162531. lajstromszámú szabadalom • 1-(1,3,4-tiadiazol-2-IL)-imidazolidinon-(2)-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

162531 mázunk, az a) eljárásváltozat reakciójának lejátszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. Ha kiindulási anyagokként l-(5-metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2)-t és etilizocianátot alkalmazunk, a b) eljárásváltozat reakciójának lejátszódását a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet írja le. A kiindulási anyagként alkalmazott 1-(1,3,4--tiadiazol-2-il)-5-hidroxi-imidazolidinon-(2)-származékokat a II általános képlet egyértelműen meghatározza. Ebben a képletben R előnyösen hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkilcsoportot, trifluormetilesoportot, 1—2 szénatomos alkiltiocsoportot, 1—4 szénatomos alkilszulfonilcsoportot jelent. R1

előnyösen 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent. R7

jelentése előnyösen hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport és 2—4 szénatomos alkenilcsoport. A kiindulási anyagként alkalmazott II általános képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-5-hidroxi-imidazolidinon-(2)-okat eddig még nem írták le, azonban oly módon állíthatók elő, hogy az ismert l,3,4-tiadiazol-2-iHtarbamidokat alkalikus katalizátorok jelenlétében és adott esetben valamely hígítószer jelenlétében 40—80 °C hőmérsékleten glioxállal hozunk reakcióba. Ezzel az eljárással II általános képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2)-vegyületeket kapunk. Azokat a II általános képletű vegyülete-* ket, amelyekben R7 rövid szénláncú alkilcsoportot és alkenilcsoportot jelent, oly módon állíthatjuk elő, hogy ezekét az l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-4,5-dihidroxi-imidazolidmon-(2)-vegyületeket alkoholokkal, így metanollal vagy etanollal reagáltatjuk savas katalizátorok, például kénsav jelenlétében. Ezeket az eljárásokat, amelyek a 2 013 418 és 2 013 406 sz, NSZK-beli közzétett bejelentés tárgyát képezik, az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. (A) 45,4 g (0,2 mól) l-<5-trifluormetil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-karbamid 500 ml etanollal készített oldatába becsepegtetünk 100 ml 30%-os vizes glioxáloldatot, amelynek pH-ját hígított nátriumhidroxiddal előzőleg 7—8 értékre állítottuk be. A reakcióelegyet éjszakán át állni hagyjuk, azután az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot vízzel összekeverjük. Acetonitrilből végzett átkristályosítás után l-(5-trifluorrnetil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2)-t kapunk kristályos alakban, amelynek olvadáspontja 178 °C. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: (B) l-(5-metiltio-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2), olvadáspont 67 °C, (C) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3--metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2), olvadáspont 55 °C. (D) 43,9 g (0,15 mól) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-15 -tiadiazol-2-il)-3-metil-4,5-dihidroxi-imidazolidinon-(2)-t 100 ml abszolút metanollal és 2 ml koncentrált kénsavval 24 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt melegítünk. Ezt követően vá-5 kuumban bepároljuk. Eldörzsölés után az l-(5--metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3-metil-4--metoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2) kikristályosodik, metanolból átkristályosítjuk; olvadáspont 140 °C. " Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: (E) l-(5-trifluormetil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-3--metil-4-metoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2), olvadáspont 148 °C és (F) l-(5-metilszulfonil-l,3,4-tiadiazol)-3~metil-4-etoxi-5-hidroxi-imidazolidinon-(2), olvadáspont 141 °C. A II általános képletű l-(l,3,4-tiadiazol-2-il)-5-„0

-hidroxi-imidazolidinon-(2)-vegyületek és a III általános képletű savszármazékok vagy IV általános képletű izocianátok reakciójában oldószerként az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak például a szénhidrogének, így 2g benzin, ligroin, hexán, benzol, toluol, klórozott szénhidrogének, így metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, nitrált szénhidrogének, például nitrobenzol, éterek, így dietiléter, dibutiléter, tetrahidrofurán, dioxán, ketonok, így 30 aceton, metilizopropilketon, acetofenon, ciklohexanon, továbbá a megadott oldószerek tetszőleges elegyei. Az a) eljárásváltozatban savmegkötő szerként az összes szokásos savmegkötő szert alkalmazhat-35 juk. Ide tartoznak előnyösen az alkálihidroxidok, alkáliföldfémhidroxidok, alkálikarbonátok és tercier aminők. Különösen alkalmasak a nátriumhidroxid, nátriumkarbonát, trietilamin és piridin. 40 A reakció-hőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk, általában 0 °C és 140 °C közötti, előnyösen 10 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárások megvalósítása-45 kor a kiindulási anyagokat körülbelül ekvimoláris, illetve kétszeres moláris mennyiségekben adagoljuk. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti hatóanyagok erős herbicid tulajdonságokkal rendelkeznek, így gyomirtásra használhatók. Gyomnövényen a legtágabb értelemben az összes olyan növényt érteni kell, amely olyan helyen nő, ahol nem kívánatos. Az, hogy a találmány szerinti hatóanyagok totális vagy szelektív herbicidekként hatnak-e, lényegében az alkalmazott mennyiségtől függ. A találmány szerinti hatóanyagok például az alábbi növények esetén alkalmazhatók: 60 kétszikűek, így mustár (Sinapis), zsázsa (Lepidium), ragadós galaj (Galium), csillaghúr (Stellaria), székfű (Matricaria), gomb vir ág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), répa (Beta), mu-65 rök (Daucus), bab (Phaseolus), burgonya (Sola-50