162837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiazolil-foszfor-származékok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó kártevőirtószerek

3 S-hidroxi-ö-OR'-izotiazoM-karbonitrilt — ahol ft' jelentése a fent megadott — (III) általános képletű foszfor-, foszfon-, tionofoszfor-, illetve tionofoszfonsavészter-halogeniddel reagáltatunk — ahol X, R2 és R 3 jelentése a fent megadott, 5 és Hal halogénatomot, előnyösen klóratomot vagy brómatomot jelent. A kiindulási anyagként felhasznált (II) álta­lános képletű 3-hidroxi~5-OR1-izotiazol-4- karbo­nitrileket pl. úgy állíthatjuk elő, hogy a meg- 10 felelő S-amino^-karbamoil-S-OR'-izotiazolokat — amelyeket előnyösen a megfelelő 3-amino-4--cián-ö-ORMzotiazolok részleges hidrolízisével állítunk elő — savas oldatban diazotáljuk. Az utóbbi reakcióban kiindulási anyagként felhasz- 15 nált S-amino-é-cián-ö-ORMzotiazolok ismert vegyületek, vagy az irodalomban ismertetett módszerekkel állíthatók elő. A (II) általános képletű 3-hidroxi-5-ORl-izo­tiazol-4-karbonitrilek és a (III) általános kép- 20 létű foszforvegyületek reakcióját az irodalom­ban ismertetett körülmények között hajtjuk végre. A reakciót előnyösen a reagensek szem­pontjából közömbös oldószerben végezzük. Ol­dószerként előnyösen szénhidrogéneket, így pet- 2 rolétert, ciklohexánt, benzolt, toluolt és xilolo­kat, továbbá benzolszármazékokat, így klórben­zolt és nitrobenzolt, étereket, például dietilétert, dibutilétert, tetrahidrofuránt és dioxánt, keto­nokat, például acetont, butanont, 3-pentanont 30 és ciklohexanont, alkoholokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt, butanolokat és benzilal­koholt, továbbá dimetilformamidot, acetonitrilt és propionitrilt alkalmazhatunk. A reakciót természetesen a felsorolt oldószerek elegyében 35 is végrehajtjuk. A reakcióban képződő sav megkötése céljából az elegyhez előnyösen bázist adunk. A reakció­ban bármilyen savmegkötőszert felhasználha- 40 tunk. A savmegkötőszerek közül példaként a következő vegyületeket soroljuk fel: alkálifém­hidroxidok, alkálifémalkoholátok, alkálif öldfém­-hidroxidok, akáliföldfém-alkoholátok, alkáli­fém- vagy alkáliföldfém-karbonátok, továbbá 45 szerves bázisok, így piridin, trietilamin vagy dimeülanilin. A reakciót —20 C° és a reakcióelegy forrás­pontja között tetszés szerinti hőmérsékleten 50 végrehajthatjuk. A reakciót előnyösen szoba­hőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, célszerűen +30 C° és + 90 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Elő­nyösen úgy járunk él, hogy a (II) általános 55 képletű 3-hidroxi-5-OR'-izotiazol-4-karbonitrilt és a bázist megfelelő oldószerben oldjuk vagy szuszpendáljuk, a (III) általános képletű foszfor-, vegyületet [vagy a (III) általános képletű ve­gyület oldatát] erélyes keverés közben az elő- go zőekben kapott oldatba vagy szuszpenzióba cse­pegtetjük, majd a reakcióelegyet megfelelő ideig — adott esetben visszafolyatás közben— forral­juk. A reakcióidő nem döntő jelentőségű té­nyező. A reakció rendszerint 0,5—20 óra alatt g5 4 végetér. Ezután a reakcióelegyet szükség esetén szűrjük, és a szűrletből eltávolítjuk az oldószert. Az (I) általános képletű izotiazolil-foszfor-szár­mazékokat a legtöbb esetben sárgás, nem kris­tályosodó olajos maradék formájában kapjuk. Az olajos termékek bomlás nélkül desztillál­hatok. A termékeket célszerűen elemi analízis­sel és/vagy törésmutatójuk alapján azonosítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek igen előnyös kártevőirtó hatással ren­delkeznek. A vegyületek kiváló inszekticid és akaricid hatást mutatnak, és hatásukat a rovar szervezetébe jutva, illetve érintkezés útján egy­aránt kifejtik. Az új vegyületek kiváló, és az 1 814 249 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iraton ismertetett vegyületekét meghaladó hatását az A—E. kísérletek adatai­val igazoljuk. A. kísérlet Háziléggyel (Musca domestica) végzett vizsgálatok a) Vizsgálati módszer: A vizsgálandó hatóanyagot acetonban oldjuk, és sorozathígítással különböző töménységű ol­datokat készítünk. A legtöményebb oldat mi­ként 0,2 mg, míg a leghígabb oldat ml-ként 0,0002 mg hatóanyagot tartalmaz. 1—1 ml így kapott oldatot 96 mm átmérőjű Petri-csésze felületén egyenletesen eloszlatunk, majd az ol­dószert elpárologni hagyjuk. Ezután a Petri­csészébe 7 napos házilegyeket (Musca domesti­ca) helyezünk, és a Petri-csézséket lefedjük. 24 óra elteltével meghatározzuk a pusztulás szá­zalékát, és az egyes hatóanyagok LD50 értékét kiszámítjuk a kapott adatokból. Az LD50 érték azt a hatóanyagmennyiséget ejlenti //g/100 cm­egységekben, amelynél a rovarok 50%-a el­pusztul. b) Eredmények: A fenti kísérlet eredményeit az 1. táblázat­ban ismertetjük. Az 1. táblázatban az (I) álta­lános képletű hatóanyagokkal, valamint az ösz­szehasonlító vegyületekkel végzett vizsgálatok eredményeit közöljük., összehasonlító vegyület­ként az 1 814 249 sz. Német Szövetségi Köztár­saság-beli közrebocsátási iratban ismertetett foszforsav-0,0-dietil-0-[4-cián-5-metilmerkapto­-izotiazolil-(3)]-észtert (1. sz. vegyület) és tiono­foszforsav-0,0-dietil-0*[4-cián-5-metilmerkapto­-izoüazolü-(3)]-észtert (2. sz. vegyület) alkal­maztuk. A táblázat adataiból látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyü­letek az összehasonlító vegyületekénél lényege­sen erősebb inszekticid hatással rendelkeznek. 2

Next

/
Thumbnails
Contents