162527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos csoporttal helyettesített difenil-imidazol-1-IL-metán-származékok előállítására

162527 Az (I) általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint úgy állíthatjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű vegyületet — ahol X, Y és Z jelentése a fent megadott, és Hal klóratomot vagy brómatomot jelent — polá­ros szerves oldószerben, kb. 20—150 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben savmegkötő szer vagy imidazolfölösleg jelenlétében imidazollal reagáltatunk, és a kapott terméket kívánt esetben sóvá alakítjuk; vagy b) valamely (III) általános képletű karbinolt — ahol X, Y és Z jelentése a fent megadott — apro­tikus oldószerben (IV) képletű tionildiimidazollal reagáltatunk, és a kapott terméket kívánt esetben sóvá alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek előállításá­hoz felhasznált kiindulási anyagok ismert vegyü­letek, vagy ismert módszerekkel állíthatók elő. A (II) általános képletű kiindulási anyagokat többféle módszerrel állíthatjuk elő. Az egyik el­járásváltozat szerint a (III) általános képletű kar­binolokat oldószer, pl. éter, metilénklorid, benzol vagy toluol jelenlétében halogénezőszerrel, pl. tionilkloriddal, tionilbromiddal, foszforilklorid­dal, foszforilbromiddal, acetilkloriddal vagy ace­tilbromiddal reagáltatjuk. Egyes esetekben elő­nyösen úgy járunk el, hogy a halogénezést polá­ros oldószerben végezzük, és a kapott halogenidet elkülönítés nélkül reagáltatjuk imidazollal. Polá­ros szerves oldószerként pl. acetonitrilt, nitrome­tánt, dimetilformamidot vagy hexametilfoszfor­savtriamidot alkalmazhatunk. A Hal helyén klóratomot tartalmazó (II) álta­lános képletű kiindulási anyagokat továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (V) általános kép­letű ketont — ahol X és Y jelentése a fent meg­adott — foszforpenta'kloriddal reagáltatunk, majd a kapott, (VI) általános képletű dikloridot — ahol X és Y jelentése a fent megadott — legalább egy ekvivalens alumíniumklorid jelenlétében a meg­felelő, adott esetben helyettesített aromás vegyü­lettel reagáltatjuk. A fenti Friedel—Crafts-reakcióban oldószer­ként az aromás vegyület fölöslegét alkalmazhat­juk, azonban egyéb megfelelő oldószert, pl. szén­diszulfidot is felhasználhatunk. A (II) általános képletű halogenideket egy to­vábbi eljárásváltozat szerint úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletű metán­^származékot — ahol X, Y és Z jelentése a fent megadott — közömbös szerves oldószer, pl. szén­tetraklorid jelenlétében gyökös halogénezőszerrel, pl. N-klór-ftálimiddel vagy N-bróm-szukcinimid­del reagáltatunk. A fenti reakciókban felhasznált kiindulási anyagok ismert vegyületek, vagy ismert módsze­rekkel állíthatók elő. A 2-difenil-metil-pirazint pl. von Behun és mtsai módszerével [J. Org. Chem. 26, 3379 (1961)] állíthatjuk elő. A J. Hete­rocyclic Chem. 2, 209 (1965) szakcikk (Hirschberg, J.) további pirazil-karbinolokat, és azok előállí­tását ismerteti. Az (I) általános képletű vegyüle-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 tek előállításában kiindulási anyagként felhasz­nálható, X helyén pirazin-csoportot tartalmazó (II), (III) és (VII) általános képletű vegyületeket és előállításukat a 105 432 sz. holland szabadalom és az 1 913 726 sz. NSZK szabadalmi bejelentés ismerteti. Az X helyén pirimidin-csoportot tartalmazó (II), (III) és (VII) általános képletű kiindulási anyagok ugyancsak ismert vegyületek, vagy ön­magában ismert módszerekkel állíthatók elő. E vegyületek előállításmódjait pl. a Chem. Ber. 93, 230 (1960) szakcikk és a 68 06 106 sz. holland sza­badalmi bejelentés ismerteti. Az idézett szakcikkekben, ill. szabadalmakban leírt módszerekkel állíthatók elő az X helyén pi­ridazin-csoportot tartalmazó (II), (III) és (VII) ál­talános képletű kiindulási anyagok is. A találmány szerinti a) eljárásváltozatban a (II) általános képletű kiindulási anyagot, az imid­azolt és a savmegkötő szert közel ekvimolekulá­ris mennyiségben mérjük be. Ha savmegkötő szerként az imidazol fölöslegét használjuk fel, 1 mól (II) általános képletű vegyülethez kb. 2 mól imidazolt adunk. A reakciót kb. 20 °C és kb. 150 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 60 •— kb. 100 °C-on hajtjuk végre. Az a) eljárásváltozatban oldószerként poláros szerves anyagokat, pl. rövid szénláncú alkilnit­rileket, így acetonitrileket, így acetonitrilt, di­metilformamidot, dimetilszulfoxidot, rövid szén­láncú alkilketonokat, így dietilketont és hexa­metilfoszforsavtriamidot alkalmazhatunk. Savmegkötő szerként szervetlen vagy szerves bázisokat használhatunk fel. A szervetlen bázi­sok közül az alkáli- és alkáliföldfém-karbonáto­kat, így a káliumkarbonátot és kalciumkarboná­tot, a szerves bázisok közül a rövid szénláncú al­kilaminokat, így a trietilamint, és a heteroaromás bázisokat, így a piridint és lutidint említjük meg. A b) eljárásváltozatban 1 mól (III) általános képletű vegyületet kb. 1 mól (IV) képletű vegyü­lettel reagáltatunk; egy előnyösebb módszer sze-^ rint azonban 1 mól (III) általános képletű karbi­nolhoz 1—2 mól (IV) képletű tionildiimidazolt adunk. A reakciót kb. 0 °C és kb. 100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 20 — kb. 50 °C-on hajtjuk végre. A b) reakciót közömbös szerves oldószer, pl. rövid szénláncú alkilnitrilek, így acetonitril, éte­rek, így tetrahidrofurán és diizopropiléter, di­metilformamid, vagy klórozott szénhidrogének, így kloroform jelenlétében hajtjuk végre. Ha az a) eljárásváltozatban 2-izopropil-fenil-2--pirazilnkarbinolból indulunk ki, az A. reakció­egyenletben vázolt folyamat megy végbe. A B. reakcióegyenlet a b) eljárásváltozatot szemlélteti. A B. reakcióegyenlet szerint kiindu­lási anyagként terc.butil-fenil-5-pirimidil-karbi­nolt és tionildiimidazolt alkalmazunk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül a következő példákban rész­letesen ismertetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents