162540. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélőhálózathoz csatlakoztatott rádió-távhívórendszer
162540 13 14 az általában szokásos áramkörökhöz szükséges vezetékszámnak megfelelnek. Megjegyzendő, hogy amennyiben valamely egyetlen 15 rádió-adókészülékhez tartozó előfizetők száma elég nagy, a 8B adatátalakító egység közvetlenül össze lehet kötve a 11 adatátalakító egységgel közbekapcsolt telefonhálózat nélkül és anélkül, hogy automatikus hívóegységet használna. De még ha ez az eset áll is fenn, az automatikus hívóegység és a szokványos telefonhálózat továbbra is szükséges a 8B adatátalakító egység további adókészülékekhez és/vagy további adatfeldolgozó berendezéshez való kapcsolására. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy — bár ez a működési mód a legelőnyösebb — az automatikus 8A hívóegység nemcsak arra használható, hogy az összeköttetést létrehozza a 11 vagy 111 adatátalakító egység vagy az adatfeldolgozó berendezés között, hanem arra is, hogy az előfizetőre jellemző digitális információt szolgáltassa a megfelelő adókészüléknek vagy adatfeldolgozó berendezésnek. Ebben a változatban azt az adatátalakító egységet, amelyik az ilyen információt kapja, úgy kell kiképezni, hogy a digitális információt az automatikus hívóegység által adott formában fel tudja venni, illetőleg fel tudja dolgozni. Könnyebb áttekintés céljából a következőkben közelebbről megvizsgáljuk a találmány szerinti rendszerben digitális formában beérkező jelek alakulását. Ez a példa azonban semmiben sem kívánja a találmány tárgyát korlátozni és kizárólag arra szolgál, hogy ennek a különleges rendszernek a felépítését áttekinthetővé tegye. A távhívást közlő hívószám általában hét digitből álló jelcsoport, amelyhez még más, digitális előjellemzők is csatlakozhatnak, például közvetlenül tárcsázható vagy területi kódok. A távhívó-számcsoporton belül egy résznek, annyi digitből kell állnia, hogy azon belül annyi távhívó-előfizetői szám férjen el, mint ahánynak • az adatai a számítógépben tárolva vannak. 10— 100 előfizető esetén két digit, amelyik a két utolsó számjegyet foglalja magában, elegendő valamennyi előfizető azonosítására. 100—1000-ig, illetve 1000-től 10 000-ig terjedő előfizetői létszám esetén ennek a résznek az utolsó három, illetőd leg az utolsó négy digitre kell kiterjednie. Az, ilyen számcsoportokat tároló adatfeldolgozó berendezés a távbeszélő-hálózattal úgy van összekötve, hogy a normális táVbeszélőrendszerrel a hétjegyű számcsoport másik, első részének tárcsázására kapcsolódik. Tehát, ha a távhívó-előfizető saját száma 442. —1967 és ha ugyanahhoz az 5 adatfeldolgozó berendezéshez 9000 távhívó-előfizető tartozik, ak-, kor az előfizető azonosítására a számítógépen az, „1967" rész szolgál. A számítógép a távbeszélő-, hálózathoz az első, azaz a „442" rész tárcsázásával kapcsolódik. Ha az adatfeldolgozó berendezés az automatikus hívóegységet arra utasítja, hogy az hívja a 11 vagy 111 adatátalakító egységet vagy egy másik 5 adatfeldolgozó berendezést, akkor a hívott szám megegyezik a 11 vagy 111 adatátalakító egység vagy adatfeldolgozó berendezés te^ lefonszámával, szükség esetén kiegészítve az illető területi kódokkal. Az előbbiekben azt írtuk le, ahogy az adatátalakító egységek a szükséges információt kapják. Az az információ, amelyet egy további adatfeldolgozó berendezés kap, olyan digitekből álló jelcsoport, amelynek egyik alcsoportja alkalmas arra, hogy a további adatfeldolgozó berendezést bekapcsolja, és a jelcsoport második alcsoportja azonosítja a további adatfeldolgozó berendezésben azt az előfizetőt, amelyet eredetileg az első adatfeldolgozó berendezés is hívott. Meg kell még jegyezni, hogy az a jelalcsoport, amelyik az előfizetőnek a további adatfeldolgozó beren-2Q dezésben való azonosítására szolgál, számban és értékben különbözhet attól a jelcsoporttól, amelyik ugyanerre az előfizetőre az első adatfeldolgozó berendezésben jellemző, természetesen fenntartva azt a megkötést, hogy mindegyik 25 adatfeldolgozó berendezés — függetlenül az éppen esedékes alcsoport programozásától — az alcsoport vétele után az adókészüléket egyértelműen csakis azon frekvenciák kibocsátására utasítja, amelyekre az illető távhívó-előfizető vevő-30 készüléke van hangolva. A leírás további részében az egyes áramköröknek, illetőleg a hozzá tartozó reléknek és ezek érintkezőinek a működését írjuk le, és egységesen a következő jelölésrendszert használjuk. Az 35 egyes reléket R betűvél és a betűt követő számjellel jellemezzük. Az egyes érintkezők jelzése a relé jelzését kötőjellel követő számjegyekkel történik. Tehát például R13 egy relé, és az R13-1, RÍ3-2 és így tovább ugyanannak a relének a kü-40 lönböző érintkezőit jelentik. A 2. ábra a találmány szerinti rendszerben alkalmazott csatolóáramkör felépítését mutatja. A helyi 1 vagy távolsági 2 távbeszélőközpontból érkező 20 A-vezeték 21 transzformátor primer tekercselésén át csatlakozik 22 B-vezetékhez. A transzformátor primer oldala 23 és 25. tekercsekből áll, amelyek 24 kondenzátoron át sorba vannak kapcsolva. A földelés nagy impedanciájú RÍ relé egyik tekercsén és alaphelyzetében zárt R5-2 érintkezőn, továbbá a 23 tekercsen át a 20 A-vezetékhez van kötve. A 48 V-os tápegység negatív sarka az RÍ relé másik tekercsén, alapállásában zárt R5-1 érintkezőkön és a 25 tekercsen át a 22 B-vezetékkel van öszszékötve. Az alaphelyzetükben nyitott állásban levő R5-4 és R5-3 érintkezők kapcsolása olyan, hogy a földet és a —48 V-os pontot megcserélik a 20 és 22 vezetékek között abban az esetben, g0 amikor az R5-4 és R5-3 érintkezők zárt helyzetbe kerülnek, és az R5-1 és R5-2 érintkezők nyitott állásban vannak. A 21 transzformátor 26 és 27 tekercsekből álló szekunder oldala 29 A-vezetéket és 30 B^veze^ 65 téket köt össze, amelyek 28 kondenzátoron át 45 50 55
