162962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos tienilalkán-származékok előállítására

162962 = =C(OH)—CHRt] és a megfelelő telítetlen I I vegyületből (=A—BRi = =C=CR1 ) álló elegyet kapjuk. Ilyen elegyek ugyancsak felhasznál­hatók -az (1) általános képletű vegyületek fenit megadott előállítása folyamán. A redukciót például hidrogénnel, hidrogénező katalizátorok jelenlétében, célszerűen valamely oldószerben, így alkoholokban, dioxánban, ben­zolban, ecetsavban, etilaoetátban, stb., hajtjuk végre. Hidrogénező katalizátorokként különö­sen nemesfém-katalizátorok, így palládium., platina, stb., illetve szulfid-katalizátorok, így palládiumszulfid, platinaszuMd, réniumhepta­szulfid és hasonlók jönnek számításba. A ka­talizátorokat önmagukban vagy vivőanyagokra felvive alkalmazhatjuk. Vivőanyagokként alkal­masan például a 'báriumszulfát, alumíniumoxid, stb. A hidrogénezést célszerűen 20 és 100 G° közötitti hőmérsékleten és légköri vagy megnö­velt, például 100 atmoszféráig terjedő nyomá­son végezzük. Előnyösen 2 és 20 att-on dolgo­zunk. Redulkálószerként naszoensz hidrogén, például rövidszénláncú alkoholban víz hozzáadásával vagy anélkül oldott fémnátrium, folyékony am­móniában oldott nátrium, nátriumamalgám va­lamely sav, így hígított sósav, hígított kénsav vagy ecetsav jelenlétében jön számításba. A redukció során általában szobahőmérsékleten vagy megemelt hőmérsékleten, így körülbelül egészen 150 C°-ig terjedő hőmérsékleten dolgo­zunk. Ezenfelül elektrolitikus redukciót is alkalmaz­hatunk vagy végezhetjük a redukciót más, hidrogént szolgáltató szereikkel, így komplex­-fémhidridekkel, például alkálibórhidriddel, lí­tiumalanáttal, nátrium-biszH(2-metoxietoxi)-alu­mmiumhidiriddel hidrogénező katalizátorok je­lenlétében. Amennyiben olyan (II) általános képletű ve­gyületek állnak kiinduló anyagokként rendel­kezesre, amelyekben az =A—BRi-csoport szer-I kezete =C(OH)—CHRi, ajánlatos néha dehidra­táló anyagok egyidejű alkalmazása is. Dehidria­táló szeerekként például ásványi savak, így kénsav vagy halogénhidrogénsavak, továbbá szerves saviak, így oxálsav, hangyasav; ezeken kívül tionilklorid, alumíniumklarid, cmkklorid, ónklorid, bórtrifluorid, káliuimhidrogénszulfát, alumíniumoxid, foszforpemitoxid, valamint sav­kloridok jönnek számításba. Redukálószerként különösen naszoensz hidrogént használunk sa­vas közegben. A találmány szerinti vegyületek előállítását oldatban vagy szuszpenzióban végezzük. Oldó­szerekiként az előzőekben megadott oldószerek jönnek tekintetbe. A kapott bázisos vegyületeket adott esetben ismert módszerek segítségével, sókká alakítjuk. E sók előállításánál anionként ismert és gyó­gyószatilag alkalmazható savmaradékok jönnek számításba. Azok a vegyületeik, amelyek aszimmetrikus 5 szénatomot tartalmaznak és rendszerint race­mátok alakjában keletkeznek, ismert módon, például optikailag aktív savval az optikai izo­merekre bonthatók szét. Lehetséges az is, hogy már eleve optikailag aktív, illetve dlasztereo-10 mer kiinduló vegyületeket alkalmazunk és ily módon azután végtermékként megfelelő, opti­kailag aktív alakot, illetve diasztereomer kon­figurációt kapunk. 15 A (II) általános képletű kiinduló vegyülete­ket például úgy állíthatjuk elő, hogy önmagá­ban ismert módon valamely (III) általános kép­letű vegyületet — e képletben Y klór- vagy brómatomot, valamint alkoxi-csoportot, vagy Ar-20 gyököt jelent, a többi helyettesítő pedig az elő­zőekben megadott jelentessél rendelkezik — megfelelő, adott esetben feleslegben levő, tienil-, illetve fenil-fémvegyülettel (például lítium-vagy Grignard-vegyulettel) valamely közömbös oldó-25 szerben, így dialkiléterbeh, tetrahidrofuránban, szénhidrogénekben, benzolban, stb., —100 és + 100 C° közötti hőmérsékleten reagáltatunk. Amennyiben a reakciót tienü-(3)-fémvegyül0tek­kel végezzük, különösen —40 C° alatti, előnyöd 30 sen —70 C°-os hőmérsékleten dolgozunk. Abban az esetben, ha olyan vegyületeket kä-I punk, amelyeknél az =A—BRi-csoport I 35 =G(OH)—CHRi gyököt képvisel, ezeket adott I esetben vízlehasító szerekkel =C=CRi csoport­tal rendelkező megfelelő telítetlen vegyületekké alakíthatjuk át. Ezt a vízlehasítást célszerűen 40 magasabb hőmérsékleten, például 20—150 C°-on hajtjuk végre. Előnyösen oldószereket, így pél­dául jégecetet, benzolt, dioxámt, stb., alkalma­zunk. 45 Vízlehasító szerekként például ásványi savak, így kénsav vagy halogénhidrogénsavak; szerves savak, így oxálsav, hangyasav; továbbá tionil­klorid, alumíniumklorid, cinkklorid, ónklorid, bórtrifluorid, káliumhidrogénszulfát, .alumínium-50 oxid, foszforpentoxid, savklorid, valamint vörös­foszfor és jód együtt víz jelenlétében, jönnek tekintetbe. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői a következők: 55 a) olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben a tienilgyök helyettesítetlen és 2^es vagy 3-as helyzetben kapcsolódik, Ar egy he­lyettesítetlen fenil-, tienil-(2)- vagy tienil-(3)­-gyök, Rt hidrogénatom vagy 1—3 szénatomos 60 alkil-csoport, előnyösen metü-csoport, R2, R3, R4, R7, R8 hidrogénatom, R 5 1—3 szénatomos alkil-csoport, előnyösen metil-csoport, Re pedig hidroxil-csoport; .b) olyan, a) pontban megadott vegyületek 65 amelyekben ezenkívül a tíenilgyökök egyszere-9

Next

/
Thumbnails
Contents