162927. lajstromszámú szabadalom • Eke-szántóvas

3 162927 4 üzemanyagfogyasztása, romlik a szántás minősége és fokozódik a barázdatalp tömörödöttsége. A hagyományos ismert szántóvas a földet, mintegy hatalmas forgácsot, keresztmetszetének megfelelően általában egyetlen darabban emeli ki, amelyet a kormánylemez ugyan még darabokra tör, de így is olyan nagy rögök képződhetnek, amelyeknek utólagos eldolgozása nehézséget jelent. Ismeretes az éltartam ill. éltartósság megnövelését célzó olyan megoldás, amely szerint a hagyományos szántóvasak vágóélének a barázdatalppal ellentétes sík felső felületét a vágóéitartományban folytonos mangánbevonattal látják el, vagy e célra egyéb keményfémeket alkalmaznak. E fenti megoldás révén a célul kitűzött „önélező" hatás azonban csak mérsékelten jelentkezett, és csak a kívántnál lényegesen nagyobb élszög kialakulását eredményezte, jóllehet a teljes legömbölyödés bekövetkezését bizonyos mértékben késleltette. E fenti ismert ekeszántóvasak éltartama ugyan jobb, mint a hagyományosaké, ugyanakkor azonban felújításuk nehezebb és költségesebb. Egy másik ismert megoldásnál a keményfémfelrakást ül. -bevonatot az ugyancsak hagyományos alakú eke-szántóvas vágóéle mentén szakaszosan alkalmazzák, aminek következtében a vágóéi bizonyos üzemidő után „hullámosra" kopik, és ezzel lényegében e megoldás a kezeletlen és a keményfémmel kezelt megoldások közötti átmeneti állapotot képviseli. Jelentős előnynek mutatkozik azonban, hogy a hullámosság következtében tépőhatás lép fel, ez kisebb, jobban eldolgozható rögök kialakulását, valamint a barázdatalp csökkent mértékű tömörítését eredményezi. Hátránya, hogy a „bekopásig" fokozott vonóerőigényt támaszt, és a hagyományossal lényegében megegyező geometriája következtében ugyancsak felesleges talajellenállásokat ébreszt. A találmány célja a fenti ismert eke-szántóvas megoldások hátrányainak kiküszöbölése, és egyben olyan új eke-szántóvas kialakítása, amely fokozott éltartósságú elsősorban azáltal, hogy a vágóéi részben kopásállóbb, de főként önélező oly módon, hogy teljes aktív hossza mentén az optimális, lehető leghegyesebb vágóéiszögben kopik alá a használat során. A fenti célt a találmány értelmében olyan ekeszántóvas kialakításával érjük el, amelynek a haladási irányra merőleges oldalélekkel kialakított, előnyösen háromszög alakú fogazással fűrészalakban kiképzett, a fűrészfogak csúcsainak irányában keskenyedő ék alakú keresztmetszetű vágóélsávja van, továbbá az egyes fűrészfogak haladási irányra merőleges oldalélei a szántóvas hátfelületén meghatározott élszög alatt kialakított bemunkálásokkal élezve vannak, és a fogazott vágóéisáv sík felső felülete a szántóvas egyéb részeinél nagyobb keménységű. A találmány alapját annak megfigyelése és felismerése képezi, hogy a szántóvas talajban történő haladási irányára merőleges vágóéiszakaszok mindig a leghegyesebb szögben kopnak alá, az önélező hatás e szakaszok mentén optimális vágóéiszög kialakulását eredményezi. Amennyiben tehát az ekeszántóvas hagyományos felfüggesztésének és a talajhoz viszonyított geometriai helyzetének megtartásával annak vágóélét a találmány szerinti módon a haladási irányra mindenkor merőleges parciális szakaszokra osztjuk, és egyidejűleg felső sík felületét 5 az egyéb tartományoknál keményebbre képezzük ki, úgy összhatásként sokszorosan megnövelt éltartamú, a kívánt alakban és mértékben önélező olyan szántóvasat nyerünk, amely a megnövekedett éltartamon túlmenően további járulékos előnyöket 10 is biztosít. Ilyen előnyként említhető meg, hogy az elemi (parciális) vágóélek összhosszának mintegy 30%-os ! csökkenése következtében azonos szántott keresztmetszet elérésével, azonos vonóerő kifejtése mellett 15 lényegesen nagyobb elnyomás alakul ki, tehát azonos vonóerővel kötöttebb talajok is megművelhetők, ill. azonos talajminőség megművelése csökkent vonóerőszükséglettel érhető el. A fogazás következtében előálló tépőhatás miatt a kiszántott földréteg 20 (v.o. forgács) eleve kisebb rögökre esik szét, mint a hagyományos szántóvasak alkalmazása esetén, tehát a szántás minősége javul, s a rögök eldolgozása könnyebbé válik. Végül a barázdafenéken nem alakul ki a már hivatkozott hátrányos, kemény, 25 tömörített barázdatalp, a barázdafenék profilja a főleg eketalpbetegségre hajlamos kötött talajokon is jól megfigyelhetően recés szerkezetűvé válik, s nem „szappanos", hanem u.n. „szerkezetes" felületű, tehát porózus marad. 30 A találmány szerinti eke-szántóvas előnyös kiviteli alakjánál a vágóéisáv orr-része ugyancsak a haladási irányra merőleges letöréssel van kialakítva. Ezzel az orr-részen is előáll a kívánt jellegű vágóéi, és a kívánt önélező hatás, s egyben azon alaki 35 kiképzés, amelyet a hagyományos szántóvas kopása során megközelíteni igyekszik. A fenti kiviteli alak alkalmazásával a talajellenállás eleve az elérhető minimumra csökken. Az üzemi kísérletek során előnyösnek bizonyult 40 olyan kiviteli alak, amelynek vágóélsávja hat darab közel egyenlőszárú derékszögű háromszög alakú fűrészfoggal, valamint az orr-részen kiképzett letöréssel van kialakítva, aholis e letörés élhosszúsága az egyes fűrészfogak élhosszúságának közelítőleg 45 kétszerese, míg a vágóéisáv másik végén a fogosztásnak megfelelő hosszúságú fogazatlan szakasz van kiképezve. Célszerű továbbá, ha a fűrészfogak haladási irányra merőleges oldaléleinek, valamint az orr-rész 50 letörésének a élszögét 20-30°-ra, előnyösen 25°-raválasztjuk meg. Jóllehet a vágóéisáv sík felső felületének a szántóvas egyéb részeivel szembeni fokozott keménységét, s ezzel kopásállóságát önmagában is-55 mert felületi hőkezeléssel is biztosítani lehet, a gyakorlatban előnyösnek találtuk, ha e felület legalább részlegesen keményfémbevonattal van ellátva, melynek szélessége előnyösen a mindenkori fogmélységnél mintegy 10 mm-rel nagyobb, és e 60 keményfémbevonat a letört orr-részre is kiterjed. A találmányt az alábbiakban egy célszerű példaképpeni kiviteli alak kapcsán a mellékelt rajz alapján részletesen is ismertetjük, ahol az 1. ábra a példaképpeni találmány szerinti eke-65 szántóvas nézeti rajza, a 2