162531. lajstromszámú szabadalom • 1-(1,3,4-tiadiazol-2-IL)-imidazolidinon-(2)-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

162531 mázunk, az a) eljárásváltozat reakciójának leját­szódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. Ha kiindulási anyagokként l-(5-metilszulfonil­-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi­-imidazolidinon-(2)-t és etilizocianátot alkalma­zunk, a b) eljárásváltozat reakciójának lejátszó­dását a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet írja le. A kiindulási anyagként alkalmazott 1-(1,3,4--tiadiazol-2-il)-5-hidroxi-imidazolidinon-(2)­-származékokat a II általános képlet egyértelmű­en meghatározza. Ebben a képletben R előnyö­sen hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkilcso­portot, trifluormetilesoportot, 1—2 szénatomos alkiltiocsoportot, 1—4 szénatomos alkilszulfonil­csoportot jelent. R1 előnyösen 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent. R7 jelentése előnyösen hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport és 2—4 szénatomos al­kenilcsoport. A kiindulási anyagként alkalmazott II általá­nos képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-5-hidroxi­-imidazolidinon-(2)-okat eddig még nem írták le, azonban oly módon állíthatók elő, hogy az is­mert l,3,4-tiadiazol-2-iHtarbamidokat alkalikus katalizátorok jelenlétében és adott esetben vala­mely hígítószer jelenlétében 40—80 °C hőmérsék­leten glioxállal hozunk reakcióba. Ezzel az eljá­rással II általános képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)­-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2)-vegyületeket kapunk. Azokat a II általános képletű vegyülete-* ket, amelyekben R7 rövid szénláncú alkilcsopor­tot és alkenilcsoportot jelent, oly módon állít­hatjuk elő, hogy ezekét az l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)­-4,5-dihidroxi-imidazolidmon-(2)-vegyületeket al­koholokkal, így metanollal vagy etanollal reagál­tatjuk savas katalizátorok, például kénsav jelen­létében. Ezeket az eljárásokat, amelyek a 2 013 418 és 2 013 406 sz, NSZK-beli közzétett be­jelentés tárgyát képezik, az alábbi kiviteli pél­dákkal szemléltetjük. (A) 45,4 g (0,2 mól) l-<5-trifluormetil-l,3,4-tia­diazol-2-il)-3-metil-karbamid 500 ml etanollal készített oldatába becsepegtetünk 100 ml 30%-os vizes glioxáloldatot, amelynek pH-ját hígított nátriumhidroxiddal előzőleg 7—8 értékre állítot­tuk be. A reakcióelegyet éjszakán át állni hagy­juk, azután az oldószert vákuumban ledesztillál­juk, és a maradékot vízzel összekeverjük. Aceto­nitrilből végzett átkristályosítás után l-(5-tri­fluorrnetil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidr­oxi-imidazolidinon-(2)-t kapunk kristályos alak­ban, amelynek olvadáspontja 178 °C. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az aláb­bi vegyületeket: (B) l-(5-metiltio-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil­-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2), olvadáspont 67 °C, (C) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3--metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2), olvadás­pont 55 °C. (D) 43,9 g (0,15 mól) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-15 -tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi-imidazol­idinon-(2)-t 100 ml abszolút metanollal és 2 ml koncentrált kénsavval 24 órán keresztül vissza­folyató hűtő alatt melegítünk. Ezt követően vá-5 kuumban bepároljuk. Eldörzsölés után az l-(5--metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4--metoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2) kikristá­lyosodik, metanolból átkristályosítjuk; olvadás­pont 140 °C. " Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az aláb­bi vegyületeket: (E) l-(5-trifluormetil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3--metil-4-metoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2), ol­vadáspont 148 °C és (F) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol)-3~metil­-4-etoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2), olvadás­pont 141 °C. A II általános képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-5-„0 -hidroxi-imidazolidinon-(2)-vegyületek és a III általános képletű savszármazékok vagy IV általá­nos képletű izocianátok reakciójában oldószer­ként az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak például a szénhidrogének, így 2g benzin, ligroin, hexán, benzol, toluol, klórozott szénhidrogének, így metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, nitrált szénhidrogé­nek, például nitrobenzol, éterek, így dietiléter, dibutiléter, tetrahidrofurán, dioxán, ketonok, így 30 aceton, metilizopropilketon, acetofenon, ciklo­hexanon, továbbá a megadott oldószerek tetsző­leges elegyei. Az a) eljárásváltozatban savmegkötő szerként az összes szokásos savmegkötő szert alkalmazhat-35 juk. Ide tartoznak előnyösen az alkálihidroxidok, alkáliföldfémhidroxidok, alkálikarbonátok és tercier aminők. Különösen alkalmasak a nát­riumhidroxid, nátriumkarbonát, trietilamin és piridin. 40 A reakció-hőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk, általában 0 °C és 140 °C közötti, előnyösen 10 °C és 120 °C közötti hőmér­sékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárások megvalósítása-45 kor a kiindulási anyagokat körülbelül ekvimolá­ris, illetve kétszeres moláris mennyiségekben adagoljuk. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti hatóanyagok erős herbi­cid tulajdonságokkal rendelkeznek, így gyomir­tásra használhatók. Gyomnövényen a legtágabb értelemben az összes olyan növényt érteni kell, amely olyan helyen nő, ahol nem kívánatos. Az, hogy a találmány szerinti hatóanyagok totális vagy szelektív herbicidekként hatnak-e, lényegé­ben az alkalmazott mennyiségtől függ. A találmány szerinti hatóanyagok például az alábbi növények esetén alkalmazhatók: 60 kétszikűek, így mustár (Sinapis), zsázsa (Lepi­dium), ragadós galaj (Galium), csillaghúr (Stella­ria), székfű (Matricaria), gomb vir ág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), répa (Beta), mu-65 rök (Daucus), bab (Phaseolus), burgonya (Sola-50

Next

/
Thumbnails
Contents