162768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofoszforsavészter előállítására és ilyen vegyületet tartalmazó kártevőirtószerek
162768 a környező növényvilágból szedi össze a méh. Amennyiben a mézforrások a méhekre mérgező anyagokat tartalmaznak, óhatatlanul megmérgeződnek a méhek .^Tapasztalat szerint a méhek tömeges mérgeződésének az oka legnagyobb rqszben a méregtartalmú nektár vagy virágpor, a méhek ugyanis rárepülnek a mérgező szerekkel kezelt virágzó növényekre. Amennyiben a méhek mérgeződését el akarjuk kerülni, tartanunk kell magunkat a gyümülcstermesztésnél és a mezőgazdaságban ahhoz az alapikövetelményhez, hogy a méhekre vonzó, virágzásban lévő kultúrnövényéket ne kezeljük méhekre nézve mérgező szerekkel". A biológiai egyensúly megzavarásával járó veszélyek már 1V2 évtizeddel ezelőtti felismerése a természetben ma egyre inkább időszerűvé válik. Időközben számos kísérletet végeztek arra nézve, hogy a kártékony rovarok irtását lehetőleg a méhek kímélése közben végezzék. A kémiai kutatás eredményeképpen időközben csak nagyon kevés olyan inszekticid szer vált ismertté, amely méhekre nézve kevésbé mérgezőnek vagy éppen nem mérgezőnek nevezhető. A legismertebb készítmények a DDT, Toxaphen („Klórkámfor") és Endosulfan, valamennyi klórozott vegyületet tartalmaz, amelyek a növényvédelemben nem kívánt termékek, mivel, csalk nagyon lassan bomlanak el. A standard-inszekticid szerek sorának áttekintésekor jelentős különbségek láthatók a méhek megmérgezése tekintetében: Dosis letalis media y/méh Parathion Diazinon Phosphamádon y-hexaklórciklohexán Dieldrin Malathion Chlordan Dinitrokrezol DDT Toxaphen 0,04— 0,07 0,07— 0,08 0,16— 0,17 0,08— 0,15 0,18— 0,45 0,61— 0,76 0,9 — 2,2 2,03— 3,1 4,6—12,0 22,0—52,0 Inszekticid hatású szerves foszforvegyületek szinte valamennyien mérgezőek a méhekre. Ez idáig felhasználástechnikai oldalról úgy segítettünk magunkon, hogy a káros rovarok elleni permetezést a méhek lehető legnagyobb mértékű kímélete mellett bizonyos elővigyázatossági rendszabályok között végeztük. Ezt például a következő módon érhetjük el: 1. méhekre mérgező inszekticid szereket kevésbé mérgező szerekkel helyettesítjük, 2. virágzó növényeket inszekticid szerekkel nem kezeljük, 3. virágzó gyomnövényeket vagy virágzó kultúrnövényeket a kezelt fák alatt lekaszáljuk, 10 15 20 30 35 40 4. rendszeresen ellátjuk a méheket ivóvízzel, hogy ne szoruljanak a permetlére mint ivóvízforrásra, 5. a méhek kirepülése idején nem alkalmazunk a méhekre nézve mérgező készítményeket, 6. szisztemikus hatású készítményeiket jóval a méhek kirepülése előtt permetezzük ki, ezzel a hatóanyagnak időt engedünk a növényszovetbe való behatolásra. A utolsó két pontban említett követelménynek a gyakorlatban úgy teszünk eleget, hogy a permetezéseket este és nem reggel végezzük. A növényvédő készítmény megítélésénél egy további nagyon lényeges pont az ember, az emlősállatok és a szárnyasak általi elviselhetőség. Melegvérűekkel szembeni toxicitásnak, amelyet LDjo-ben fejezünk ki, lehetőség szerint 100 mg hatóanyag/kg testsúly nagyságánál nagyoibbnak kell lenni. Azt találtuk, hogy az (I) képletű vegyület a három említett követelményt (széles inszekticid/akaricid hatás, csekély mérgező hatás méhekre, csekély toxicitás melegvérűekkel szemben) ellentétben a kémiailag és alkalmazástechnikailag rokon vegyületekkel meglepő módon jól teljesítik. Az I általános képletű vegyület, amint az alábbi 2. példában közölt összehasonlító kísérlet igazolja, meglepő módón sokkal kedvezőbb méhtoxicitást tüntet fel, mint azok az analóg szerkezetű ismert vegyületek, amelyeket a CA 67 P 31901 f és a CA 70 P 58006 t folyóiratok ismertetnek. Vegyület LD50 po. (patkány) Endoszulfan DDT (I) képletű végy 100 mg hatóanyag/kg 100 mg hatóanyag/kg >400 mg hatóanyag/kg Az (I) képletű új tiofoszforsavésztert a tálaiig mány értelmében úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) képletű tiofoszfonsavhalogenidet — e képletben Hal klór- vagy brómatomot jelent — tetszésszerinti sorrendben egymás után metanollal és 2,5-diklór-4-jódfenollal valamely sav-50 megkötőszer, előnyösen alkáMfémkarbonát vagy -hidrogénkarbonát jelenlétében vagy a metanol, illetve a 2,5-diklór-4-jódfenol valamely sójával, előnyösen a megfelelő nátriumsóval reagáltatunk. 55 A reakció során oldószerek jelenlétében vagy oldószerek nélkül dolgozhatunk. Az oldószerek példáiként a benzolt, toluolt, xilolt, ciklohexánt, kloroformot, etilénkloridot, acetont, dioxánt, továbbá az alkán-szénhidrogéneket említjük 60 meg. A találmány szerinti vegyület hatásossága mindenek előtt a Thysanoptera, Hymenoptera, Coleoptera (Scarabaeidae, Nitidulidae, Curculionidae, Chrysomelidae), Lepidoptera (Tineidae, 65 Tortricidae, Noctuidae, Geometridae, Lyman-2
