162934. lajstromszámú szabadalom • Polizocionát tartalmú ragasztószerek
162934 3 4 Rí R2 H CH3 H (CH3 ) 2 —CH— H CH3 —(CH 2 ) 3 -CH-C 2 H5 H p-klórfenil CH3 CH3 CH3 fenil vagy az Rí és R 2 szubsztituens együtt (—H2—)5 képletű, a szubsztituenseket kapcsoló szénatommal gyűrűvé záródó csoportot jelenthet. A találmány szerint alkalmazott tetraizocianátok új vegyületek. Előállításúik során ismert módszereket alkalmazunk, így például 1 2,4-toluiléndiamint különböző aldehidekkel vagy ketonokkal tetraaminodifenilmetán^származékká kondenzálhatunk. A tetramint ismert módon foszgénnel a megfelelő tetraizocianáttá alakítjuk át. A találmány szerinti felhasználás céljára különösen érdekes a 3,3'-dimetiltrifenilmetán-4,4'6'6'-tetraizocianát. Ez a tetraizocianát részben preparative különösen könnyen előállítható, részben kivételesen nagy tisztaságban nyerhető, tehát oldatai azonkívül, hogy majdnem teljesen színtelenek, különösen alkalmasak nagyon érzékeny szerkezeti anyagok ragasztására. Az ismert poliizocianátokkal, különösen a 4,4',4"-trifenilmetántriizocianáttal szemben ezenkívül a találmány szerint alkalmazott tetraizocianát kiváló színtartósága meglepő. Bár ez a tetraizocianát is trifenil-metán-származék, mégis megvilágítás hatására semmiféle ibolyaszíneződés nem következik be. A találmány értelmében ragasztószerek előállítására kötőanyagként ismert polimerek, pl. természetes kaucsuk vagy színtetikus kaucsükpolimerek, mint diénekből, pl. butadiénből, előállított polimerek, vagy diének és pl. stirol, akrilnitril vagy más vinilszármazékok kopolimerei, hidroxilpoliéterek, hidroxilpoliészterek vagy azokból előállított poliuretánok alkalmazhatók. A kloroprén (2^klorbutadién-l,3) polimerek vagy azzel előállított kopolimerek, különösen azonban azok a lineáris vagy messzemenően lineáris hidroxilpoliuretánok, amelyeket alifás vagy aromás dikarbonsavak és alkándiolok észtereiből, illetve laktonokból, elsősorban kaprolaktonból és aromás vagy alifás diizocianátokból, elsősorban toluiléndiizocianátból, difenilmetándiizocianát-(4,4)-ből vagy hexametiléndiizocianát-(l,6)-ból állítottak elő, előnyösen alkalmazható kötőanyagok. A találmány szerinti ragasztószerekhez oldószerként pl. metilénklorid, triklóretilén, metiletilketon vagy etilacetát jön számításba. Ragasztástechnológiai tulajdonságaik módosítása céljából a találmány szerinti ragasztószerek az említett kötőanyagokon kívül pl. különösen tartós kontáktk ütőképesség elérése céljából vagy a ragasztóréteg kohéziós szilárdságának növelésére, még további anyagokat, többek között természetes gyantákat, módosított természetes gyantákat (pl. kolofoniumésztereket) vagy szintetikus gyantákat (pl. ftalátgyantákat) vagy még más polimereket is, pl. klórkaucsukot vagy a vinilacetát vagy más vinilvegyületek oldhatatlan polimereit vagy kopolimereit tartalmazhatják. Az új ragasztószerek tetszőleges azonos vagy különböző minőségű szerkezeti anyag ragasztására, pl. bőr, textíliák, műanyagok és fa ragasztására, előnyösen azonban gumi- vagy lágy polivinilklorid- anyagok ragasztására alkalmazhatók. A példákban megadott mennyiségek, illetve arányok súlyrészek, illetve súlyarányok. 1. példa 15 Lényegében lineáris, kb. 100 000 molekulasúlyú hidroxilcsoportokat tartalmazó poliuretánt, amelyet toluiléndiizoeianáttal kapcsolt addipinsavból és etilénglikolból készített hidroxilcso-20 portokat tartalmazó poliészterből állítottunk elő, metiletilketonban kb. 22%-os és 20 C°-on 50 Poise viszkozitású oldattá oldunk fel. 100 rész ilyen poliuretánoldatot 10 rész20%-os metilénkloridos 3,3'-dimetiltrifenilmetán-4,4', 25 ;6,6'-tetraizocianáttal keverünk össze. Ennek a ragasztókeveréknek és áttetsző természetes kaucsuk-gumisarokanyagnak (szilikáttöltőanyag tartalom kb. 27%, Shore-A keménység DIN 53 505 szerint 70, vastagság 4 mm) a fel-30 használásával a DIN 53 274 számú szabvány szerint próbatesteket készítettünk. A ragasztóanyag felvitele előtt a gumit 40 szemcséjű csiszolópapírral alaposan feldurvítottuk. A ragasztóanyagot minkét oldalon kétszer vittük fel. Ezt köve-35 tőén a ragasztórétegeket 4 percig 250 W-os infravörös lámpával 25 cm távolságból besugároztuk, majd a ragasztást összéhelyeztük és 5 percig 3,5 att nyomással préseltük. A ragasztás után a próbatesteket először 9 napig 20 C°-on tároltuk. 40 A szétválasztási kísérletben 100 mm percenkénti vizsgálati sebességnél a DIN 53 274 számú szabvány szerint szükséges elválasztó terhelés 4,9 kp/ cm volt. Azok a ragasztások, amelyeket azonos ragasztóoldattal, de az említett tetraizocianát he-45 lyett azonos mennyiségű tiofoszforsav-trisz-(p-izocianáto-fenil)-észterrel (a következőkben „A összehasonlító poliizocianát jelölve) készítettük, 2,1 kg/cm terhelésnél váltak el, amelyeket trisz-(p-izocianátofenil)-metánnal (a következőkben 50 „B összehasonlító triizocianát"-nak jelölve) készítettünk, már 3,0 kp/em-nél. Ha az ugyancsak 9 napig 20 C°-on tárolt próbatesteket rövid idejű, 50 C°-on 180 percig tartó tartós vizsgálatnak vetettük alá, akkor 0,5 kp/ 55 cm állandó terhelésnek több mint 180 percig álltak ellen. Az A összehasonlító poliizocianáttal készített ragasztások 45 perc után elválak, a B összehasonlító poliizocianáttal készített ragasztások 72 perc után. 2. példa Az 1. példádan leírt ragasztóanyagkeverék al-65 kalmazásával és olajjal hígított butadién-sztirol-2
