162871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok előállítására polietilénből

3 162871 4 Az így kapott szálakat ritkán használják fel közvetlenül, mert mechanikai tulajdonságaik nem megfelelőek. A szálak mechanikai tulajdonságait úgy javítják, hogy sajtolt terméket egy vagy több húzási műveletnek vetik alá, amelyet általában szobahőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten végeznek. A több szálból álló rostokat a felhasználás módjától függően még egyéb kikészítési műveleteknek, pl. szövefrszövésnek, rövid rostokká aprításnak stb. is alávethetik. A szálkikészítési műveletek nagy anyagi ráfordítást igényelnek, és a berendezések kezeléséhez és ellenőrzéséhez nagy munkáslétszámra van szükség. A technika állásált tükröző eljárásokról jó összefoglalásit ad a Kunststoff—Handbuch IV. kötetének 53—96. oldala (Carl Hanser Verlag, München, 1969). Eljárásit találtunk olyan rostos anyagok előállítására, amelyek fonott állapcrtban közvetlenül felhasználhatók, és amelyek a polimerizációs reaktort elhagyó folyadékból a hígítószer és a katalizátor-maradékok elkülönítése nélkül nyerhetők ki. A találmány eljárás rostos anyagok előállítására, etilén kis nyomáson, 5000 g polimer/g a katalizátor aktív elemeibeen jelenlévő fém értékénél nagyobb aktivitású katalizátor, és valamely, a képződő polimert szuszpendáló hígítószer jelenlétében végzett polimerizációja vagy kopolimerizációja és a reagálatlan etilén expanziójával való elkülönítése útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a reagálatlan etilén elkülönítése után kapott szuszpenziót önnyamásán vagy annál nagyobb nyomáson olyan hőmérsékletre melegítjük, amelyen a rostos anyagokat alkotó polimer teljesen elfolyósodik, és az elegy a hígítószer későbbi elpárologtatásáihoz, valamint a polimernek az elpárologtatás alatti megszilárdulásához elegendő hőt vesz fel, majd a folyékony polimer és a hígítószer elegyét olyan kis nyomáson tartott készülékbe vezetjük, amelyben a hígítószer pillanatszerűen elpárolog és a polimer rostos formában megszilárdul. A találmány szerinti eljárás első lépése az etilén polimerizáeiója. A találmány szeerinti eljárást mind az etilén-homopolimerek, mind pedig a főtömegébén etilént tartalmazó előnyösen 90 mól% etiléntartalmú kopolimerek előállítására alkalmazhatjuk. Az etilénnel előnyösen olyan monomereket kopolimerizálunk, amelyek égy vagy több telítetlen kötést, és a lánc végén legalább egy kettős kötésit tartalmaznak. Ilyen olefinek pl. a következő anyagok: prc>pilén, butén-1, 4-metil-pentén-l, butadién, sztirol. Ezek a komonomerek a kész polimerben általában igen kis mól%rban vannak jelen, és rendszerint a polimer mechanikai tulajdonságainak megváltoztatására és fajsúlyának csökkentésére szolgálnak. Megfelelő komonomerekkel a polimer egyéb tulajdonságait, pl. festhetőségét és tapadóképességét is javíthatjuk. A polimerizációt hígítószer jelenlétében hajtjuk végre. Hígítószerként általában alifás vagy 5 cikloalifás szénhidrogéneket, pl. butánt, pentánt, hexánt vagy ciklohexánt alkalmazunk. Előnyösen olyan szénhidrogént használunk fel, amelynek normál nyomáson mért forráspontja alacsonyabb a polimer olvadáspontjánál. Homo-10 polimer előállítása esetén pl. 120 C°-nál alacsonyabb forráspontú hígítószert alkalmazunk. A hígítószer pillanatszerű elpárologtatására szolgáló készülékben uralkodó nyomás az atmoszférikus nyomásnál nem lehet kisebb. 15 A találmány szerinti eljárás során a katalizátor-maradékokat nem (távolítjuk el, így a katalizátoroknak kellő aktivitással kell rendelkezniük, hogy a polimerben jelenlévő maira-20 dékaik ne rontsák a polimer minőségét. A polimerre csak a katalizátor akitív részeinek maradványai gyakorolnak kedvezőtlen hatást. Ennek megfelelően, ha pl. hordozóra felvitt katalizátorral dolgozunk, a polimerben maradt hor-25 dozóanyag nem okoz kedvezőtlen hatásokai, míg a katalizátor aktív részéből származó fémes anyagok bizonyos koncentráció fölött jelentősen rontják a polimer minőségét. Így olyan katalizátort kell alkalmaznunk, amely a katalizátor-30 ban jelenlévő aktív fémszármazékok mennyiségére vonatkoztatva megfelelő aktivitássál rendelkezik. Jó végterméket kapunk, ha a katalizátor aktivitása nagyobb, mint 5000 g polimer/g fém, előnyösen a 10 000 g polimer/g fém értéket 35 is meghaladja. A találmány szerinti eljárásban előnyösen olyan katalizátorokat alkalmazhatunk, amelyek egyik komponensként szerves fémvegyületet tartalmaznak, másik komponensük pedig egy szi-40 lárd anyag, amelyet valamely folyékony átmeneti fém-származék és valamely vízmentes, szilárd, kétértékű fémvegyülete hígíitószer távollétében végrehajtott reakciójával állíthatunk elő. A fenti típusú katalizátorokat az 1 516 800 45 sz. francia szabadalom (1966. október 21.) ismerteti. A katalizátor első, szerves komponenseként a periódusos rendszer I, II, III és IV csoportjaiba tartozó fémek szerves származékait alkal-50 mázhatjuk. Ilyen vegyületek pl. a szerves fémhalogemidek és 4iidridek, továbbá e fémek teljesen alkilezett származékai, pl. a dialkilalur míniumhalogenidek, alkilmagnéziumhalogenidek, alkilalumíniumlhidridek, alkilénhidridek, és a 55 legalább egy Si—H kötésit tartalmazó szerves szilíciumvegyületek. Különösen előnyösnek bizonyultak a trialkilalumínium-vegyületek. A második komponens előállításában folyé-60 kony átmeneti fémvegyületként a periódusos rendszer IVa, Va és Via csoportjaiba tartozó fémek származékait, előnyösen a titán és vanadium klórvegyületeit alkalmazzuk. A kétértékű, szilárd fémvegyület előnyösen kalcium-, 65 cink-, vagy magnézium-vegyület lehet. A rnag-2