be és egy- vagy többféle oly szerves anyagot adunk hozzá, amelyek elektromos potenciál létesítése esetén magúik is leválaszthatók a kiválasztó elektródon és ezzel a maximális áramsűrűség elérése után 25 másodpercnél rövidebb idő belül elektromos ellenállásit hoznak létre a leválasztó elektród felületén és az áramsűrűséget a maximális érték 20°/(r ánál kisebbre csökkentlik. Különösen előnyös, ha az áramsűrűség a maximális érték elérése után 10 másodpercnél, még előnyösebben 5 másodpercnél rövidebb idő alatt csökben a maximális érték 20%-ánál kisebbre. Emellett az áramsűrűség célszerűen egy 500 mÁ/dm2 -nél kisebb értékre csökkenjen. A találmány értelmében elektrolitként felhasználásra kerülő vizes, diszperziókban műanyagként tetszőleges természetes polimer anyagok, módosított természetes polimer anyagok, szintetikus palimerizátumok vagy elegypolimetrizátumok, polikondenzátumok, poliaddukitók vagy ezek elegyei alkalmazhatók. Nem szükséges, hogy teljes kireagált termékek, vagyis gyakorlatilag már reakcióképes csoportokat nem tartalmazó polimerek kerüljenek felhasználásra. Alkalmazhatók un. „előreagált" termékek is. Ez alatt olyan műanyagok értendők, amelyek még nagyobb számban tartalmaznak; molekulájukban reakcióképes csoportokait, mint karboxil-, kairbonil-, hidroxil-, amino- vagy epoxicsoportokat vagy telítetlen kötéséket. A találmány szerinti diszperziókban felhasználható műanyagok példáiként a polialkilének, polisztirol és kopoiiimerizátumai, polivinilklorid, polivinilidénklorid, fluortartalSmú jolimerek, polivinilacetátok, poliviniléterek, polivmilkarbazoiok, ,poliakrilátok, poliészterek, alkidgyanták, poliamidok, poliaminok, poliuretániók, polikarbonátok, epoxidgyanták, formaldehidgyanták, szilikongyanták stb. említhetők. Az alkalmazásra kerülő műanyagok megválasztása lényegileg az elektromos úton bevonandó elektromos vezetőképességgel rendelkező tárgy fajtájától, a bevonat felhasználási céljától és a leválasztott film kívánt technológiai tulajdonságaitól függ. Előnyösen oly műanyagokat alkalmazunk a diszperzió előállításóra, amelyek savszáma 10-nél kisebb. Különösen előnyösnek bizonyultak erre a aélra a polisztirol és/vagy a pcJisztkol-efegypolimerizátumok, valamint a poUakrilát-gyanták. A műanyagokat előnyösen oly módon alkalmazzuk, hogy zsugorodási hőfokuk a vizes diszperzió fonrpowtja alatt legyen. Sok esetben ezért célszerű lehet, ha a diszperzió előállításához alkalmazott műanyag zsugorodási pontját pl. különleges lágyítószerek alkalmazásával csökkehtjük. Emelhetjük a diszperzió forrpontját is megfelelő adalékok, pl. polioldk alkalina-4 zásával. A diszperzió forrpontjánál alacsonyabb zsugorodási pontú műanyagok alkalmazása azért előnyös, mert a találmány értelmében alkalmazásra kerülő fürdő-állapot következtében 5 a bevonandó elektród körüli határrétegben határozott hőmérsékletemelkedés lép fel. Ennek következtében a leváló bevonat a leválasztási folyamat során egyúttal rázsugorítható a bevont felületire. 10 A diszperzió előállítása során szilárd műanyagpor alkalmazható kiindulóanyagként. Énnek szemcsemérete előnyösen kb. 0,1 és 10 millimikron között lehet. Felhasználható azonban a diszperzió készítéséhez a műanyag előállítása 15 során kapott polimer-diszperzió is. A műanyagnak a vizes diszperzióban fennálló koncentrációja rendkívül széles határok között változhat. Így elvileg már 1 g/liter szi-20 Mrd är^agnak a diszperzióban való jelenléte is elegendő. Előnyösen azonban 10 g/Uter feletti koncentrációval dolgozunk; a konoenitráció azonban kb. 60%-ig is emelhető. Ilyen niagy szilárdanyag koncentrációk esetében azonban 25 fennáll a túlságosan nagy anyagveszteség veszélye. Az alkalmazásra kerülő műanyagokat lehetőleg stabil diszperzióban kell a vizes közegben itartani. Erre a célra a szokásos fizikai és 30 kémiai segédanyagok használhatók fel. A találmány értelmében az alkalmazott műanyag-diszperzió 20 C° hőmérsékleten mért fajlagos elektromos vezetőképességét 5000 és 35 100 000 juS-cm-1 közötti értékre állítjuk be. Előnyösen 10 000 és 30 000 juS-em""1 közötti értékre történik a fajlagos elektromos vezetőképesség beállítása, minthogy ebben a tartományban különösen jó és gyors réteg-kialakulás ér-40 hető el. Az elektromos vezetőképesség beállítása bármely, a diszperzióban disszociáló anyag felhasználható, amennyiben az a diszperzió egyéb alkotórészeivel összefér és nem befolyásolja hátrányosan a diszperzió stabilitásait. Az 45 elektród anyagának hátrányos befolyásolása is kerülendő. Különösen előnyös, ha a kívánt elektromos vezetőképesség beállításaira olyan disszociáló anyagokat alkalmazunk (legalábbis más anya-50 gok kíséretében), amelyek az anódon oldatba menő fémionokkal reakcióba lépnek és e reakció termékeként valamely semleges vegyület vagy olyan ion keletkezik, amelynek polaritása megegyezik a leválasztandó műanyagrészecskék 55 polaritásával. A szükséges elektromos vezetőképesség beállítására alkalmas disszociáló anyagok példáiként az oldható karbonátok, foszfátok, kromáitok, halogenidek, cianidok, valamint rövidszénláncú 60 szerves mono- és polikarbonsavak sói említhetők. A fajlagos elektromos vezetőképesség mérésére az általában használatos mérőműszereik alkalmazhattok. A mérés elve azon alapul, hogy 65 a vizes közegben fennálló elektromos ellenáHásit 2
