162527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos csoporttal helyettesített difenil-imidazol-1-IL-metán-származékok előállítására

162527 8 Amint már közöltük, az (I) általános képletű új vegyületek kitűnő antimikotikus hatással rendelkeznek. A vegyületek hatásosságát az alábbi, in vitro és in vivo körülmények között végzett kísérletekkel igazoljuk. a) Antimikotikus hatás vizsgálata in vitro körülmények között. A hatóanyagok antimikotikus hatását különféle gombafajokon vizsgáltuk. A vegyületek minimális gátló koncentrációját sorozathígítással határoztuk meg. Vizsgált hatóanyag-koncentrációk: 100—40—20—10—4—1 7/ml táptalaj. Táptalajként a Dermotophyták vizsgálatánál Sabouraudtáptalajt, az élesztőfélék vizsgálatánál húsleves-szőlőcukor-bouillont alkalmaztunk. Az inkubálást 28 °C-on, 24—96 órán át végeztük. Az eredményeket a 2. táblázatban foglaljuk össze. 2. táblázat Vegyü- Minimális gátló let (pél- koncentráció r/ml táptalaj da sz.) I. II. III. IV. V 2 4 10 40 10 40 1 4 40 40 10 100 3 <1 4 4 4 4 10 15 30 25 30 35 40 45 A római számok jelentése a következő: I. Trichophyton mentagrophytes II. Microsporon felineum III. Candida albicans IV. Aspergillus niger V. Penicillium comune A vegyületek alapvetően fungisztatikus hatással rendelkeznek, fungicid hatás in vitro körülmények között a minimális gátló koncentráció 4—6-szorosának megfelelő koncentrációnál lép fel. Az in vitro körülmények között végzett vizsgálatok során hatóanyagként az 1., 2. és 3. példákban előállított reprezentáns vegyületeket használtuk fel. b) Antimikotikus hatás vizsgálata in vivo körülmények között. 1. Egérben kiváltott kísérletes Candida-fertőzés: go A vizsgálathoz CFj—SPF fehér egereket használtunk fel. Az állatok pasztillázott táplálékot és tetszés szerinti mennyiségű vizet fogyasztottak. Az állatokat intravénás úton 1—5X106

Candida albicans-sejttel fertőztük meg. A kezeletlen kontrollállatok a megfertőzés után 3—6 nappal elpusztultak. Az állatok 95%-ánál uremia lépett fel, és az állatok veséjén több tályog képződött. Ha az állatokat orális és/vagy parenterális úton napi két dózisban adott, összesen napi 50—200 mg/testsúly kg mennyiségű hatóanyaggal — elsősorban a 3. példában előállított vegyülettel •— kezeljük, az állatok 60—90%-a a megfertőzés utáni 6 napon is életben marad. A kezelést a 55 60 65 megfertőzés napján kezdjük, és 5 napon át folytatjuk. A hatóanyagok orális adagolás esetén gyorsan felszívódnák. Az állatok vérszérumának hatóanyag-koncentrációja a beadás után 4—5 órával éri el a maximumot — a koncentráciomaximum 6 //ml vérszérum értékig terjedhet. 2. Egéren Trichophyton quinckeanummal kiváltott kísérletes trichophyton-fertőzés: CFi—SPF fehér egereket az állatok hátába adott injekció formájában Trichophyton quinckeanum-spóraszuszpenzióval fertőztünk meg. A megfertőzés után 8—10 nappal a kezeletlen kontrollállatokon több jellegzetes scutula észlelhető. Az állatoknak orális úton, napi két dózisban összesen napi 50—200 mg/testsúly kg mennyiségű hatóanyagot adunk. A kezelést a megfertőzés napján kezdjük, és a megfertőzés utáni 8. napon fejezzük be. A kezelt állatokon nem fejlődnek ki a fertőzésre jellemző scutulák. 3. Tengerimalacon kiváltott kísérletes Trichophyton mentagrophytes-fertőzés: 400—500 g súlyú, Pearlbright fehér tengerimalacokat az állatok leborotvált hátába adott injekció formájában Trichophyton mentagrophytes-spóraszuszpenzióval fertőztünk meg. 21—25 nap elteltével az állatokon a megfertőzés helyén súlyos dermatomikózis alakul ki, amely a megfertőzés utáni 30—34. napig tart. Az állatokat a megfertőzés utáni 3. naptól a megfertőzés utáni 14. napig a hatóanyag polietilénglikol 400-zal készített 1%-os oldatával helyileg kezeljük. A kezelés ideje alatt a fertőzés teljesen megszűnik. A kísérletben nem észleltünk káros bőrreakciókat. A fenti eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek erős hatású, széles hatásspektrumú antimikotikus anyagok, amelyek az állatkísérletékben orális, parenterális és helyi alkalmazás esetén gyógyító hatást fejtenek ki. Az (I) általános képletű új vegyületeket kitűnő antimikotikus hatásuk következtében a humanes állatgyógyászatban a következő területeken alkalmazhatjuk : 1. Humángyógyászatban: Dermatophyták, pl. Trichophyton-, Microsporon- és Epidermophytonfajok által kiváltott dermatomikózis, valamint a Candida-, Histoplasma-, Cryptococcus-, Coccidioides-fajok, Aspergillus-fajok és egyéb penészgombák által okozott organomikózis kezelése. 2. Állatgyógyászatban: Dermatophyták, élesztőgombák, kétfázisú gombák és penészgombák által kiváltott dermatomikózis és organomikózis kezelése. Az (I) általános képletű új vegyületeket a szabad bázisok, vagy gyógyászatilag alkalmazható