162934. lajstromszámú szabadalom • Polizocionát tartalmú ragasztószerek

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTVATAfc SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 25. (BA—2322) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. XII. 04. (P 18 12 065.0) Közzététel napja: 1972. XII. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. 162934 Nemzetközi osztályozás: C 09 j 3/12 ,;,.^ u. X ^ K:/ Feltalálók: Dr. Oertel Günter, Köln-Flittard, Dr. Holtschmidt Hans, Leverkusen-Steinbüchel, Dr. Dollhausen Manfred, Hitdorf, Bock Eugen, Leverkusen-Schlebusich, Német Szövetségi Köztársaság. Tulajdonos: BAYER A. G., Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság. Poiiizocianát tartalmú ragasztószerek í A poliizocianátókat a ragasztóanyag területen igen különböző jellegű polimerek oldataival együtt már nagy mennyiségben alkalmazzák. Többek között természetes vagy szintetikus kaucsukoldatokhoz (pl. nitrilkaucsUk, kloroprén- 5 kaucsuk) 4,4',4"-trifenilmetán-triizocianát oldatokat adagolnak, és ezzel számos ragasztandó szerkezeti anyaghoz kedvezőbb tapadást és a ragasztások hőbehatással szembeni jobb ellenállását érik el. Ennék a triizocianátnak az alkalmaz,- io hatósága sók területen, pl. a bőr- és műbőrfeldolgozó iparban azért lényegesen korlátozott, mert az ezzel a triizocianáttal készített ragasztások elsősorban fény hatására sötét ibolyaszínűre színeződnék. 15 Az 1 131 001 számú német szabadalmi leírásban ennek a hátránynak a kiküszöbölésére világos színű izocianátoarilfoszforsav, illetve -tiofoszforsav származékok felhasználását javasolták. A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, 20 hogy ezekkel vagy más javasolt világos szenű poliizoeianátokkal a ragasztások szilárdságát és tartósságát nem lehetett olyan mértékben biztosítani, mint 4,4',4"-trifenilmetántriizocianát esetében. Ez mindenekelőtt pl. a cipőiparban gumi- 2

5 anyagok ragasztására igen gyakran alkalmazott és ezért rendkívül fontos polikloroprénből álló ragasztóanyagoknál és az újabb időben polivinilklorid- műbőrök ragasztására gyakorlatilag nélkülözhetetlenné vált és igen nagy mennyiségben 30 alkalmazott hidroxilpoliuretán oldatoknál bizonyosodott be. Azt tapasztaltuk, hogy lényegesen kedvezőbb ragasztási eredményeket érünk el, mint az eddigi összes ismert poliizocianáttal, ha ragasztószerként természetes vagy szintetikus kaucsukoldatokat, pl. az ismert kaucsuk-, illetve poliuretánkötőanyagok oldatait, az (I) általános képletű, ahol RÍ 1—18 szénatomszámú allkilgyököt vagy adott esetben 1—4 szénatomszámú alkilgyökkel, halogénatomolkkal vagy nitrocsoportokkal helyettesített fenilgyököt és R2 hidrogénatomot vagy RÍ gyököt jelent és amelyben továbbá Rí és R2 együttesen cikloalifás gyűrűt képezhet, helyettesített difenilmetántetraizocianáttal együtt alkalmazzuk. A találmány tárgya tehát tobbkompoensű ragasztószer, amely 100 súlyrész természetes vagy szintetikus kaucsukból, 100—1000 súlyrész előnyösen 300—700 súlyrusz izocianátokkal szemben közömbös szerves oldószerből és 1—15 súlyrész, előnyösen 4—12 súlyrész I általános képletű tetraizocianátból áll, ahol Rí 1— 18 szénatomszámú alkilgyököt vagy 1—4 szénatomszámú alkilgyökökkel, halogénatomokkal vagy nitrocsoportokkal helyettesített fenilgyököt és R2 hidrogénatomot vagy Rj gyököt jelent, és amelyben Rí és R2 együttesen cikloalifás gyűrűt képezhet. Az I általános képletű vegyület Rí és R2 szubsztituensei például az alábbiak lehetnek: 162934