162826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-10-(3-dialkilamino-2-metilpropil)-fenotiazinok előállítására
162826 8 védőcsoportot jelent, az a fent említett módszerekkel eltávolítható. A (XVII) általános képletű vegyület előállítható valamely (II) általános képletű fenotiazinnak valamely (XVIII) általános képletű klórhangyasavészterrel való kondenzálásával — ebben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek. A (XVII) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá valamely (II) általános képletű fenotiazinnak iners szerves oldószerben, például aromás szénhidrogénben (mint a xilol vagy a toluol) foszgénnel való kondenzálásával, és a keletkezett (XIX) általános képletű vegyületnek — ebben a képletben R1 és Y a fenti jelentésűek — valamely (IV) általános képletű aminoalkohollal való reagáltatásával. A (II) általános képletű vegyületnek a (XVIII) általános képletű vegyülettel való reagáltatását, illetve a (XIX) általános képletű vegyületnek a (IV) általános képletű vegyülettel való reagáltatását iners szerves oldószerben, például' egy aromás szénhidrogénben-(mint a toluol vagy a xilol) savlekötőszer jelenlétében hajthatjuk végre. Savlekötőszerként egy alkálifémhidroxid vagy -karbonát vagy egy tercier amin használható. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá valamely II általános képletű fenotiazinnak valamely (XX) általános képletű oxálsavészterrel való kondenzálásával — ebben a képletben R2 és R 3 a fenti jelentésűek. — Ez a kondenzáció végrehajtható 150 C° fölött, például 180 — 210 C° között, adott esetben katalizátorként vízmentes alumíniumkloriddal ' a szénmonoxid és széndioxid fejlődés megszűntéig való melegítéssel. Ha Y védőcsoportot jelent, azt a fentebb említett módon eltávolíthatjuk. A (XX) általános képletű oxálsavészter ismert módszerekkel állítható elő, például egy dinátriumoxalátot valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatva, vagy oxalilkloridot valamely (IV) általános képletű vegyülettel • reagáltatva. Az (I) általános képletű vegyületek oximjaihoz úgy juthatunk, hogy az (I) általános képletű vegyületek savakkal alkotott addíciós sóit hidroxilaminnal, illetve előnyösen annak savakkal alkotott addíciós sóival, például hidroxilamin-hidrokloriddal kezeljük. Ezt a reakciót előnyösen melegen, például 40—100 C°-on vizes vagy vizes-szerves oldószerben, például vízben vagy kevés szénatomos vizes alkoholban, mint a vizes metanol, hajthatjuk végre. Az új (I) általános képletű vegyületek és oximjaik ismert módszerek szerint átalakíthatók savakkal alkotott addíciós sóikká. Ezekhez a sókhoz a fenotiazin-származékoknak alkalmas oldószerekben savakkal való regáltatásával juthatunk. Szerves oldószerekként felhasználhatók például alkoholok, észterek, ketonok, éterek, klórozott szénhidrogének, de felhasználható szervetlen oldószerként a víz is, A képződött addíciós só kiválik, szükség esetén az oldat koncentrálása után, és szűréssel vagy dékantálással elválasztható. Az (I) általános képletű vegyületek, oximjaik és nem toxikus savakkal alkotott addíciós sóik, 5 mint már jeleztük, az izommerevséget feloldó hatásúak piramidális eredetű izommerevedés esetén olyan adagokban, amelyek nem váltanak ki nem kívánatos szedatív hatást. Különösen értékesek azok az (I) általános 10 képletű vegyületek, amelyek képletében R1 4 szénatomos alkilcsoportot és R2 és R 3 alkilcsoportot jelent, és ezek közül is afok, amelyek képletében R2 és R 3 metil- vagy etilcsoportot, főképp metilcsoportokat jelentenek. 15 Különlegesen előnyös mindezek közül a 10--(3-dimetilamino-2-rnetil-propil)-2-valeril-fenotiazin. Gyógyászati célra az (I) általános képletű bázisok és oximjaik vagy nem toxikus savak-20 kai alkotott addíciós sóik, azaz olyan sóik, amelyek anionja az alkalmazott adagokban ártalmatlan, alkalmazhatók. Ilyen sók például a hidrokloridok és más hidrohalogenidok, a foszfátok, nitrátok, szulfátok, acetátok, propionátok, oxa-25 látok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, maleátok, citrátok, tartarátok, teofillinátok, teofillinacetátok, szalicilátok, fenolftalinátok, metánszulfonátok, etándiszulfonátok, amzonátok, embonátok. 30 '" Az egyéb anionokat tartalmazó sók is felhasználhatók azonban a nem toxikus sók és az oximok készítése során, és a bázisok elkülönítésére és tisztítására. 35 A következő, példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás végrehajtását korlátozás szándéka nélkül. A hőmérsékleti adatokat Celciusfokokban adjuk meg. 40 1. példa: 1,0 g 2-valeril-fenotiazin [készül Schmitt J. és munkatársai szerint: Bull. Soc. Chim. 1957, 45 938], 2,0 g porított káliumhidroxid és 200 ml száraz toluol keverékét Dean—Stark-készülékben visszafolyatással 1 óra hosszat melegítjük. Lehűtés után hozzáadunk 12 ml 20%-os toluolos 3-dimetilamino-2-metil-propilklorid-oldatot, és a 50 reakciókeveréket 12 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. ' A reakciókeveréket- 5 ízben 100 ml vízzel mossuk, és 100 ml 2 n sósavval extraháljuk. A savas kivonat pH-ját beállítjuk 10—11 ér-55 tékre 10 n vizes nátriumklorid-oldattal. Ragadós sárga tömeg válik ki, ezt 2 ízben 250 ml • toluollal extraháljuk. A toluolos kivonatot magnéziumszulfáton megszárítjuk, aktívszénnel kezeljük, leszűrjük, és a szüredéket 15—20 torr 60 nyomáson vízfürdőben bepároljuk. A maradékhoz 100 ml xilolt adunk, és csökkentett nyomáson vízfürdőn ismét bepároljuk, A visszamaradt sárga olajat 100 ml vízmentes dietiléterben oldjuk, és kis feleslegben éteres hid-65 rogénklorid-öldatot adunk hozzá. Az étert el-4
