162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására

11 162826 12 hozzáadunk 1,15 g fémes nátriumot. Addig keverjük, amíg az oldat színe kékről szürkére változik. Ezután hozzáadunk 11,32 g 2-yaleril-fenctiazint, és 10 perc múlva 13,7 g l-bróm-3--klór-2-metil-propánt. A reakciókeveréket 4 óra hosszat —40 50 C°-on, majd 1 óra hosszat —30 C°-on keverjük. Ezután hozzáadunk 4 g ammóniumbromidöt (a fölös nátriumamid elbontására), utána 50 g száraz toulölt, és éjjélen át szobahőmérsékleten keverve eltávolítjuk az ammóniát. A maradékot leszűrjük, és toluollal mossuk. A toluolos réteget elválasztjuk, 50 ml vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfátón megszárítjuk, és egy 30 cm magas, 2,5 cm átmérőjű, 120 g alumíniumoxidból álló oszlopon kromatografáljuk. 1500 ml toulollal eluálunk, az eluátumot összegyűjtjük, és a' toulolt 15 torr nyomáson ledesztilláljuk. Így 10-(3-klór-2-metil-propil)-2-valeril-f enotiazint kapunk. Ebben az eljárásban a nátriumot egyenértékű mennyiségű káliummal helyettesíthetjük katalitikus mennyiségű nátrium hozzáadásával. 1,0 g (3-klór-2-metil-propü(-2^valeril-fenotiazint, 15 g dimetilamint és 15 ml toluolt zárt csőben 110—120 C°-on 20 óra hosszat melegítünk. Lehűlés után a terméket a csőből 50 ml toluollal kimossuk, és a toluolos oldatot a fölös dimetilamin eltávolítására 30 percig 100 C°-on melegítjük. A toluolos oldatot 3 ízben 50 ml 2 n ecetsavval extraháljuk, és az egyesített savas kivonatokat 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal 11 pH-ra állítjuk be. A kivált sárga olajat 3 ízben 75 ml dietiléterrel extraháljuk, az éteres kivonatokat egyesítjük, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk, és éteres hidrogénklorid-adunk hozzá. Így az 1. és 2. példával azonos 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazin-hidrokloridot kapunk. 6. példa: 2,2 g 10-(3-dimetilamino-2-metil-propiloxikarbonil)-2-valeril-fenotiazint 30 percig 250—280 C°-on melegítünk. A reakciókeveréket lehűtjük, 20 ml dietilétert adunk hozzá, és leszűrjük. Melléktermékként 0,2 g 2-valeril-fenotiazint kapunk. A szüredéket 10 ml 2 n sósavval extraháljuk, a vizes fázist elválasztjuk, 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ra állítjuk be, és 3 ízben 50 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk, és egy 30 cm magas, 2,5 cm átmérőjű, 120 g alumíniumoxidból álló oszlopon kromatografáljuk. Előbb 250 ml dietiléterrel, majd 250 ml egyenlő arányban dietilétert és tculolt tartalmazó eleggyel és végül 750 ml toluollal eluájuk. A toluolos frakciót összegyűjtjük, és a toluolt belőle 15 torr nyomáson ledesztilláljuk. Így 10-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-valeril-fenotiazint kapunk. Ezt éteres hidrogénklorid-oldattal kezelve 0,5 g 10-(3-dimetüamino-2-metil-propil)-2-<valeril-fenotiazin-hidrokloridot kapunk. A termék azonos az 1., 2. és 5. példa termékével. A kiindulási termékként használt 10-(3-dimetilammo-2-metil-propiloxikarbonil)^2-valeril-fenötiazin a következőképepn készül: 5 11,8 g 2-valeril-fenotiazinnak 300 ml száraz toluollal készült oldatába keverés közben 100 C°-on 10 óra alatt lassú ütemben foszgént bu-^ borékoltatunk. Az oldatot 100 C°-on még 20 óra hosszat keverjük, majd a toluolt 15 torr 10 nyomáson eltávolótjuk. A visszamaradt olajat 500 ml toluolban oldjuk, és 30 cm magas, 2,5 cm átmérőjű, 120 g alumíniumoxidból álló oszlopon kromatografáljuk. 750 ml toluollal eluálunk. Az első toluolos elüátum sárga színű, ezt 15 összegyűjtjük, és 15 torr nyomáson bepároljuk. 7,0 g 2-valeril-lO-klórformil-fenotiazint kapunk, ezt 4,0 g 3-dimetilamino-2-metil-propanollal 80 ml száraz anhidridben 5 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. Az oldathoz hozzáadunk 50 20 ml vizet és 2 ml tömény sósavat, majd az acetont 15 torr nyomáson eltávolítjuk. A maradékot 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ra állítjuk be, és a maradék olajat 2 ízben 100 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivona-25 tokát egyesítjük, és vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk. Éteres hidrogénklorid-oldattal való kezelés és etilacetátban való átkristályosítás után 5,2 g 10-(3-dimetilamino-2-metil-propiloxikarbonil)-2-valeril-fenotiazin^hidroklo-30 ridot kapunk 156 C°-on olvadó prizmák alakjában. Ezt a terméket 3,5 g mennyiségben vízben oldjuk, és az oldatot 2 n vizes nátriumhidroxidoldattal 11 pH-ra állítjuk be, majd 2 ízben 75 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivona-35 tokát egyesítjük, és vízmentes magnéziumszulfáton megszálltjuk. Bepárolva 2,2 g 10-(3-dimetilamincH2jmetil-propiloxikaribonil)H2-valeril-fenotiazint kapunk olaj alakjában. 40 7. példa r A 3. példában leírt módon eljárva, de 1,2 g 2-ciklobutilkarbonil-fenotiazinból, 0,25 g nát-45 riumhidridből és 1,35 g 3-dimetilamino-2-metil-propilkloridból 50 ml toluolban kiindulva 10--(3-dimetilamino-2-metil-propil)-2-ciklobutil-fenotiazint kapunk. Ezt dietiléterben oxálsavval kezelve és a nyersterméket etilacetátban átkris-50 tályosítva 0,2 g savanyú 2-ciklobutilkarbonil-lO-(3-dimetilamino-2-metil-propil)-fenotiazin-oxalál^hemidihidrátot kapunk, 92—94 C°-on bomlás közben olvadó halvány sárga apró prizmák alakjában. 55 A kiindulási anyagként használt 2-ciklobutilksrbonil-f enotiazint 32,0 g 10-acetil-fenotiazinból, 14,8 g ciklobutilkarbonilkloridból és 53,1 g alumíniumkloridból 500 ml széndiszulfidban ál-60 lítjuk elő a Schnitt J. és munkatársai (Bull. Soc. Chim. France, 1957, 938) módszere szerint. A terméket 50 ml széntetrakloridban oldjuk, és egy 30 cm magas, 2,5 cm átmérőjű, 120 g alumíniumoxidlból álló oszlopon kromatografál-65 juk. 500 ml széntetrakloriddal, majd 600 ml 6